Régóta foglalkoztatja a boros szakmát, hogyan lehet „ férfias” bor a rozéból: a testesebb vörösborhoz szokott nyugat-európai fogyasztók ugyanis túlzottan nőiesnek találják ezt az italt. Könnyen lehet, ha megismerkednek a magyar rozéval, mindez már múlt időben értendő. Provence-i, korzikai, olasz, spanyol, kaliforniai és libanoni rozéknál jobban ízlett egy hajós-bajai kékfrankos rozé a múlt hétvégén egy, neves francia bortermelők és amerikai szakírók részvételével tartott, zártkörű  vakkóstoláson. A szervező, Elizabeth Gabay  szerint : a magyar rozék meghódíthatják a könnyebb nyári boroknak még ellenálló vörösborpárti nyugati borisszák szívét.

A történet valahol ott kezdődött, hogy Gabay, a Provence-ban élő brit Master of Wine és rozészakértő idén júniusban Magyarországon, a nemzetközi VinAgora borversenyen zsűrizett. Egyúttal ellátogatott néhány pincébe, és haza is vitt pár palack bort, majd a múlt vasárnap megrendezett zártkörű, szakmai rozékóstolón betette őket a sorba.

A kóstolók között ott voltak a legnevesebb provence-i termelők, köztük a nemzetközi versenyeken rozéival rendszeresen 90 feletti pontszámot elérő (a Decanter szakmai lap szerint a legjobb Provence-i termelő) Le Grand Cros tulajdonosa, Julian Faulkner, és a mindössze 12 ezer palacknyi nagy minőségű bort termelő presztízspincészet, a Domaine Le Mirabeau vezetője, Stephen Cronk, valamint a boros bestseller könyveiről ismert amerikai borkritikus, Robin Goldstein is.

 Senki nem számított a "lecsengésre": habár egy provence-i bor aratta a legnagyobb sikert, mindjárt utána a magyar kékfrankos következett a tetszési indexen. A többi rozé alapanyaga grenache, mourvèdre, syrah vagy tempranillo volt, és bizony a kóstolók közül csak kevesen hallottak a kékfrankos fajtáról. Annyit meg kell jegyeznünk, hogy ez nem egy hivatalos verseny volt, hivatalos, nemzetközileg elfogadott pontrendszerben - ezért is nem nyilvános a számszaki eredmény - hanem egy zártkörű vakkóstolás, amelynek hosszútávú haszna lehet. Mondhatni, egyféle iránytű a külföldi szakembereknek, piacnak.

Amint azt a szervező Elizabeth Gabay elmondta, az összes résztvevő lelkesedett a hajós-bajai Koch kékfrankos rozé szép, nyári gyümölcsös ízeiért, a frissességéért és a jó egyensúlyért, miközben egyetértettek abban, hogy nem hasonlít a provence-i rozékra.

 A szakember szerint, az ilyen jellegű – és előnyös áru – rozéknak biztos piacuk lehet Nyugat-Európában is. A magyar piacot jól ismerő Master of Wine úgy véli, hogy míg Magyarországon a borfogyasztók jelentős hányada rozét iszik, addig a kontinens nyugati felén még sokan ódzkodnak ettől a borfajtától, és ragaszkodnak a vörösborhoz. Gabay szerint azonban ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a piac a „gyengéd”, lágy rozékhoz szokott, míg a magyar rozék erényei közé éppen hogy a nagyobb test, a ropogós gyümölcsösség és a magasabb savtartalom tartozik. A vörösborhoz szokott fogyasztók ezért a magyar rozék segítségével könnyebben „megtéríthetők” a rozéivásra.