A csehek 19 millió hektoliter fölötti mennyiségben főznek sört – ez nagyjából háromszorosa a hazai termelésnek. A cseheknél az egy főre jutó sörfogyasztás az utóbbi huszonöt évben 166 (Magyarországon100) liter/évről visszaesett 140 (Magyarországon 64) liter/évre.

A privatizáció előtt Csehországban 63 (Magyarországon 7) sörgyár működött. Miközben nálunk a sörgyárak – az egy pécsi és a rövid tündöklés után bezárt monori kivételével – multinacionális cégek kezébe kerültek, addig Csehországban a gyárak – sörgyár alatt 20 ezer/hl/év termelés fölötti üzemeket értünk – csak kisebb része került a söróriások kezébe, igaz ezzel együtt is a termelés több mint kétharmada főtt ezeknek a gyáraknak az üstjeiben. Magyarországon a gyárak közül bezárták a nagykanizsait és a komáromit. A négy nagy gyár tulajdonosai – 2016-ban az AB-Inbev (Kőbánya), a Heineken (Martfű és Sopron) valamint a Moolson&Coors (Bőcs) – kezében nagyjából hasonló arányban a piac mintegy 90 százaléka összpontosul.

A fenti számok is mutatják, hogy milyen hatalmas az eltérés a két sörpiac között. Míg itthon 5 sörgyár működik, Csehországban 47, és ahogy említettük ezek többsége független gyár, vagy valamelyik nagyobb cseh tulajdonú sörgyári csoport – Lobkowicz, PMS Přerov – része. Ezeknek az üzemeknek mindegyike legalább ötféle sört gyárt, így könnyű kiszámolni, hogy a fogyasztó kegyeiért több mint 300 különféle sör vetélkedik. És akkor még nem is tettünk említést a kis sörfőzdékről, amelyek a 20 ezer hl/év mennyiséget meg nem haladó üzemek.  

Míg Magyarországon 1994-ben a kis sörfőzdék száma meghaladta a 300-at, addig Csehországban mindössze tucatnyi főzde működött – mint a brnói Pegas, vagy a prágai Novomestsky Pivovar. Itthon a kisüzemek száma rohamosan csökkent, 2008-ban alig érte el a 30-at, ez idő alatt Csehországban a számuk 80-ra nőtt. A 100-at 2010-ben érték el és 2016-ra meglett a 300-adik kis főzde is.

Jan Šurán a Českomoravského svazu minipivovarů (Cseh-morva Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete) elnöke úgy véli, hogy a fejlődés töretlen marad és 2020-ra akár meg is duplázódhat(!) a kis sörfőzdék száma.

A kicsik elszaporodása az amerikai sörforradalom következménye, melynek köszönhetően feltámasztottak és ismét megkezdték néhány tradicionális sörtípus, főleg ale-k gyártását. Az ilyen típusú sörök készítésével – már csak az eladható mennyiség miatt sem –nem törődtek a nagy gyárak, viszont a házi és kisüzemi sörfőzők elsőrangú terepe lett.

A cseh kisüzemek többsége évi 1000-1500 hektoliteres kapacitású, és jellemzően saját vendéglátóhelyeiken mérik ki az általuk főzött sört. Palackozni inkább a nagyobb kapacitású főzdék szoktak, ők azonban már szélesebb körben terítik termékeiket.

Facebook

A cseh házi, gerilla, a kisüzemi főzők választéka meglehetősen széles a tradicionális cseh sörök mellett készítenek erős sörspecialitásokat, mint például a bak és a duplabak sörök, vagy széles választékban – IPA, porter, stout, stb. – felsőerjesztésű söröket, főznek búza és rozs sört is, de nem riadnak vissza a gyümölcsös sörök főzésétől sem.

Jó néhány független sörgyár is próbálkozik a szortiment szélesítésével, de a multicégekre ez alig jellemző. Többnyire beérik a klasszikus típusokkal. A výčepní, ležák, speciál szentháromságán nem lépnek túl, kínálatukat a tízes, a tizenegyes, a tizenkettes világos és barna jelentik, ritkán nyitnak a specialitások, mint például az ünnepi vagy a szűretlen sörök irányába.

Ezt láthatjuk most, amikor a Heineken – az általa birtokolt – Krušovice söreit vezeti be a magyar piacra. A három hazai multi közül eddig egyedül a Heineken nem forgalmazott a magyar piacon cseh sörmárkát, holott több gyárnak, így Brno-i Starobrnonak is, tulajdonosa. A krušovicei söröket eddig a Liquid Gold forgalmazta, de a borsodiak nagy sikere a világos Staropramen hazai gyártásával illetve félbarna és a szűretlen importjával, arra sarkallta a menedzsmentet, hogy lépjen. Egyelőre nincs szó a hazai gyártásról, de a saját cseh sör pozíciójának megerősítéséről annál inkább. Első körben a Krušovice Světlé és a Krušovice Černé forgalmazását kezdik meg hordós, palackos és dobozos kiszerelésben.

Mindkét sör az úgynevezett výčepní sörök kategóriájába tartozik, alkoholtartalmuk 3,8% és 10° Balling fokosak. A palackos kiszerelés bolti ára 200 forint alatt marad – ígérik a Heinekennél. Így az is kiderült, hogy abba a piaci szegmensbe pozícionálják a Krušovice söröket, amely a legtöbb fogyasztót vonzza, de amelyben a legsűrűbb a mezőny, vagyis a Soproni, a Borsodi, az Arany Ászok és elsősorban a Kozel fogyasztóit kell elcsábítani a „királyi cseh sör” jelszavával.

De mitől királyi a Krušovice söre?

Nos azért, mert tulajdonos Jiři Birka 1583-ben nem másnak, mint II. Rudolfnak adta el az üzemet, aki nemcsak cseh és magyar király, de német-római császár is volt. Gyanítjuk a császár nem volt jelen a vásárlásnál, de meglett az alapja annak, hogy a gyár termékein máig használják a „Královský Pivovar”, vagyis „Királyi Sörgyár” megjelölést.

A sörgyár igen megszenvedte a harmincéves háborút (1618-1648), többször kiitták készleteit, kifosztották és egy alkalommal fel is gyújtották, de valószínűleg igen sörkedvelő nép lakhat errefelé, mert mindig sikerült rendbe hozni és a gyártást újra indítani.

1685-től a gyár a Valdštejn család, majd 1731-től a Furstenberkek tulajdona. Ez utóbbiak mindig figyelemmel voltak a gyár állapotára. Egészen az 1947-es államosításig a környék közkedvelt söre volt a krušovicei – de nagyobb ismertségre ekkor még nem tett szert.

A szocializmus idején a Központi Cseh Sörgyárak trösztjéhez, majd a Velké Popovice Állami Vállalathoz tartozott, egészen a 1993-as privatizációig. Az ezt követő felújítások és a kapacitás növekedés eredményeképpen a sörgyár kiemelkedett a helyi ismertségből és országos márkává vált. Sörértékesítése először 1997-ben lépte át az 1 millió hektoliteres határt. A sörgyárat 2007-ben vásárolta meg a Heineken és a „Královský Krušovice” azóta Csehország vezető sörei közé emelkedett.