Állami-privát beruházások - a közös kockázat kockázata
A költségvetési deficit lefaragását célzó kormány egyre több infrastruktúrális fejlesztésbe vonna be magántőkét a Public Private Partnership (PPP) konstrukción keresztül. A külföldön sikeres megoldás azonban az évek óta folyó előkészítés ellenére itthon még kockázatos lehet.
Január végéig írja ki a Nemzeti Autópálya Rt. a Budapest és Pécs közötti M6-os autópálya Dunaújvárosig tartó 55 kilométeres szakaszának megépítéséről szóló koncessziós pályázatát – közölték az illetékesek. A koncessziós pályázat azonban valójában a PPP néven ismert állami-magánvállalkozói konstrukciót takarja, amely a tervezett állami infrastruktúra-fejlesztések legfontosabb formájává léphet elő a következő években.
A Nagy-Britanniában, Írországban, az Egyesült Államokban és Spanyolországban is igen népszerű PPP lényege, hogy az állam és a magánszféra együttműködik a közcélú beruházások megvalósításában. Bár sokféle változata létezik, minden PPP alapja a közös kockázatvállalás. Egy-egy nagyértékű beruházás megvalósításához a befektetők általában létrehoznak egy projekttársaságot, amely vállalja az építést és később az üzemeltetést is. A beruházás költségeit a projekt-társaság saját maga fedezi, így a fejlesztés költségei nem terhelik meg egyszerre az állami költségvetést.
A magyar kormány a PPP keretei között építene diákszállókat Debrecenben, Miskolcon, Szegeden és Nyíregyházán, két börtönt, illetve az Egységes Digitális Rádiórendszert (EDR) is, amely a mentők, tűzoltók és a rendőrség közös zártrendszerű kommunikációs csatornájaként működne. De a PPP adna lehetőséget a berlini Collegium Hungaricum (CH) megépítésére és üzemeltetésére, a Várkert-bazár felújítására, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár mélyraktárának kiépítésére is.
A beruházás átadása után az állam általában több évtizeden keresztül használati díjat fizet a beruházóknak, amelyek így hosszútávú, tervezhető bevételhez jutnak. A Széchenyi Könyvtár és a Collegium Hungaricum fejlesztése esetében viszont a tervek szerint a kormány nem fizetne díjat, hanem a létesítmények kereskedelmi célú hasznosításának jogát engedné át a befektetőknek. Ez az úgynevezett „nullszaldós megoldás”. A futamidő végén az épület, vagy létesítmény állami tulajdonba kerül, bár számos esetben magántulajdonban is maradhat.
A PPP szerződések és garanciák bonyolult hálózatából áll. Nem is csoda, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) többéves előkészítés után csak tavaly ősszel hozta létre a PPP megvalósításához szükséges jogi hátteret – ez többek között a már létező közbeszerzési, illetve más szabályok módosítását is magába foglalta. A munkát a nemrég létrejött PPP tárcaközi bizottság és a GKM PPP osztálya végezte.
A GKM beszámolói alapján a PPP tervek iránt nagy az érdeklődés a befektetők részéről. Az utóbbi három hónapban már több „próba”-tendert is rendeztek az érdeklődők számára, akik így a jövőbeli valódi pályázatok feltételeit is megismerhették – egyelőre tét nélkül. Az óvatosságra szükség is van, hiszen eddig csupán néhány PPP-projekt indult be itthon. Ilyen például az 550 millió dollárból a kilencedik kerület volt expo-telkein felépülő Milleniumi Városközpont, amelyet a kanadai-magyar TriGránit Fejlesztési Rt. által alapított Duna Sétány Székház Kft. projekttársaság épít.
Remények szerint a jövőbeli PPP-beruházások elkerülik majd a legelső hazai PPP-project sorsát, amely látványos kudarcba fulladt. A leégett Budapest Sportcsarnok helyére a francia Bouygues Hungária Kft. által épített Budapest Aréna ugyanis részben a PPP-szerződésekben található garanciák miatt üzleti és politikai botrányt is kavart, és az állam végül a sportcsarnok teljes kivásárlása mellett döntött.
A Nagy-Britanniában, Írországban, az Egyesült Államokban és Spanyolországban is igen népszerű PPP lényege, hogy az állam és a magánszféra együttműködik a közcélú beruházások megvalósításában. Bár sokféle változata létezik, minden PPP alapja a közös kockázatvállalás. Egy-egy nagyértékű beruházás megvalósításához a befektetők általában létrehoznak egy projekttársaságot, amely vállalja az építést és később az üzemeltetést is. A beruházás költségeit a projekt-társaság saját maga fedezi, így a fejlesztés költségei nem terhelik meg egyszerre az állami költségvetést.
A magyar kormány a PPP keretei között építene diákszállókat Debrecenben, Miskolcon, Szegeden és Nyíregyházán, két börtönt, illetve az Egységes Digitális Rádiórendszert (EDR) is, amely a mentők, tűzoltók és a rendőrség közös zártrendszerű kommunikációs csatornájaként működne. De a PPP adna lehetőséget a berlini Collegium Hungaricum (CH) megépítésére és üzemeltetésére, a Várkert-bazár felújítására, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár mélyraktárának kiépítésére is.
A beruházás átadása után az állam általában több évtizeden keresztül használati díjat fizet a beruházóknak, amelyek így hosszútávú, tervezhető bevételhez jutnak. A Széchenyi Könyvtár és a Collegium Hungaricum fejlesztése esetében viszont a tervek szerint a kormány nem fizetne díjat, hanem a létesítmények kereskedelmi célú hasznosításának jogát engedné át a befektetőknek. Ez az úgynevezett „nullszaldós megoldás”. A futamidő végén az épület, vagy létesítmény állami tulajdonba kerül, bár számos esetben magántulajdonban is maradhat.
A PPP szerződések és garanciák bonyolult hálózatából áll. Nem is csoda, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) többéves előkészítés után csak tavaly ősszel hozta létre a PPP megvalósításához szükséges jogi hátteret – ez többek között a már létező közbeszerzési, illetve más szabályok módosítását is magába foglalta. A munkát a nemrég létrejött PPP tárcaközi bizottság és a GKM PPP osztálya végezte.
A GKM beszámolói alapján a PPP tervek iránt nagy az érdeklődés a befektetők részéről. Az utóbbi három hónapban már több „próba”-tendert is rendeztek az érdeklődők számára, akik így a jövőbeli valódi pályázatok feltételeit is megismerhették – egyelőre tét nélkül. Az óvatosságra szükség is van, hiszen eddig csupán néhány PPP-projekt indult be itthon. Ilyen például az 550 millió dollárból a kilencedik kerület volt expo-telkein felépülő Milleniumi Városközpont, amelyet a kanadai-magyar TriGránit Fejlesztési Rt. által alapított Duna Sétány Székház Kft. projekttársaság épít.
Remények szerint a jövőbeli PPP-beruházások elkerülik majd a legelső hazai PPP-project sorsát, amely látványos kudarcba fulladt. A leégett Budapest Sportcsarnok helyére a francia Bouygues Hungária Kft. által épített Budapest Aréna ugyanis részben a PPP-szerződésekben található garanciák miatt üzleti és politikai botrányt is kavart, és az állam végül a sportcsarnok teljes kivásárlása mellett döntött.