Peter Kürpick, az SAP egyik német igazgatója jól emlékszik arra, amikor először hajtott végig Szófia szmogos utcáin, miközben ablakokban kiteregetett fehérneműk lobogtak a feje fölött. Azóta a város egyik külső kerületében felépült az SAP kutatólaboratóriuma, ahol a német cég helyi mérnökei írnak létfontosságú szoftvereket az anyavállalat számára.

Első látásra úgy tűnik, hogy a kiszervezett munkahelyek megszerzésében India és Kína már learatta az összes babért. India az angol nyelven kitűnően beszélő, kitűnően képzett munkaerővel, Kína pedig utolérhetetlen olcsóságával győz le mindenkit. India 2003-ban 12 milliárd dollárnyit szerzett meg a tevékenységkihelyezés 25 milliárd dolláros világpiacából, de meglepő módon Bulgária és Románia tehetséges programozói is olyan megrendelőknek dolgoznak, mint az IBM, a HP, az Alcatel vagy az Oracle, fejenként évi 6500 dollárért. Összehasonlításképp: Németországban egy vezető IT-specialista évi 100 ezer dollárnál is többet keres.

India azonban sok európai vállalatvezetőnek messze van, az angol nyelvtudás és a közös történelemből fakadó személyes kapcsolatok pedig csupán a brit cégeknél jelentenek előnyt az indiaiaknak. Ráadásul nem csak a távolság és az időzónák számítanak, hanem a kulturális, nyelvi, etnikai kapcsolatok is sokat nyomnak a latban – állítja Erran Carmel, a washingtoni Kogod Scool of Business adjunktusa. A francia vállalatokat a latin nyelvű Romániába húzza a szívük, a német vállalatok a német nemzetiségek által is lakott Magyarországot és Csehországot kedvelik leginkább, az olaszok a szomszédos Szlovéniába telepítenek át munkahelyeket, a finnek pedig Észtországot részesítik előnyben. „Az emberek szeretik felemelni a telefont és rövid úton elintézni a problémákat” – tette hozzá Carmel.

A lobbizásnak nagy szerep juthat. Az olyan emberi szempontok, mint a konkurencia lépéseinek követése, a célországok promóciós erőfeszítései, és a külföldi leányvállalatok cégen belüli lobbizása a vállalatok több mint 40 százalékánál jelentős szerepet játszik abban, hová települ a kiszervezett munka - állítja a Roland Berger említett felmérése.

Az európai vállalatok által kihelyezett munkafolyamatok 60 százaléka az Indiát és Kínát jól ismerő brit cégekhez kapcsolódik, további 30 százalékot pedig belga, holland és német cégek szerveztek ki. Meglepő módon az esetek felében Európán belüli országba települt a munka. A fogadó országok között Nagy-Britannia, Írország, Spanyolország és Portugália mögött Lengyelország, Magyarország és Románia is előkelő helyen áll, de nem árt igyekezni, ugyanis Dél- és Közép-Amerika – különösen Brazília és Mexikó - is belevetette magát a munkahelyekért folyó versenybe.

A kiszervezés elől senki sem menekülhet; az európai vállalatok 60 százaléka kiszervezte már pénzügyi-számviteli, informatikai vagy emberi erőforrás menedzsment tevékenységének egy részét, egyharmaduk pedig a vevőszolgálati és egyéb ügyfelekkel kapcsolatos funkcióinak egy részét is külföldre vinné. A válaszadók 20 százaléka semmilyen tevékenység esetében sem zárta ki a kihelyezést.

A meggyőzésnél nem árt figyelembe venni, hogy az európai cégek két kategóriába sorolhatóak. Egy részük már túl van „élete első” kiszervezésén, másik részük még nem szervezett ki semmit és a jövőben sem tervez ilyen lépést. Azok a cégek viszont, amelyek már kiszerveztek valamilyen funkciót, az esetek 80 százalékában elégedettek azzal a 20-40 százalékos költségmegtakarítással, amit elkönyveltek, sőt az eredmények meghaladták várakozásaikat. Mindössze 5 százalékuk nevezte sikertelennek az akciót – írja a Roland Berger.

Egy komoly problémával azonban szembe kell nézniük a vállalatoknak. Azzal, hogy miként kommunikálják a kiszervezést a vállalaton belül és saját országuk közvéleménye felé úgy, hogy ne vonják magukra munkatársaik, a politikusok és a közvélemény haragját. „Megteszünk mindent, hogy cégünk nevét a nyilvánosság előtt még véletlenül se hozzák kapcsolatba a kiszervezésekkel és elkerüljük a közvélemény haragját” – nyilatkozta egy neve lehallgatást kérő európai vállalatvezető a Roland Bergernek.