Kávéházak régen és ma

A mai teraszos, kiülős helyek elődei a kávéházak, amelyek Budapesten több mint három évszázada a polgári nyilvánosság intézményei. A kávéházak kezdettől fogva színterei voltak a kötetlen beszélgetéseknek, játéknak, szórakozásnak, kulináris élvezeteknek, üzleti életnek, szépirodalomnak és gyakran a politikának is. A budapesti kávéházak funkciója leginkább a bécsi minták alapján alakult ki a 19. század végén. A kávéház nem annyira a korzó kiterjesztése volt, mint a spanyol, francia vagy olasz nagyvárosokban, hanem inkább a szolid polgári életvitel kelléke. Míg a párizsi kávéházakban a székek mindig az utca felé néztek és néznek, addig a budapesti kávézókban az asztal felé, így elhatárolódnak a korzótól. A kávéház mindig is alapvetően nagyvárosi jelenség volt.

A fiatalokra, a férfiakra, a magasabb iskolai végzettségűekre és a budapestiekre jellemzőbb a vendéglátóegységek látogatása, mint az idősebbekre, nőkre, vidékiekre, alacsony iskolai végzettségűekre - derül ki a Studio Metropolitana felméréséből, amely a kávéházi, éttermi teraszokat, szabadtéri szórakozóhelyeket főként a városképre, városfejlesztésre gyakorolt hatásuk alapján vizsgálja. 

Fontos szempont a vendéglátóhely elhelyezkedése. A belvárosi szabadtéri teraszos helyek nagy előnye, hogy gyakori a véletlen betérés: a város más részein ez szinte elképzelhetetlen, de legalábbis ritka. Ugyanakkor a belvárosi kávézóknak, éttermeknek valami speciálisat kell nyújtaniuk annak érdekében, hogy ne a mellettük lévő teraszt válasszák.

A városkép szempontjából az egyik legfontosabb szempont az, hogy a környezettől való különválás, vagy az azzal való egybeolvadás jellemez egy kiülős helyiséget. A belvárosban főként a köztérrel egybeolvadó kávézókat, éttermeket próbálnak kialakítani, míg van, ahol az elkerített kertes helyiségek jelenléte a meghatározóbb, mint például a budai hegyoldalon.

Menza a Liszt Ferenc téren © menza.co.hu

Beszélhetünk kávéházi csomópontokban elhelyezkedő (Liszt Ferenc tér, Ráday utca) és nem kávéházi csomópontokban található kiülős helyekről, szabadtéri szórakozóhelyekről és romkertekről. Egy kis ízelítő ezekből!

A Liszt Ferenc téren számos kávézó, étterem található. A kilencvenes évek első felében a máig működő Incognito volt az „első gólya”. Azóta a tér benépesült, igényes, tágas, a fizetőképes külföldi és magyar vendégeket kiszolgálni képes éttermek és kávézók nyitották meg kapuikat.

A téren három éve működő Passion étterem vezetője egy éve vette át az üzlet irányítását, tevékenységét a belső tér átalakításával, illetve a terasz bővítésével kezdte. Üzletpolitikájának hatékonyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy az elmúlt egy évben forgalmuk megnégyszereződött.

Véleménye szerint több szempont is szerepet játszhat abban, hogy egy-egy hely milyen kategóriába tartozik. Lényeges a hely igényessége, a kiszolgálás minősége, az árak és a minőség harmóniája. Az étterem nem céloz meg egy bizonyos társadalmi réteget, ám „szeretjük az igazán jó és fizetőképes vendégeket” - tette hozzá.

"Az elitre és külföldiekre támaszkodnak, valamint jellemzően a 25-45 év közötti értelmiségiekre, akik megtehetik, hogy betérjenek egy kávéra, italra, esetleg vacsorára is" - avat be üzletpolitikájukba szintén a Liszt Ferenc téren működő Buena Vista vezetője.

A Fotocella széksorai © Studio Metropolitana

Kávéházi központként lehet említeni a IX. kerületi Ráday utcát is. A Liszt Ferenc térhez hasonlóan itt is volt egy úttörő szórakozóhely, a Párizs, Texas. Ez az utóbbi évek folyamán csökkentett forgalmú utcává alakított terület jól példázza, hogy az önkormányzati döntések, infrastrukturális beruházások hogyan befolyásolhatják az adott városrész városképét.

A fent említett törekvések találkoztak a piaci igényekkel, és – egy-két apróbb konfliktustól eltekintve – harmonikus együttműködés alakult ki a tulajdonosok és az önkormányzat között.

"A nyári időszakban mindig tartozik egy terasz is a kávézóhoz, aminek működtetéséhez külön engedélyek kellenek. A kávézó arculatának kialakításakor nem követtek semmilyen külföldi mintát, arra törekedtek, hogy egy fotógaléria és egy vendéglátóhely ötvözetét tudják kialakítani" - mondta az itt található Fotocella nevű hely üzletvezetője, aki szerint főleg igényesség szempontjából lehet különbséget tenni a kiülős helyek között.

Az igényesség lemérhető például abból, hogy a teraszon fapados asztalok, egyedi bútorok, vagy, mint az ő esetükben is, reklámtextillel letakart székek vannak.

Szimplakert a Kazinczy utcában © szimpla.hu

Budapest kávéházi központjain kívül eső utcáiban található helyek is üde színfoltját képezik a közösségi tereknek, a városképnek. Ezek a helyek általában nem vonzanak a város távolabbi pontjairól vendégeket, az éppen arra járók, a környék lakói, az ott dolgozók, tanulók alkotják törzsközönségüket.

Tipikusan ilyen hely a Múzeum Kávézó, amely nyitás óta állandó arculattal bír, és változatlan az üzletpolitikája is. Az ELTE közelsége miatt a célközönség a fiatalokból, főként egyetemistákból áll, illetve a Magyar Rádió munkatársai és más művészek is gyakran térnek be egy kávéra.

A Batthányi téri Angelika hat éve működik jelenlegi, kiülős formájában. A hat év alatt nem változott a jellege. Az Angelikába főleg üzletemberek, közéleti személyiségek és a környéken lakók járnak. A VII. kerületi Ba-bar berlini mintát követve, egy már meglévő szórakozóhely törzsközönségére alapozva alakította ki a hely jellegét. Az első osztályú étterem csak nyáron teraszos.

Ezek a kávézók, kisebb éttermek fontosnak tartják az állandóságot, hiszen így tudják megtartani a számukra igen fontos törzsközönségüket. Fontos szerep jut e visszajáró vendégek megtartásában a magas színvonalú kiszolgálásnak, valamint az igényes és szép környezetnek.

A szabadtéri szórakozóhelyek elterjedése a kilencvenes évek végén kezdődött, de az utóbbi 2-3 évben érte el csúcspontját. Ahogy az egyik ilyen szórakozóhely, a Zöld Pardon vezetője említi: „a piac telített, már nincs több terület Budapesten, ahová ilyen jellegű helyet lehetne építeni.”

Általában időszakos építményekről van szó, amelyek kihasználatlan zöldterületen, üres telkeken lelnek otthonra. Természetesen itt is a megfelelő engedélyek birtokában épült, a környezetbe illeszkedő, sőt azt érdekesebbé, változatosabbá tévő építményekről beszélünk. A Zöld Pardon a belvárosi teraszos kávézókhoz, éttermekhez képest tudatosan más rétegeket céloz meg. Legfőképp a középrétegekhez tartozó 18-25 éves diákokat, fiatalokat.

A Petőfi híd budai hídfőjének Zöld Pardonnal szembeni oldalán működő Cafe del Rio esztétikai kialakítása kifejezetten mediterrán jellegű. E szórakozóhely a Zöld Pardonhoz képest jóval magasabb társadalmi réteget céloz meg. Mindkét hely esetében sokkal inkább a tudatos üzletpolitika határozza meg a potenciális fogyasztók táborát.

A Buddha Beach 2004 nyarán nyitotta meg kapuit a Duna parton, a volt Közraktár épülete mellett. E szórakozóhely létrejötte szintén kötődik a budapesti terek megfelelő kihasználásának igényéhez.

A Tűzraktár a Tűzoltó utcában © tuzraktar.hu

Az előbb ismertetett szórakozóhelyekhez bizonyos szempontból hasonló, de más formában megvalósuló szabadtéri kiülős helyek az utóbbi néhány évben számtalan belvárosi házban nyílt kerthelyiségre emlékeztető udvarok.

Ezek a romkertek talán a legtipikusabban budapesti szabadtéri szórakozóhelyek. Létrejöttük összefüggésbe hozható a terjedő retrólázzal, hiszen ezek az épületek jellemzően gangos, a századelőn épült bérházak.

Dizájnjukban leginkább a nyugati, házfoglaló szubkultúrát idézik, talán ezért is lettek népszerűek a turisták, a Budapesten tanuló külföldi diákok körében is. Nyugaton nagyon ritka, hogy egy szórakozóhely szabadtéren, lakóházak között legyen, a Szóda tulajdonosa például csak Berlinben látott hasonlót. A berendezés a maga eklektikusságával, a nyolcvanas éveket idéző műanyag székeivel, fapadjaival erre a hullámra próbál felkapaszkodni.

A Szimpla-kert vezetője szerint már nem tervezhetnek hosszú távra, hiszen a szórakozóhelynek otthont adó épületet az önkormányzat lebontásra ítélte. A Szimpla-kert látogatóit a hagyományos szolgáltatások mellett filmek vetítésével is szórakoztatják. Ezen kívül volt itt már irodalmi est, vállalati tanácskozás, kisebb konferencia is. Külön érdekesség a vezeték nélküli internetes hozzáférés (WiFi).

Mivel ezeket a romos épületeket az önkormányzat többségében le kívánja bontani, a Szimpla-kert és a hozzá hasonlók minden valószínűség szerint a Nagykörúton kívülre szorulnak.

Ennek egyik jó példája lehet a IX. kerületben idén nyáron megnyitott Tűzraktár, amely egy elhagyott, kihasználatlan gyárépület területén kialakított, önmagát „független kulturális központnak” nevező szórakozóhely. Külföldi mintát követve, sőt külföldi támogatással hozták létre, fontos volt, hogy ne a belvárosban alakuljon meg a kulturális centrum. A Tűzraktár a romkocsmákkal közös gyökerekkel rendelkezik, de kulturális jelentősége sok tekintetben túlmutat az eddig létrejötteken.