szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A hajdani búzapiacról elnevezett, Miskolc belvárosában található vásártér nevét hiába próbálták a létező szocializmusban Béke térre keresztelni, a kísérlet teljes kudarcba fulladt. Lemegyek a Búzára, mondja ma is a miskolci polgár, ha bevásárolni indul, holott a piac, akárcsak a város, alaposan megkopott az elmúlt 15 évben.

Már a környék sem sok jót ígér. Közvetlenül a piac mellett található a városi és a távolsági buszok pályaudvara, ahol naponta ezerszám pöfögnek buszok. Itt ágazik el a Budapest irányából érkező út Ózd, illetve Kassa és a Hegyalja felé, aminek következményeként folyamatosak a dugók. A környékre telepített szennyezettségmérő adatai alapján ez az ország egyik legrosszabb levegőjű helye, különösen a 10 mikronnál kisebb, PM10-nek elnevezett, levegőben kavargó por, amely fokozottan rákkeltő. Azoknak, akiknek még ezek után van kedvük shoppingolni, a piacra menet meg kell küzdeniük a „cigit, cigit” mantráló árusokkal, akik olcsón mérik a minden második miskolci szájában lógó, ukrán Priluki márkanevű füstölnivalót.

A háború előtt épült nagycsarnok mellett vasasztalokon folyik a kereskedés. Ha valaki legutóbb 20 évvel ezelőtt vásárolt a Bükkből származó lila pereszkét a Búzán, nem kell sokat keresgélni, mert a gombát áruló cigány asszonyok most is ugyanott állnak, mint hajdanán.

Miskolc Búza téri piac
© Bócsi Krisztián
A piac újdonsága egy nagy ívű projekt, a piacot körbevevő kerítés torzóban maradt néhány métere. Valmint az, hogy az országban egyedülálló módon egy Casino is található itt, amely azonban a valóságban inkább játékterem, viszont működése vastagon ellentétes a helyi önkormányzat rendelkezésével, miszerint a piacon csak élelmiszer és gyümölcs árusításával foglakozó árusok, üzletek működhetnek. Többen úgy emlékeznek, a Casino engedélyének kiadása miatt csapta el a polgármester a nem sokkal korábban kinevezett piacvezetőt. Az egykori kofafőnök azzal vált ismertté, hogy a pályázata beadása utáni nyilvános, a városi televízió által közvetített önkormányzati ülésen azzal kezdte a bemutatkozást, hogy korábban III/III tiszt volt. Eközben a várost vezető szocialista frakció tagjai kényelmetlenül feszengtek a székeikben, az ellenzékieknek meg fülig ért a szája. Más vélemények szerint azért került lapátra a főnők, mert sokan fenik a fogukat a belvárosban található, értékes területre. Ezt a verziót erősíti, hogy nem sokkal a piacvezető távozása után a város megszabadult a piac köztisztviselői állományban dolgozó munkatársaitól, majd pályázatot hirdetett a Búza vállalkozói formában történő üzemeltetésére és a környék teljes átépítésére.

A cikk második része (Oldaltörés)

Azt, hogy a piacok szellemétől nem áll távol az átlagnál magasabb hangfekvésben folyó vita, az alkudozás, senki sem vitatja, sőt a történelmi feljegyzések ezt meg is erősítik. Miskolcon már 1836-ban a tettlegességig fajultak a dolgok, mert valamelyik elöljáró kitalálta, hogy a híres miskolci lacipecsenyések mellett nem árulhatnak fehér kenyeret a kereskedők, pedig a vásárlók a hús mellé minden esetben kenyeret faltak. 40 évnek kellett eltelni, míg úgy oldódott meg a kérdés, és a pecsenyések maguk kezdtek kenyeret is árulni. A mai piaci konfliktusok legfőbb forrása, hogy az önkormányzat a zöldség- és gyümölcskereskedők szerint úgy próbálja ellensúlyozni a munkanélküliséget, hogy csára-búra kiadja az őstermelői igazolványt, még azoknak is, akiknek annyi földjük van, amennyi a fikuszcserepbe elfér. Így aztán mindennapos látvány, hogy az őstermelők banánt, déligyümölcsöt árulnak azoknál az asztaloknál, amelyeket egyébként az adómentességre jogosító igazolványukkal 50 százalékos kedvezménnyel bérelhetnek

A Búza téri piacot hajdanán a környéken élő bolgárkertészek termékei tették messze földön híressé. Ma már létezik bolgár kisebbségi önkormányzat a városban, de árus már csak egy van. Jelenleg a piac egyik szegletében a tejtermékeket áruló részleg a legnépszerűbb, de az alkalmi közvélemény-kutatásunk szerint a hajdanán a Szabolcsból érkező, sokféle fajtájú és olcsó alma hiányzik a legjobban.

A miskolci piac 11 ezer négyzetméterén 700 árus, kisebb-nagyobb cég működik és próbálja felvenni a harcot a multik elszívó hatásával. Régi „motorosok” szerint a Búza fénykora a hetvenes-nyolcvanas évekre esett, azóta folyamatosan zsugorodik a vevők száma, jelenleg harminc százaléka lehet a hajdaninak. Az eladók mindent bevetnek, hogy ne menjenek csődbe. A kevésbé dörzsöltek ezeréves trükkel próbálkoznak: tavaly buktak le azok, aki alulról, fúrással könnyítették meg 10-20 százalékkal a mérlegsúlyokat. Új fogásnak számított viszont, hogy a közeli Szlovákiából hozzák be a zöldséget-gyümölcsöt egy áfanyelő, de lebukott cég közbeiktatásával, így az itthoni áraknál olcsóbban jutottak áruhoz.

A miskolci piacon folyamatosan jelenlévő zsebesek miatt a rendőrök, a Priluki cigaretta miatt pedig a fináncok bukkannak fel gyakran a piacon, de nem sok vizet zavarnak. Arra pedig még soha nem volt bátorsága a hatóságoknak – amire egyébként a jogszabályok lehetőséget adnának –, hogy három alkalommal ismétlődő, jövedéki adóval kapcsolatos visszaélés után a piacot ideiglenesen bezárják.

Pusztai László/Miskolc

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

HVG Gazdaság

Batthyány tér: a száműzött piac

Az idősebbek még mindig kérdezgetik a Batthyány téri vásárcsarnokba érve: hol van itt a piac? Az 1902-ben átadott, 1977-ben akkori léptékkel korszerű bevásárlóközponttá átalakított, majd 2003-ban felújított épületnek már csak a bejáratán virít az egykori piacra utaló „VI. Vásárcsarnok” elnevezés, mivel a világörökség részévé nyilvánított területen található, Klunzinger Pál által tervezett épület műemléki védettséget élvez – természetesen a régi felirattal együtt.

HVG Gazdaság

Nagybani piac: kereskedelmi tételben

Meg-megállnak a furgonokkal közlekedő vevők az árujait pakoló eladó előtt, azután, ha megköttetik az üzlet, már viszik is. Ez a kép fogadja a budapesti, 32 hektáron elterülő Nagykőrösi úti nagybani piacra érkező látogatót.

HVG Gazdaság

Fővárosi csarnokok és piacok kultúrhistóriája

Új időszámítás kezdődött 1897. február 15-én a főváros kereskedelmi életében, ekkor avatták fel az egykori Sóház telken – a mai Vámház körúti – Központi Vásárcsarnokot, közismert nevén a Nagycsarnokot.

HVG Gazdaság

Hold utca: banküzemtanból elégséges

Az V. kerület egyetlen vásárcsarnoka a millennium idején épült. Az összesen 5176 négyzetméter alapterületű piacot Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, az építkezést Sivirszky Antal építőmester vezette, az épület vasszerkezeteit pedig az Oetl Antal vasgyár készítette.

HVG Gazdaság

MDF-piacok: csak semmi politika…

„Először is nem piac, hanem heti vásár” – pontosít rögtön a beszélgetés elején Zacsek Gyula egykori MDF-es képviselő, az MDF-piacokat 1989 augusztusa óta szervező Piacfejlesztési Alapítvány elnöke, aki még mindig minden szombaton végigjárja a „fennhatósága” alá tartozó döntően élelmiszeres vásárokat.

HVG Gazdaság

A Lehel, vagyis a „kofahajó”

Az egykor rendkívüli népszerűségnek örvendő, tákolt fabódékból álló Lehel piac ma már csak egy a fővárosi nagy bevásárlóközpontok sorában. A Rajk László által tervezett bizarr, hajó alakú épületet először szabotálta az angyalföldi közönség, ám mára – a napi 30 ezres vásárlószámból következtetve – elfogadták, és akik megszerették, a tervező nyomán csak kofahajónak becézik.

HVG Gazdaság

Szegedi piacok: tatarozás alatt, zavartalanul

Noha Szeged legnagyobb piacainak átépítése, bővítése, felújítása, korszerűsítése már hónapok óta tart, és csak jövő tavasszal, illetve ősszel fejeződik be, az árusítás mind a három helyen zavartalan. A megyeszékhely legolcsóbb piaca kétségtelenül a dorozsmai nagybani. Szeged peremkerületeiben, a tízemeletes épületek árnyékában, a boltok előtt megtűrt pár kisnyugdíjas árusból kinőtt piacok pedig a legdrágábbak.

HVG Gazdaság

Bevásárlás Romániában: az olcsóság kockázatai

Jóformán nincs olyan napi fogyasztási cikk, amihez a magyar-román határ túloldalán ne lehetne olcsóbban hozzájutni. Valószínű ezért döntenek többen ma is úgy, hogy a nagybevásárlásokat keleti szomszédunknál ejtik meg. A legalitás határait feszegető bevásárlóturizmus mellett továbbra is virágzik a határmenti fekete kereskedelem.

HVG Gazdaság

Búbánatos Bosnyák

„Annál a kis fekete nőnél próbáltad?” – kérdezte a Bosnyák téri vásárcsarnok büféjében panaszkodó társát a fröccsös pohara mellől felnéző nyugdíjas, mondván, hogy nevezett eladó neki ki szokta válogatni az árut, és mindig szépet ad.

HVG Gazdaság

Garay tér: száműzetésben

A Garay téri piac jelenleg csak bitorolja saját nevét. A Keleti pályaudvar mögötti Garay téren hiába keresné a vásárló, mert a Rottenbiller utcába szorult. A régi – Krentsei Géza fővárosi műszaki tanácsos és Szabó Jenő építészmérnök által tervezett, 1931-ben átadott – vásárcsarnokot ugyanis 2003 végén bezárták, majd földig rombolták, a helyére 9,3 milliárd forintból modern pláza épül.

HVG Gazdaság

Biopiacok Budapesten: borsos árak

„Bezzeg, amikor még paprika íze volt a paprikának…” – sóhajtanak fel a reggeliző-asztalnál a legkülönbözőbb generációk, amikor a vajas kenyérre helyezik a harsány színű, de kissé vízízű nagyüzemi zöldséget.

HVG Gazdaság

A Nagycsarnok: metrófrász

„A szép épületnek harmonikusnak és hasznosnak kell lennie” – vallotta a Nagycsarnokot tervező Pecz Samu, a Műegyetem épület-szerkezettan professzora, aki kalandos úton jutott a megrendeléshez, hiszen a külföldi lapokban is meghirdetett pályázaton a legjobbnak két párizsi építész munkája ítéltetett.

HVG Gazdaság

Rákóczi tér: romok a tűz után

Mintha összebeszélt volna, egyformán elsózta a palacsintát a Rákóczi téri csarnok mindkét árusa. De a drágábbik helyen – ahol 90 forintért adták –, vagyis a Minibüfében legalább a másiknál – ahol csak 80 forintot kértek – a kínálatból bántóan hiányzó diósat is lehetett kapni.