A jellemzően alultőkésített magyarországi kisvállalkozások vezetőinek mindennapi imáiban alighanem előkelő helyet foglal el a fizetőképesség megőrzése. A fohászok, politikai bátorítástól sem teljesen mentesen, mind többször szólnak az idetelepült nemzetközi áruházláncok elleni védelem óhajáról. Azok megjelenésével ugyanis immár gyakran a kicsik támogatják pénzügyileg - ingyenes kényszerhitellel - a sokára fizető nagyokat. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés fogalomkörébe furcsa módon - legalábbis a jogalkalmazásban - nem tartozik bele az arcátlanul hosszú fizetési határidő kikötése, s ráadásul még e határidőket sem mindig tartják be. A közelmúltban féltucatnyi cég felszámolási eljárást indított az Auchan Magyarország Kft. ellen, miután az áruházlánc nem fizette ki követelésüket.

A fizetési csúszások - a Coface hitelbiztosító július elején közzétett felmérése szerint - átlagosan már megközelítik a száz napot, ami szembetűnő romlás az év eleji 81 naphoz képest. Ráadásul nemcsak magáncégek, hanem állami és önkormányzati vállalkozások is hozzájárulnak a fizetési morál romlásához. Ekkora késedelem utoljára a 2000-2001. év fordulóján volt, a leghosszabb csúszás pedig 1994-1997 között borzolta az üzleti kedélyeket, amikor átlagosan 250 napot kellett várni a pénzre.

A körbetartozás káros hatásainak enyhítésére kézenfekvő megoldás lenne a követelés eladása, vagyis faktoráltatása. A többnyire valamilyen erős banki háttérrel rendelkező faktoráló vállalkozások épp abból élnek, hogy - ha bíznak a tartozás beszedhetőségében - jutalék fejében megveszik a nyilvánvalóan szorult helyzetben levő szállító követelését, így utóbbi belátható időn belül hozzájut legalább pénze nagyobb részéhez. És itt kezdődnek a bajok, mivelhogy az általános forgalmi adóról (áfa) szóló törvény alacsony határt szab e tevékenységnek. Azt ugyanis, ami a vevő részéről követelésvásárlásként pénzügyi tevékenységnek minősül, az eladó oldalán követelésengedményezésnek hívja a jogszabály. Márpedig az engedményezés szintén pénzügyi tranzakciónak számít, s ennek megfelelően tárgyi áfamentes.

Ennek a következményei súlyosak is lehetnek. Az áfatörvény alapelve szerint ugyanis csak az vonhatja le kiadásaiból a forgalmi adót, aki áfaköteles tevékenységet végez, aki tárgyi áfamenteset, az nem. Akinek mindkétfajta bevétele van, köteles osztályozni a kiadásait: a közvetlenül az áfás bevételhez tartozókból teljes egészében, a tárgyi áfamenteshez kapcsolódókból egyáltalán nem, míg a sem ide, sem oda nem tartozó, általános költségeiből csak arányosítással vonhatja le az adót. Azaz minél több a tárgyi áfamentes bevétel, annál nagyobb összeg marad a költségvetés zsebében.

Aki egyszer rákényszerül a faktorálásra, az már ritkán szabadul e körből, a gyakorlati tapasztalatok szerint, vagyis akár a teljes bevételét engedményezni kényszerülhet. Emiatt viszont - túl azon, hogy meg kell fizetnie a faktorálási szolgáltatást (lásd Faktordíjak című írásunkat) - elveszítheti az általános költségeihez tartozó áfa jelentős részét. Különösen azoknál tehet ki az áfaveszteség komoly summát, akik például bérelt ingatlanokban tevékenykednek, aminek a díja tipikusan a megosztandók közé tartozik.

Az áfatörvény melléklete kimondja ugyan, hogy ha valaki "eseti jelleggel végzi" az engedményezést, akkor azt a következmények tekintetében mintegy meg nem történtnek kell tekinteni. Csakhogy sehol sincs leírva, pontosan mit kell érteni eseti jellegen. "Természetesen nincs jogszabályi meghatározás" - válaszolta a Pénzügyminisztérium illetékese a HVG erre vonatkozó kérdésére. A tárca szerint az eseti jelleg fogalmát a jogalkalmazásnak kellene konkrét tartalommal megtöltenie.

Adószakértők viszont a nemzetközi gyakorlatra hivatkozva 10 százalékos bevételi küszöböt emlegetnek az "eseti jelleg" vízválasztójaként. Azaz ha a tárgyi áfamentes bevétel kevesebb, mint az összes bevétel tizede, akkor "meg nem történtnek" tekinthető, vagyis e határig meg lehetne úszni az arányosítást. Ezzel a felfogással különben éppen rímel az áfatörvény már idézett mellékletének az a sora, amely 10 százalékban határozza meg azt a küszöböt, ameddig eseti jellegű a hitelezői, valamint tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedéséből származó bevétel. A bizonytalanság megszüntetése azonban mindenképpen parlamenti beavatkozást igényelne, amellyel egy füst alatt a követeléseik eladására kényszerülők teljesen indokolatlan áfaelszámolási hátrányát is meg lehetne szüntetni.

MICHNAI ATTILA