Mol benzinkút Romániában. Regionális bajnok © energobit.com

Mindennek számos oka van, nem csupán a makrogazdasági mutatók. A tanulmány nem talált egyértelmű összefüggést a nemzeti össztermék növekedése, az infláció alakulása és a vállalati teljesítmények között.

„A vizsgált magyar tőzsdei vállalatok 56 százaléka növelte bevételeit 2000 és 2005 között, s ezek majdnem fele a termelékenységét is javította” – mondta Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi ügyvezető igazgatója. Az egyes szektorokat vizsgálva azonban kiderül, hogy térség többi államával összehasonlítva csupán a MOL, azaz az olaj- és gázipari szektor teljesített átlagon felül.

Mindez a magyar gazdaság versenyképességének romlására is visszavezethető, vélik a Roland Berger elemzői. Ugyanakkor az iparvállalati problémákat részben kompenzálja a rendkívül erős magyar szolgáltatói ágazat, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok nagyvállalat éppen ide szervezte ki ügyviteli, informatikai és engineering szolgáltatási központjait.

A Roland Berger „Kelet-közép-európai növekedési tanulmány – A régió vezető cégeinek teljesítményelemzése” címmel készítette el tanulmányát, amelynek Magyarországra fókuszáló eredményeit kedden mutatták be. A tanulmányban összesen hét ország (Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és a „benchmark”-ként szolgáló Ausztria) 430 tőzsdén jegyzett vállalatának nyilvánosan közzétett adatait hasonlították össze a 2000-től 2005 végéig terjedő hatéves periódusban. Az összehasonlításból – elsősorban módszertani okokból – kimaradtak a pénzintézetek, viszont bekerült az ipari és szolgáltató szektor szinte minden fontos területe. A budapesti tőzsdéről 34 céget vettek górcső alá. „Az elemzés azonban nem a tőzsdei szereplésre vonatkozott. Sokkal inkább arra kerestük a választ, hogy melyek a siker vállalati szempontból legfontosabb, a térségben általánosan is értelmezhető elemei” – mondta Schannen Frigyes.

A tanácsadó cég szerint a kelet-közép-európai térség rendszerváltás óta tartó gazdasági fejlődése négy periódusra bontható. A kiinduló időszak a reformok és a nyitás előtti állapotot mutatja, ide tartozik jelenleg például Ukrajna. A második fejlődési ciklust a gyors növekedés, nyugati nyitás, reformok és globalizálódás jellemzi: ebben a periódusban tart jelenleg Horvátország vagy Románia gazdasága. A harmadik fejlődési lépcsőben az egyes gazdaságok az erőteljes növekedés utáni restrukturációs és konszolidációs időszakhoz érnek: ebben a ciklusban található jelenleg Szlovákia, Csehország, Lengyelország és a folyamatban legmesszebbre jutó Magyarország is. A negyedik periódus már a fejlett nyugati normáknak megfelelő gazdaságot jelent, a régióban egyelőre még csak Szlovénia érte el ezt a szintet.

A tanulmány egyik legmeglepőbb megállapítása, hogy a vezető, tőzsdén jegyzett cégek szintjén nincs közvetlen összefüggés a vállalati sikeresség és az adott gazdaság kiemelt makromutatói között. A vizsgált országokban közös, hogy tőzsdeindexeik az elmúlt hat évben messze túlteljesítették az iparvállalatok „etalonjának” felfogható Dow Jones ipari tőzsdemutatót. A piaci kapitalizáció (a vállalatok tőzsdén jegyzett részvényei alapján számított összértéke) a 2000-2005 közötti periódusra vetítve átlagosan éppen Magyarországon nőtt a legkevésbé, 15 százalékkal. „Mindez felfogható azonban úgy is, hogy a magyar vállalatok érték el a konszolidáció legmagasabb szintjét. Elég, ha ezt a bukaresti értékpapírpiac éves szinten 120 százalékos fejlődésével vetjük egybe” – mondta Schannen.

A Roland Berger tanulmány megállapításai szerint nem mutatható ki összefüggés a bruttó hazai termék (GDP) és a vállalatok növekedése között. Elég csak a magyar példát idézni: a tőzsdén jegyzett cégek évről-évre (2002 kivételével, amikor a plusz csak 6,4 százalék) 15-17 százalékos bevételnövekedést produkáltak, miközben a GDP 4-5 százalékkal bővült. Hasonlóképpen nem bizonyítható semmilyen összefüggés az infláció és a vállalati bevételek alakulása között sem.

Miközben a fejlődés korábbi, extenzív szakaszában tartó román cégek mutatták fel a legnagyobb éves növekedést, nagyon jól teljesítettek a magyar vállalatok is. Bevételeik a vizsgált periódusban éves szinten átlagosan 10,5 százalékkal emelkedtek, miközben a foglalkoztatottak száma éves átlagban csak 1,5 százalékkal bővült. „Ez arra utal, hogy Magyarországon a tőzsdei vállalatok termelékenysége jelentősen javult” – elemezte az adatokat a Roland Berger magyarországi vezetője.

Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a magyar vállalatok 44 százaléka nem tudott növekedni, s nagy részük ezzel párhuzamosan alkalmazottai létszámát is csökkentette. A cégek 29 százaléka tudott létszámot leépítve is növekedni, míg 27 százalékuk egyszerre növelte a foglalkozatást és a bevételeket. Ám itt fontos megjegyezni, hogy a két felfelé ívelő mutató között nincs összefüggés.

Az ágazati elemzés rámutat arra, hogy a térség legdinamikusabb fejlődő ágazata az autóipar, amelynek bevételei a vizsgált periódusban éves átlagban 19,4 százalékkal növekedtek. Az ebben a szektorban tevékenykedő magyar tőzsdei cégek viszont nem teljesítettek jól, éves forgalmuk átlagosan 2,7 százalékkal esett vissza. Ezen kívül még három szektor növekedési üteme volt átlagon felüli: sorrendben az energiaszektor (+12,3 százalék), a szállítás/logisztika/turizmus (+10,5 százalék) és a fogyasztási javak/kiskereskedelem (9,9 százalék). A távközlés/média/informatikai szektor is jól teljesített, de csak az internet-buborék kipukkadása utáni válságot követően, azaz inkább csak 2002-től.

A Roland Berger elemzői szerint a magyar tőzsdei vállalatok igazán csak az energiaszektorban nyújtottak kiemelkedőt. Az ágazat az egész térségben átlagon felül (+12,3 százalék) növelte bevételeit évente, ám Magyarország 19,1 százalékkal még ennél is jobbat produkált. Mindezt úgy, hogy az alkalmazotti létszám három százalékkal csökkent – vagyis a MOL-nak a termelékenységét is sikerült fokozni. A többi szektorban a magyar tőzsdei vállalatok bevételnövekedési üteme elmaradt a kelet-közép-európai régió átlagától.

A vizsgált hét ország közül ötben javult a vállalatok profitabilitása – Magyarország Romániával együtt azonban azok közé az államok közé tartozott, ahol a tőzsdei cégek nyereségessége romlott. A Roland Berger elemzői a tőzsdei cégek EBIT-mutatóit vizsgálták, s azt találták, hogy az elmúlt hat évben a magyar cégek nyereségessége a vizsgált időszakban 1,5 százalékponttal esett. „Közelebbről elemezve a magyar tőzsdei cégek teljesítményét, azt találtuk, hogy a vállalatoknak pontosan a fele tudta egyszerre növelni a bevételét és a nyereségét is.

A Roland Berger által „kiugróan teljesítőnek”-nek, azaz közép-kelet-európai átlagon felül teljesítőnek nevezett kategóriába már csak egyetlen magyar vállalat, a MOL került be. Ennek a körnek ugyanis az az ismérve, hogy mind a nettó árbevétele, mind pedig az EBIT-mutatója átlagon felül növekedett. A magyar olajcég „éltanulóságát” jól jellemzi, hogy ebbe a körbe a vizsgált 430 cégből mindössze 56 cég került.

A Roland Berger elemzőinek végső ítélete szerint a magyar cégek az elmúlt években nem tudták felülmúlni a régióbeli versenytársakat, aminek nemcsak az az oka, hogy a magyar gazdaság egyfajta restrukturációs és konszolidációs időszakban van és a romló nemzetgazdasági versenyképesség nyomást gyakorolt a vállalatokra is. „Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar cégekben jelentős növekedési potenciál van, és ciklikus gazdasági fejlődést feltételezve nagy valószínűséggel számíthatunk teljesítményük jelentős javulására a közeli jövőben. Ugyanakkor a vállalatvezetőknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a régióban Európa legdinamikusabban növekvő cégeivel versenyeznek” – emelte ki Schannen Frigyes.