A paksi atomerőmű 100 százalékban az MVM tulajdona, míg amátrai erőműtársaság többségi tulajdonosa a német RWE-EnBW, az MVM pedig meghatározó kisebbségi részvényes. Az áramszolgáltatókkal már megállapodott az MVM az új adásvételi szerződésekről: a meghatározott időre szóló szerződésben
az eddigi hatósági árat a felek közötti megállapodástól függő ár váltja fel a jövő évi teljes piacnyitástól.
    
A Dalkia csoporthoz tartozó pécsi Pannonpower erőművi társasággal már a múlt év tavaszán megállapodtak az Európai Unió által is kifogásolt hosszútávú szerződések felbontásában. A felbontáshoz pénzbeli kompenzáció kapcsolódik, amely alacsonyabb a jelenlegi jogszabályok által a még ki nem fizetett rendelkezésre állási díj 50 százalékában maximált értéknél. A megállapodás és a kompenzáció EU-jóváhagyásra vár.
   
Gerse Károly elmondta, hogy további sikeres tárgyalásokra törekszenek a többi, htm-mel rendelkező erőművel is. Az MVM-nek ilyen megállapodása van a francia Suez-csoporthoz tartozó Dunamenti Erőművel, az amerikai AES-tulajdonú Tiszai Erőművel, a svájci Atel tulajdonában lévő Csepeli Erőművel, és az Electricité de France-csoporthoz tartozó Budapesti Erőművel. Ezek közül a Dunamenti és a Tiszai Erőmű a New York-i választott bírósághoz fordult, mert a két társaság a jelenlegi nyereség pozíciójából nem kíván engedni.
   
Magyarországon a kiépített erőművi kapacitás névlegesen mintegy 8.900 megawatt, ennek mintegy 70 százalékával a hossztávú áramvásárlási szerződések alapján az MVM rendelkezik. A hosszú távú áramvásárlási szerződések többsége a 90-es évek közepén az iparág privatizációjával összefüggésben született meg. Akkor a Magyar Villamos Művek (MVM) villamosenergia-nagykereskedő  2010-2015-ig szóló magánjogi szerződéseket kötött az áramtermelőkkel villamos energia vásárlásra. Az Európai Unió állami támogatást és a  versenyjogi szabályok megsértését vélelmezte a hosszú távú áramszerződésekben, de nem csak Magyarországon.