Aranyraktár. Egy 400 unciás tömb értéke mostanság több mint 350 ezer dollár – lehet számolgatni © streettracksgoldshares.com

Az elmúlt egy évben a világ nagy pénzügyi befektetőihez nem folyt vissza készpénzben úgy 1,3 billió dollár, amit elsősorban az amerikai ingatlanüzletbe fektettek be. Márpedig, ha egy vagyontárgyat nem lehet eladni vagy bérbe adni, akkor az értéke gyakorlatilag nulla. Hogy milyen pénzügyi technikák felelőtlen alkalmazásán keresztül jutott el a piac a „nem elsődleges” (subprime)jelzáloghitel-piaci  válsághoz, az most nem is fontos. Csak a tény, hogy a legnagyobb bankok kénytelenek voltak veszteségként leírni 200 milliárd dollárt, s legalább további 100 milliárdra lesz szükség a konszolidációjukhoz. A válság azonban sokkal kiterjedtebb. Az amerikai jegybank, a Fed elnöke, Ben Bernanke eredetileg – amikor kiderült, hogy a befektetési piac két bankóriása, az UBS és a Bear Stearns bajba került – 100 milliárdra becsülte a válság költségeit, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrégiben kiadott közleménye azonban már 945 milliárd dollárt említ. (Sőt, a válság következtében már elindult s még várható perek is milliárdokat vehetnek ki a pénzintézetek zsebéből.) Nem csoda tehát, hogy egy nappal azután, amikor a világ egyik legnagyobb befektetési bankja, a Bear Stearns a konkurencia ölébe hullott, s (2008. március 16-án) felvásárolta a JP Morgan Chase, az ideges befektetők szinte minden pénzt megadtak volna, hogy vagyonukat a biztonságosnak hit aranyba fektessék; a "minden" ez esetben 1033,90 dollárt jelentett unciánként (ami elképesztően magas érték az augusztusi 650 dollárhoz képest). A március 17-i az aranyár történelmi csúcsa.

Egy kiló svájci arany. Kisebb vagyon © siderus.org

De a kezdeti riadalom gyorsan csökkent, s hamarosan 15 százalékkal alacsonyabb áron köttettek már az ügyletek, amiből sokan arra következtetnek, hogy a válságnak vége van. Az aranyár azonban aligha tér vissza oda, ahonnan felkapaszkodott, mert az olcsó pénz és az infláció az USA-ban még mindig vonzó vagyontárggyá teszik a rúdaranyat. Sőt, az aranyba való befektetéseknek egy igen jelentős része már nemcsak a vásárlás tényét s az aranyra való követelést rögzíti, hanem készpénzért magát a fémet kérik, de legalábbis meghatározott helyen lévő aranyat vásárolnak.

Ennek a változásnak jó oka van. A meg nem határozott helyen lévő arany a pénzügyi cégek trükkje, ha úgy tetszik, innovációja. A meg nem határozott aranyra vonatkozó ügylet esetén csak egy könyvelési műveletről van szó (nagyon hasonlóan a bankszámlához), amikor a befektető tulajdonképpen kölcsönadja az aranyát a brókernek, aki ezután díjat fizet a tulajdonosnak. Csakhogy a befektető ilyenkor komoly kockázatot vállal, hiszen a vagyona a bróker túlélésétől függ. Egyes becslések szerint átlagos gazdasági körülmények között az ügyletek 95 százaléka meg nem határozott helyen lévő aranyra vonatkozik, de ha nő a befektetők idegessége, az ügyletek is változnak, s megnő a kereslet a fizikailag létező, azonosított helyen lévő fém iránt.

A „fizikai arany” kereskedelme Londonban koncentrálódik, s ez a világ leglikvidebb, legkifinomultabb piacainak egyike. A rúdaranyat készpénzre váltani a befektetők számára a lehető legkönnyebb, hiszen ehhez a hitelesített aranyrudak maguk adnak garanciát. Mivel pedig a professzionális kereskedelemben általában 400 unciás rudakkal folyik az üzlet, ez magakadályozza, hogy túl sok szereplő jelenjen meg a piacon, s így a megbízási díjak is kiszámíthatóan alacsony szinten maradnak.

Az aranyárak a nagyobb pénzügyi piacoktó lfüggetlenül mozognak. Az arany árára elsősorban a befektetők hangulata, legfőképpen idegessége hat, az, hogy mennyire vágynak a „biztonságos kikötőbe”. A korreláció hiánya az aranyat kulcselemévé teszi bármely diverzifikált befektetési portfoliónak. A fizikailag birtokolt rúdarany – merthogy készpénzért be lehet szerezni, s azonnal készpénzre is váltható – különleges fajtája a kereskedésre alkalmas vagyontárgyaknak, mert majdnem teljesen mentes a tranzakcióban részt vevő másik fél okozta kockázatoktól. Ezért, akinek aranya van, az megszabadul a bankok és brókerházak fizetőképességében rejlő kockázatoktól, s csak azt kell figyelnie, hogy az aranyár éppen hogyan változik a piacon.

Az arany árát a nyitott piacokon határozzák meg, de egy procedúra keretében, amit 1919 szeptembere óta „London Gold Fixing” néven ismer az üzleti világ, kialakítanak egy napi igazodási értéket. Van egy délutáni ár is 1968 óta, amit akkor határoznak meg, amikor az amerikai piac már nyitva van.

Az arany ára meglehetősen széles sávban változott az elmúlt negyven évben. A csúcsot az idén márciusi 1030 dolláros unciánkénti érték jelentette, de egy nagy emelkedést 1980-ban is regisztráltak, amikor egészen 850 dollárig emelkedett az ár. A legalacsonyabb értéket 1999 júniusában regisztrálták, amikor 252,9 dollárra süllyedt az unciánkénti ár.

Egy uncia arany ára, USD
Dátum	Legmagasabb	Legalacsonyabb	Záró
1800. 12. 31.	19.3939	19.3939	19.3939
1810. 12. 31.	19.3939	19.3939	19.3939
1820. 12. 31.	19.3939	19.3939	19.3939
1830. 12. 31.	19.3939	19.3939	19.3939
1840. 12. 31.	20.73	20.73	20.73
1850. 12. 31.	20.6718	20.6718	20.6718
1860. 12. 31.	20.6718	20.6718	20.6718
1870. 12. 31.	25.217	22.737	22.893
1880. 12. 31.	20.67	20.67	20.67
1890. 12. 31.	20.67	20.67	20.67
1900. 12. 31.	20.67	20.67	20.67
1910. 12. 31.	20.67	20.67	20.67
1920. 12. 31.	20.67	20.67	20.67
1930. 12. 31.	20.67	20.67	20.67
1940. 12. 31.	34.75	34,1	34,5
1950. 12. 31.	41,5	36,5	40.25
1960. 12. 31.	36,5	35,2	36,5
1970. 12. 31.	39,9	34,9	37,6
1980. 12. 31.	850.0	495.2	641.2
1990. 12. 31.	451.8	370.9	423.8
2000. 12. 31.	316.45	264,0	272.15
2001. 12. 31.	294.8	255.3	278.7
2002. 12. 31.	349.25	278.2	346.7
2003. 12. 31.	416.00	322.75	414.8
2004. 12. 31.	455.75	373.50	438.10
2005. 12. 31.	540.90	410.40	517.20
2006. 12. 31.	730.00	516.75	636.30
2007. 12. 31.	845.40	601.70	833.20
2008. 01. 14.	914.00	833.30	904.80

Forrás: gold.org

Az arany magas árát a ritkasága alapozza meg, hiszen a földkéregnek mindössze 3 milliárdod részét teszi ki ez a fém. A világ aranykínálata a World Gold Council (Arany Világtanács) adatai szerint 2005-ben 3859 tonna volt, a kereslet pedig ennél 105 tonnával kevesebb, 3754 tonna.

Az arany igen keresett áru szerte a világon, a sárga fém iránti vonzalom ugyanis szinte kultúrától függetlenül létezik. A legnagyobb keresletet mégis Kelet-Ázsia, az indiai szubkontinens és a Közel-Kelet országai támasztják. Ezekből a térségekből 2005-ben az összkereslet 70 százaléka származott. Egy másik metszetben a világ aranykeresletének 53 százalékát mindössze öt ország (India, Olaszország, Törökország, az Egyesült Államok és Kína) támasztotta. A kereslet változásait több tényező is befolyásolja: az említett főpiacok kulturális-társadalmi szokásai, a demográfiai változások és a termelési háttér, ritkábban a befektetési piac helyzete.

Az arany legnagyobb felhasználója az ékszerészet, a kereslet háromnegyede ebben az iparágban keletkezik. A 2006-os adatok szerint az ékszeripar 44 milliárd dollár értékű aranyat használt fel, s ezzel az ágazatot a fogyasztási cikk piac egyik legnagyobb szereplőjévé tette. A befektetési kereslet ennek a harmadát sem érte el a maga 13 milliárd dollárjával 2006-ban. Ugyanakkor a befektetési célú aranyvásárlás egyre nagyobb, 2005-ről 2006-ra például majdnem 45 százalékot emelkedett, s a növekedés az elmúlt öt évben több mint 350 százalékos volt. Az ipari és fogászati kereslet 12 százalékot reprezentál a piacon, ami az elmúlt időben évről-évre ez mintegy 400 tonna színarany felhasználását jelenti. Az arany ipari felhasználását elsősorban igen magas hő- és elektromos vezetőképessége magyarázza, míg az orvoslásban a korróziónak való ellenállása, s az élő szervezettel szembeni semlegessége okozza a népszerűségét.

A piacra kerülő arany alapvetően három forrásból származik: a bányászatból, az újrahasznosításból és a központi bankok eladásaiból. A bányászat minden kontinensen folyik (kivéve az Antarktiszt, ahol nemzetközi egyezmények tiltják a bányászatot). A termelés zömét körülbelül 400 bánya adja, amelyek mérete és művelési technikája igen sokféle. Az összes termelés viszonylag stabilnak mondható, s az utóbbi évek átlagában úgy 2250 tonnára tehető, tavaly például 2444 tonna volt. (Az aranybányászatról később még részletesebben is ejtünk szót.) A törtarany piaca azonban sokkal rugalmasabb, s így ez segít az aranyár stabilizációjában. Itt a nehézséget nem csak a fém begyűjtése, hanem az ötvözetekből való kinyerése okozza. Egyes becslések szerint az éves kínálat 23 százaléka mégis ebből a körből származik. A központi bankok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (például az IMF), nagyjából 110 szervezet kezében a világ aranykészletének mintegy ötöde lehet, ami körülbelül 31 ezer tonnát tesz ki. A kormányok a pénzügyi készleteiknek általában 10 százalékát tartják aranyban, bár ez az arány országról-országra változó. Az utóbbi tíz évben e szervezetek nettó értékesítővé váltak, s éves átlagban 500-600 tonna aranyat adtak el. A központi bankok eladásait azonban 1999 óta a 15 legnagyobb aranytartalékot birtokló nemzeti bank megállapodása (Central Bank Gold Agreement) szabályozza. Az eladás 2006-ban 319 tonna volt, míg 2005-ben 659 tonna.

Egy kis kínai arany. Kitermelésvezetők © chinadaily.com

Ahhoz, hogy az ércből érdemes legyen aranyat kinyerni, legalább fél gramm mennyiséget kell tartalmaznia tonnánként, de 1 gramm alatt nem szoktak bányát nyitni, sőt, a működő bányákból kinyert érc aranytartalma többnyire 1 és 5 gramm közé esik. A mélyművelésű vagy kemény sziklába vájt bányáknál az alsó határérték magasabb, általában 3 gramm. Szabad szemmel azonban csak azokban az ércekben lehet meglátni a fémet, amelyek aranytartalma meghaladja a 30 grammot 1000 kilogrammonként. Látható, hogy ez még mindig csak a 30 milliomod része a teljes mennyiségnek, ami közvetlen magyarázat a nemesfém magas értékére.

A legnagyobb aranytermelő az 1880-as évektől fogva Dél-Afrika volt, s innen származott a kínálat legalább 50 százaléka, sőt 1970-ben, a kitermelés csúcspontján – ez elérte az évi 1000 tonnát – a világtermelés 79 százalékát adták az ottani bányák. Tavaly azonban már csak 272 tonna volt a Dél-Afrikai Köztársaságban kitermelt mennyiség, miután egymást követő öt évben csökkent a felszínre hozott és piacra dobott arany mennyisége. A drasztikus visszaesést az okozta, hogy a bányászat fizikai feltételei romlottak, egyre nehezebb volt feltárni megfelelően magas fémtartalmú kőzeteket, megváltoztak a piaci viszonyok, a szigorodó biztonsági előírások pedig több magas hozamú, de igen veszélyes bánya bezárását eredményezték. A leghírhedtebb eset az volt, amikor tavaly 3200 bányász esett föld alatti csapdába egy omlás következtében a Harmony Gold Mining cég bányájában. Ezt követően elnöki rendelet írta elő a szerencsétlenséget szenvedett bányák működési feltételeinek felülvizsgálatát.

Ez oda vezetett, hogy tavaly a legnagyobb termelővé már Kína vált a maga 276 tonnás produkciójával. Ez a harmadik fém az alumínium és az acél mellett, amelyből a távol-keleti gazdasági tigris a legtöbbet állítja elő a világon. A londoni Gold Fileld Mineral Services (GFMS) fémpiaci tanácsadó cég szerint nem valószínű, hogy Kína ezt a státust egyhamar elveszítené, mert még csak most kezdődik a potenciális aranylelőhelyek igazi felkutatása. Nagy kanadai, ausztrál és amerikai bányavállalatok (például a Jinshan Gold Mines, Gold Fields, Sino Gold Mining stb.) ugyanis koncessziókat vettek és részesedéseket vásároltak kínai bányászati vállalkozásokban. Ráadásul a kínai bányák hatalmas előnye, hogy viszonylag kicsik, s a piaci változásokhoz sokkal rugalmasabban tudnak alkalmazkodni, mint a kitermelés zömét eddig adó hatalmas fejtések a világ más országaiban. A kínai aranytermelést az is ösztönözni fogja, hogy az egyre kiterjedtebb és vagyonosodó középosztály mind nagyobb keresletet támaszt; tavaly már a kitermelés 18 százalékát az ékszerészipar belföldi célpiacokon való értékesítésre vásárolta fel.
 
A világon összesen 2444 tonna aranyat bányásztak ki 2007-ben. A legnagyobb aranytermelők: Kína 276 tonna, Dél-Afrika 272 tonna, Egyesült Államok 255 tonna, Ausztrália 251 tonna, Indonézia 171 tonna, Oroszország 169 tonna, Peru 167 tonna, Kanada 93 tonna.

Tiszta arany. Ahogy a természet adta © attgems.com

Az arany legismertebb tömegmértékegysége az uncia (31,1035 gramm). Mivel az arany sűrűsége 19,3 gr/cm3, egy uncia (troy ounce) tömegű arany térfoga 1,64 cm3. Egy tonna tömegű arany térfogata 51760 cm3, ami egy 37,27 cm oldalhosszúságú kockának felel meg. A GFMS tanácsadócég 2003-ban 150 ezer tonnára becsülte a világ föld feletti aranykészletét, aminek 61 százalékát 1951 óta hozták a felszínre. A világon eddig kibányászott összes arany elférne egy 19 méter oldalhosszúságú kockában, ami nagyjából olyan magas lenne, mint egy hatszintes épület.

Az arany finomságát (elsősorban az ékszerészetben) karátban határozzák meg. A karát szó a karob, azaz a szentjánoskenyérfa (Ceratonia Siligna L.) magjának nevéből ered. A régi keleti bazárokban ezt használták ugyanis a mérlegek kiegyensúlyozására szolgáló súlyként. A tiszta, azaz 100 százalékos arany 24 karátos, ami megfelel a rúdaranynál használt 1000 pontos finomságnak. A leggyakoribb aranyötvözet az európai ékszerészetben 18, illetve 14 karátos. Nagy-Britanniában népszerű a 9 karátos ötvözet is. Portugáliában egy sajátos 19,2 karátos finomságot favorizálnak.

Az arany finomsága
karát	finomság	aranytartalom %
24	1000,0	100,00
22	916,7	91,67
18	750,0	75,00
14	583,3	58,30
10	416,7	41,67
9	375,0	37,50

Forrás: gold.org

Az Egyesült Államokban a 14 karát általánosan elfogadott, de használnak 10 karátos ötvözeteket is. A Közel-Keleten, Indiában és Kelet-Ázsiában az ékszerészek hagyományosan legalább 22 karátos aranyat használnak. Kínában, Hongkongban és néhány más ázsiai országban viszont hagyományosan a csaknem tiszta, 990-es finomságú arany a népszerű.