Szinte biztosra vehető, hogy Magyarországon 2009-ben jóval a maastrichti kritérium alá csökken az államháztartási hiány. A 2,6 százalékos deficitcél teljesülését az IMF-megállapodás szigorú monitorozása is valószínűsíti. Bevételi kockázatot jelent a költségvetés tervezésekor számítottnál valószínűleg jelentősebb gazdasági visszaesés és alacsonyabb infláció, amit a várhatóan magasabb bérek – a csökkenő foglalkoztatás miatt – nem tudnak ellensúlyozni.

A GKI szerint minderre a költségvetési tartalék valószínűleg nem nyújt teljes egészében fedezetet, de szükség esetén például az üzemanyagokat terhelő jövedéki adó (átmeneti) emelésével vagy egyes kiadási előirányzatok – alacsonyabb inflációval indokolható – részleges zárolásával lehet a hiányt csökkenteni.

Eközben a külső egyensúly gyors javítása is elengedhetetlen, mivel nagyon megnehezült és megdrágult a külföldi forrásokhoz való hozzáférés. A gyakorlatban maga a forráshiány az, ami kikényszeríti a külső deficit mérséklését. A javulás a külkereskedelmi aktívum és az EU-támogatások emelkedésének eredménye lehet.

Ebben az évben a magyar gazdaság teljesítménye mintegy 2,5 százalékkal csökken, ami egyrészt a 2008. évi növekményt hozó agrárágazat kibocsátásának átlagos időjárás esetén természetes mérséklődésének, másrészt a többi üzleti ágazat már 2008-ban elkezdődött visszaesésének következménye.

Az ipari termelés várhatóan 3 százalékkal esik vissza, az I. félév jelentős csökkenése után azonban a IV. negyedévben az alacsony bázishoz képest elindulhat a növekedés. Az építőiparban folytatódik a már két éve tartó visszaesés, a hitelforrások szűkössége az állami, üzleti és lakossági beruházásokat is visszafogja.

A gazdaság nagy részére eddig is jellemző versenyt tovább élezi a szűkülő kereslet, ami főleg a kisebb, tőkeszegény vállalkozások körében csődöket, a tőkeerős cégek egy részénél globális mértékben folyó felvásárlásokat valószínűsít. A pénzszűke következtében növekedni fog a körbetartozások mértéke. A cserearányok viszont 2009-ben mintegy 1 százalékkal javulnak.

A versenyszektorban a bruttó bérek 4 százalék körüli emelkedése, a költségvetésiben 1 százalékos csökkenése várható, ami összességében a reálkeresetek szerény, 1 százalékos csökkenését jelenti.

Az infláció – főleg a világpiaci energia- és mezőgazdasági árak esése miatt – 2009 elején gyorsan mérséklődik, éves átlagban 2,8 százalékos (az év végén 2,5 százalék körüli) lehet. A fogyasztók megtakarítási hajlandósága emelkedik, ami részben a kényszer következménye lesz. Ennek oka részben a hitelek nehéz hozzáférhetősége és költségesebbé válása, részben az érdekeltség – a betéti kamatok és hozamok magasak –, részben pedig az, hogy a hitelfelvételhez szükséges önrész nagysága emelkedik, s ennek összegyűjtéséhez időre van szükség.

A fogyasztás visszaesése valószínűleg nagyobb lesz a reálkeresetekénél (mintegy 2,5 százalék). A beruházások 2009-ben várhatóan tovább csökkennek, s nagyjából a 2004. évi szinten lesznek. Az ok a recesszió és a hitelforrások hiánya (illetve irreálisan drága volta). A nettó EU-támogatások összege a 2008. évi 1,5 milliárd euróról 2009-re 2,5 milliárdra emelkedik.