Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Az IHT, a The New York Times Párizsban megjelenő angol nyelvű európai kiadásának címlapon közölt elemzése szerint a magyar javaslatot az Európai Unió leggazdagabb országa, Németország elutasította, a többi országtól pedig kevés támogatást kapott. Tény, hogy Angela Merkel német kancellár - a találkozó zárónyilatkozatában is rögzített - eseti alapon kilátásba helyezett segítséget az arra rászoruló országoknak, de azt nem tudni, hogyan.
A lap szerint bár a kommunizmus bukása óta Európa "egy és szabad", az Európai Unió nem lett egy ország, s a gazdasági válság nem a konszenzust, hanem a nacionalizmust erősíti. Bizonytalan vezetéssel és a kevés hatalommal bíró közös intézményrendszerrel, az EU-nak azzal a nehézséggel is harcolnia kell, hogy a gazdasági válság 27 tagállamban eltérő módon jelentkezik. A szolidaritás hagyományos eszméjét aláássák egyes politikai vezetőknek a belpolitikai események által meghatározott protekcionista törekvései - hangsúlyozza az IHT.
A cikkírók, Steven Erlanger és Stephen Castle elemzőkre hivatkozva azt állítják, hogy a válság elsősorban a politikai egységet törte meg Európában.
Stefan Kornelius, a német Süddeutsche Zeitung szerkesztője a lapnak azt mondta, hogy az Európai Uniónak most be kell bizonyítani, hogy alkalmi társulás vagy pedig van közös politikai jövője. Az újságíró véleménye szerint a valutaunió nem létezhet politikai egység nélkül, márpedig jelenleg nincs közös adó-, áfa, ipari politika és "egyetlen politikus sem elég erős ahhoz, hogy kirántsa a többieket a mocsárból". Karel Lanoo, a brüsszeli Európai Politikatudományi Központ vezetője szerint az európai vezetés hiánya egyre tragikusabb, Thomas Lau, a Külügyi Kapcsolatok Európai Tanácsának párizsi vezetője pedig úgy vélte, hogy a válság kihat a politikai unióra és természetesen magára az EU-ra és a szolidaritás eszméjére is, amely a vita középpontjába került.
A Le Figaro című francia napilapban Pierre Rousselin viszont azt emelte ki, hogy Brüsszelben a kelet-európai országoknak "sikerült meghúzni a vészharangot", ugyanakkor "felesleges lenne milliárdokat átutalni anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy az hova jut".
A szolidaritás és a felelősségét elvét megőrizte az EU azzal, hogy minden esetet az érdemeinek megfelelően kezel. Az országok közti különbségeket tekintve - egyik oldalon Magyarországgal és Lettországgal, ahol sürgős a helyzet, a másikon viszont Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával, amely országok kevésbé sújtottak a válságban, mint Görögország vagy Írország - a régi és új Európa közti felosztás értelmét vesztette - mutat rá a Le Figaro.
A konzervatív lap szerint ezért a cseh EU-elnökség helyesen döntött, amikor ellenállt a magyar kérésnek, de a nemzetközi pénzintézetnek ettől függetlenül minden meg kell tenniük azért, hogy amennyiben egy országban bankválság tör ki, az dominóhatással ne terjedjen át Európa egészére.
A lap szerint bár a kommunizmus bukása óta Európa "egy és szabad", az Európai Unió nem lett egy ország, s a gazdasági válság nem a konszenzust, hanem a nacionalizmust erősíti. Bizonytalan vezetéssel és a kevés hatalommal bíró közös intézményrendszerrel, az EU-nak azzal a nehézséggel is harcolnia kell, hogy a gazdasági válság 27 tagállamban eltérő módon jelentkezik. A szolidaritás hagyományos eszméjét aláássák egyes politikai vezetőknek a belpolitikai események által meghatározott protekcionista törekvései - hangsúlyozza az IHT.
A cikkírók, Steven Erlanger és Stephen Castle elemzőkre hivatkozva azt állítják, hogy a válság elsősorban a politikai egységet törte meg Európában.
Stefan Kornelius, a német Süddeutsche Zeitung szerkesztője a lapnak azt mondta, hogy az Európai Uniónak most be kell bizonyítani, hogy alkalmi társulás vagy pedig van közös politikai jövője. Az újságíró véleménye szerint a valutaunió nem létezhet politikai egység nélkül, márpedig jelenleg nincs közös adó-, áfa, ipari politika és "egyetlen politikus sem elég erős ahhoz, hogy kirántsa a többieket a mocsárból". Karel Lanoo, a brüsszeli Európai Politikatudományi Központ vezetője szerint az európai vezetés hiánya egyre tragikusabb, Thomas Lau, a Külügyi Kapcsolatok Európai Tanácsának párizsi vezetője pedig úgy vélte, hogy a válság kihat a politikai unióra és természetesen magára az EU-ra és a szolidaritás eszméjére is, amely a vita középpontjába került.
A Le Figaro című francia napilapban Pierre Rousselin viszont azt emelte ki, hogy Brüsszelben a kelet-európai országoknak "sikerült meghúzni a vészharangot", ugyanakkor "felesleges lenne milliárdokat átutalni anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy az hova jut".
A szolidaritás és a felelősségét elvét megőrizte az EU azzal, hogy minden esetet az érdemeinek megfelelően kezel. Az országok közti különbségeket tekintve - egyik oldalon Magyarországgal és Lettországgal, ahol sürgős a helyzet, a másikon viszont Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával, amely országok kevésbé sújtottak a válságban, mint Görögország vagy Írország - a régi és új Európa közti felosztás értelmét vesztette - mutat rá a Le Figaro.
A konzervatív lap szerint ezért a cseh EU-elnökség helyesen döntött, amikor ellenállt a magyar kérésnek, de a nemzetközi pénzintézetnek ettől függetlenül minden meg kell tenniük azért, hogy amennyiben egy országban bankválság tör ki, az dominóhatással ne terjedjen át Európa egészére.
