Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Bár 1995. március 13. nem péntekre esett, sokaknak mégis felérhetett ezzel, amikor útjára indították az 1995. március 12-én vasárnap meghirdetett, Bokros-csomag néven elhíresült intézkedéssorozatot. Az azóta is mumusként emlegetett stabilizációs program a nevét beterjesztőjéről, Bokros Lajos akkori pénzügyminiszterről kapta ugyan, de előkészítésében, kidolgozásában mások mellett a korábbi pénzügyminiszternek, Békesi Lászlónak és Surányi Györgynek, az MNB akkori elnökének is jelentős része volt.
A csomag bevezetését számos kényszerítő körülmény váltotta ki, amelyek a maitól lényegesen különböző helyzetet alakítottak ki, mégis mintha visszaköszönnének a mai gazdasági problémák is. Horn Gyula akkori miniszterelnöknek A Hét című tévéműsorban tett kijelentése szerint az ország az államcsőd felé haladt. Magyarország GDP-je 1990 és 1993 között 20 százalékkal, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági pedig 45 százalékkal csökkent. A magánfogyasztás, illetve a jövedelmek és átlagkeresetek reálértéke esett, a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött állt, az inflációs várakozások pedig meghaladták a 25 százalékot.
Surányi György, Horn Gyula, Bokros Lajos. Stabilizációs sokkterapeuták © Müller Judit |
A magyar gazdaság gyors egyensúlyromlását 1992-93 között a gazdaság élénkítését és az infláció letörését egyidejűleg megcélzó gazdaságpolitika idézte elő – írta Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa az ezredfordulón a Hetek című közéleti hetilapban megjelent cikkében. A folyó fizetési mérleg hiánya 1994-ben az éves GDP 9 százalékára rúgott, de ezzel párhuzamosan emelkedett a külső eladósodás mértéke is, amely 1994-re elérte a GDP 45 százalékát. Az egyensúly megbomlása az államadósságban is tükröződött, amely 1993 és 94-ben meghaladta a GDP négyötödét. A helyzetet súlyosbította, hogy az állam finanszírozási igénye úgy duzzadt fel, hogy csak rövid lejáratú állampapírok kibocsátásával tudták fedezni, hosszabb távú papírokat nem tudott eladni az állam.
Magyarországnak ebben az időben a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) nem volt megállapodása, és a Bokros-csomag bevezetésére erős kényszerítő körülményként hatott, hogy a magyar kormánynak nem sikerült tető alá hoznia a készenléti hitelmegállapodást. Ez a befektetőknek is negatív üzenetet küldött, ami 1995 elején már azzal a kockázattal járt, hogy Magyarország nem lesz képes megújítani a külföldi hiteleit, és esetleg nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségeit.
Mindezek ellenére az 1995 tavaszára összeállt intézkedéssorozat jellegét és szigorúságát egyes vélemények szerint nem a hazai gazdaság teljesítménymutatói, hanem elsősorban olyan külső tényezők diktálták, mint a mexikói pénzügyi válság kirobbanása. Ez utóbbi ugyanis nemcsak a latin-amerikai térségre vonatkozóan rengette meg a befektetők bizalmát, hanem más feltörekvő országok, így a kelet-európai régió iránt is. A bizalomvesztés azonban a hazai lakosságnál is megmutatkozott, amit a devizabetétek gyors kiáramlása jelzett. Ebben a helyzetben nem maradt más választás sokak szerint, mint egy olyan gazdaságpolitikai irányváltás, amely egyszerre orvosolta a bajokat és építette vissza az ország iránti bizalmat.
A Bokros-csomag tartalma (Oldaltörés)
Bokros Lajos 25 pontban tette közzé gazdaságpolitikai koncepcióját, amely a növekedést és az egyensúly megtartását egyformán fontos célnak tekintette. Az intézkedésekkel azt akarták elérni, hogy az export növelésével többlet-devizabevételhez jusson az ország. Ez alapozta meg a gazdasági növekedést a pénzügyi egyensúly javításával, a növekedés motorjává pedig ugyancsak az exportot tették.
Az intézkedések során a kormány minden lehetséges eszközt megragadott az egyensúly rövid távú helyreállítására. A forintot kilenc százalékkal leértékelték, és bevezették a csúszó leértékelést, amelynek során további három hónapig 1,9 majd havonta 1,3 százalékkal csökkent a nemzeti valuta értéke. Ennek eredményeként az addigi hektikus leértékelések helyett kiszámítható lett a forint romlása, amellyel a spekulációt is sikerült visszaszorítani, megerősödött a forint iránti bizalom és a monetáris politika szavahihetősége. A leértékelés emellett jelentősen megerősítette a hazai exportot, hiszen az exporttermékek valutában számolva olcsóbbak lettek. A csúszó leértékelés ráadásul ezt a lökést hónapról hónapra, kiszámíthatóan nyújtotta a vállalatoknak.
Nem volt alternatíva? © MTI |
Szeptembertől bevezették a tandíjat a felsőoktatásban és átalakult a szociális ellátások rendszere is. A rászorultság elve alapján leszűkült a családi pótlékra, a gyesre és a szülési segélyre jogosultak köre, nem járt alanyi jogon. Megszűnt a fogászati ellátás általános és teljes ingyenessége. Csökkent és célzottabb lett a gyógyszerek költségvetési támogatása. Felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt.
A pénzügyminisztérium mindezektől az intézkedésektől 170 milliárd forintos költségvetési hiánycsökkenést várt. Bár a törvényhozásban a Bokros-csomag végrehajtása nem ütközött akadályba, hiszen a kormánynak kétharmadosnál is nagyobb parlamenti többsége volt, a későbbiek során számos szociális jellegű intézkedést az Alkotmánybíróság alkotmányos jogokra hivatkozva megsemmisített. Például az anyasági és gyermektámogatási juttatások megkurtítását a taláros testület csak az újonnan született gyermekekkel kapcsolatban tartotta alkotmányosnak. A családi pótlék és a táppénz szűkítését és a honoráriumokra kivetett 44 százalékos tb-járulékot megsemmisítette. Alkotmányellenesnek mondta ki a felsőoktatási létszámleépítések elrendelését is, ezt azonban az egyetemek a forráselvonások miatt végrehajtották, csaknem kilencezer embert elbocsátva.
Mindezek ellenére a Bokros-csomag egy éven belül hozta az elvárt makrogazdasági hatásokat: a privatizáció újraindításával és a stabilizáció melletti elkötelezett kiállásnak köszönhetően az országot és a kormányt övező nemzetközi üzleti és politikai hangulat hamar megváltozott, ami külső megítélésünk jelentős javulásában is mutatkozott. Az egyensúly már rövid távon javulni kezdett, leginkább a fogyasztás visszaesésének, az export bővülésének és a kiugróan magas privatizációs bevételeknek köszönhetően. A gazdasági növekedés 1997-től felgyorsult, és a '90-es évek második felében a bővülés az európai átlagnál jóval magasabb ütemű volt, elkezdtek nőni a jövedelmek és a fogyasztás, gyors ütemben csökkent az infláció. A javuló külső és belső egyensúly, a lecsökkent külső és belső adósság pedig lehetőséget teremtett rá, hogy a gazdaság növekedése tartóssá váljon.
Ennek ára viszont egyrészt az átmenetileg lassuló gazdasági növekedés, továbbá az éves 28,2 százalékot elérő gyorsuló infláció volt. Ez a periódus súlyos társadalmi áldozatokat is követelt. A megszorítások ugyanis a bérből és nyugdíjból élőket sújtották leginkább. A társadalmi áldozatvállalás – egyes vélemények szerint – a pénzügyi deficitet nem szüntette meg, csak szociális deficitté konvertálta.
A csomag bevezetése nemzetközi szinten sikernek bizonyult, hiszen ennek köszönhetően egy évvel a bejelentés után sikerült megállapodást kötni a Valutaalappal, és Magyarország még 1996 tavaszán az OECD tagjává vált. Utóbbi jelentősége abban rejlik, hogy enélkül sem a NATO-felvételben, sem a várható európai uniós tagságban nem reménykedhettünk volna.
Belpolitikailag azonban a csomag nem aratott osztatlan sikert, ami meglátszott a kormánypártok – és elsősorban az SZDSZ – népszerűségének alakulásán is. A Bokros-csomagot ellenzők véleménye szerint a kormányzat 1995-ben választott stratégiája téves diagnózison alapult, közgazdaságilag rossz irányba indult el. Az 1995-ös évet követő időszak gazdasági fellendülése szerintük nem "a csomagnak" köszönhető, hiszen az recesszióval és egyes lehetőségek elmulasztásával járt. Az e táborhoz tartozók kétségbe vonják azt is, hogy az intézkedéssorozat tartós makrogazdasági stabilizációt hozott volna.
Számos közgazdász azonban úgy véli, jóval súlyosabb áldozatokat követelt volna, ha a kormány 1995 márciusában nem szánja rá magát a drasztikus kiigazító lépésekre.
