Zsou Hsziao-csuan, a központi bank elnöke a kínai jegybank (People’s Bank of China) honlapján hétfőn megjelentetett  esszéjében olyan tartalékvaluta létrehozására tesz javaslatot, amely egy adott nemzet fizetőeszközétől független és hosszú távon is stabil marad. Így a jegybankelnök szerint kiküszöbölhetővé válnának azok a hiányosságok, amelyeket a nemzeti valuták természetüknél fogva magukban hordoznak.

Elemzők szerint a javaslat Pekingnek azokat az aggodalmait tükrözi, hogy az amerikai gazdaság megmentésére tett kísérletek negatív hatással lesznek Kínára. A távol-keleti ország az utóbbi évek gyors növekedése során felszabaduló pénzügyi forrásainak jelentős részét amerikai állampapírok vásárlására fordította – több mint ezermilliárd dollár értékben –, s most a Fed által kibocsátott pénzek inflációs hatása miatt aggódik – vélekedett a Financial Times-nak nyilatkozva Qu Hongbin, az HSBC Kínával foglalkozó vezető közgazdásza.

Zsou Hsziao-csuan, a kínai jegybank elnöke. Befektetői félelmek © AP

Bár az esszében Zsou nem említi konkrétan az amerikai fizetőeszközt, mégis kritikát fogalmaz meg a jelenlegi, dollára épülő monetáris rendszerrel szemben. A jelenlegi válság kitörése és az egész világra való átterjedése rámutatot a nemzetközi pénzügyi rendszer gyengeségeire és rendszerszintű kockázataira – írja Zsou. Kínának nincs túl sok választása, mint a mintegy kétezer milliárd dolláros valutatartalékát amerikai dollárban tartani, ami nagy valószínűséggel a jövőben sem fog változni – írja a Financial Times.

A jelenlegi rendszer megváltoztatásához Zsou az SDR (special drawing rights, azaz különleges lehívási jog, az IMF adminisztratív célú devizája) rendszerének kiterjesztését javasolja. Ezt egyébként 1969-ben vezette be az IMF a Bretton Woods-i egyezményben meghatározott kötött árfolyamrendszer támogatására, jelentősége azonban visszaszorult, miután 1970-ben összeomlott a rendszer.

Jelenleg az SDR értékét egy négy valutából – amerikai dollár, japán yen, euró és fontsterling – álló valutakosárhoz kötik, és az IMF illetve más nemzetközi szervezetek a kvótakeretek meghatározására használják.

Kína az SDR valutakosarát minden fő gazdaságra kiterjesztené, és olyan elszámolórendszert alakítana ki az SDR és más valuták között, amely lehetővé tenné az SDR használatát a nemzetközi kereskedelemben és a pénzügyi tranzakciókban.

A javaslat szerint az országok a rendelkezésükre álló SDR-tartalékaik kezelését az IMF-re bíznák, hogy együttesen menedzselje a nevükben. Ily módon az SDR átvehetné a jelenlegi tartalékvaluták szerepét.