A szakállamtitkár e kockázat mérséklésének hosszú távú stratégiai megoldását a hitelgarancia intézményének létrehozásában, a pénzügyi és törvényességi ellenőrzés erősítésében látja. Míg a teljes önkormányzati szféra hosszú lejáratú kötelezettsége 2000-ben 92 milliárd forint, a rövid lejáratúaké pedig 83 milliárd forint volt, 2008 végén a bruttó önkormányzati adósságállomány közelített az ezermilliárd forinthoz. Bár ez az adósságállomány a hazai GDP-nek mindössze 2-2,5 százalékát teszi ki, ami európai uniós átlag, gondot okoz, hogy önkormányzati kötvénykibocsátások a kilencszeresére nőttek 2006 eleje és 2007 vége között. Ezek 63 százaléka felhalmozási, fejlesztési célt szolgált, 15 százalékát működésre, 22 százalékát pedig adósságrendezésre fordították az önkormányzatok.

A szakállamtitkár kiemelte: kifejezetten nyugtalanító, hogy az önkormányzatok egy része a forrásait nem betétbe, hanem határidős devizaügyletekbe fektette, ami jelentős kockázatot jelent. Az egyes ilyen ügyletek esetenként az 1 milliárd fölötti értéket is meghaladják.

Közlése szerint az eladósodottság önkormányzati típusonként nagyon eltérő, annak a leginkább a megyei jogú városok önkormányzatai és a megyei önkormányzatok vannak kitéve. A kis önkormányzatoknál pedig a felhalmozódó szállítói kötelezettségek jelentenek veszélyforrást.

Forgács Imre elmondta, hogy a helyi önkormányzatok könyvviteli mérleg szerinti saját vagyona 2000 és 2007 vége között 236 százalékkal nőtt, ami jelentős gyarapodásnak számít. Ugyanakkor e kiugró növekményt 2000 és 2003 között az okozta, hogy megtörtént a korábban érték nélkül nyilvántartott ingatlanvagyon értékének megállapítása. Kedvező, hogy 2004-től már a beruházások, a felújítások eredményezték az értéknövekedést.

Magyarországon az önkormányzatok könyvviteli mérleg szerinti vagyona az Állami Számvevőszék 2008. évi adatai alapján 11 ezer milliárd forint. A vagyoni háttérrel rendelkező önkormányzatok a csaknem 3200 önkormányzatnak mindössze a 10-15 százalékát teszik ki.