A lanyhuló kereslet 2009-ben várhatóan mintegy 2,8 százalékkal visszaveti a foglalkoztatottságot, 10 százalék fölé emeli a munkanélküliségi rátát, ami jelentősen visszafogja a kereset-kiáramlást. A versenyszektor munkajövedelmeinek zsugorodása mellett a kényszerűen prociklikus fiskális politika a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások mérséklését is eredményezte a közszolgálati jövedelmek erőteljes visszaesése mellett. Az Ecostat szerint a háztartások rendelkezésre álló jövedelme várhatóan mintegy 4 százalékkal csökken 2009-ben, és 2010-ben sem számít növekedésre a gazdaságkutató.

Az elégtelen külső-belső kereslet 2009-ben jelentősen visszaveti a hazai termelést is, a negyedik negyedévben a bázishatás miatt csak 4 százalékos csökkenést prognosztizálunk, 2009-re így is történelmi mélypontként értelmezhető, 6,3 százalékos GDP visszaesést valószínűsítünk. 2010-ben a jelenlegi információk alapján stagnálás közeli állapot várható.

A visszaeső lakossági jövedelmek ellenére a megtakarítási ráta emelkedik a polarizáció növekedése, a magas hozamok és az óvatossági motívumok előtérbe kerülése miatt. Az Ecostat a jövedelemcsökkenésnél szignifikánsan nagyobb, 7 százalék feletti fogyasztás-visszaesést valószínűsít 2009-re. A 2010-ben bevezetendő adó- és járulékszabályozás miatt, illetve a lassú konjunktúra következtében a gazdaságkutató jövőre már nem számol jelentős reáljövedelem-csökkenéssel, ami a fogyasztás alakulásában is tükröződhet.
Az OECD novemberi előrejelzésében a nemzetközi készletciklus megfordulását prognosztizálja az év második felére, míg a beruházási ráta várhatóan továbbra is alacsony szinten marad. A magyar beruházási keresletet tovább szűkíti, hogy a restriktív fiskális politika az állami beruházások jelentős visszaeséséhez vezetett, és 2010-ben sem láthatók az élénkülés jelei. Az Ecostat 2009-re 6 százalék feletti állóeszközfelhalmozás-csökkenést valószínűsít, míg 2010-ben stagnálásközeli állapotra számít.

Ilyen visszaesés 1991 órta nem volt

Az Ecostat szerint 2009-re összességében 6,3 százalékos GDP zsugorodás és 10 százalék feletti belföldi keresletcsökkenés várható, ilyen mértékű visszaesésre 1991 óta nem volt példa. A drasztikus belső keresletcsökkenés következtében az importigény az exporténál jóval nagyobb mértékben esik vissza, ami várhatóan mind a külkereskedelmi áruforgalom, mind a folyó fizetési mérleg ugrásszerű javulását okozza idén. Jövőre a folyó fizetési mérleg egyenlege – a stagnálás körüli növekedéssel összhangban – ismét negatív lehet, de az EU transzfereket is tartalmazó nettó külföldi finanszírozási pozíciónk még mindig pozitív tartományban maradhat.

A fiskális politika 2009-ben megfelelően igazodott a recesszió által determinált bevételi lehetőségekhez és az egyenleg-követelmények diktálta kiadási korlátokhoz. A 2010. évi folyamatok egy stagnálás közeli keresleti viszonyok mellett tervezhetők, a költségvetési törvényben megfogalmazott adó- és kiadási szerkezet mellett a 4 százalék körüli hiány tarthatónak tűnik. Az ennél expanzívabb fiskális politika érezhetően javíthatná a 2010. évi növekedési kilátásokat, hosszabb távon azonban a kamatok emelkedése irányába hatna, másrészt túladósodás miatt a kamatprémium tovább emelkedne, így adósságspirálba kerülve az ország könnyen finanszírozhatatlanná válhatna – figyelemeztet a kutatóintézet elemzése.

A csökkenő inflációs nyomás és a meglepő fordulat

Az inflációs nyomás jelentősen csökkent elmúlt évben a belföldi kereslet erős visszaesésének következtében, jövőre már 4 százalék alatti pénzromlás várható. A monetáris kondíciókkal kapcsolatban gondot jelent azonban, hogy alacsony a nemzetközi hitelkínálat, így a magyar vállalati hitelaktivitás is igen gyenge, ez pedig hátráltatja a recesszióból való kilábalást – jegyzik meg a kutatók. A forint árfolyama a fiskális konszolidáció és a viszonylag nyugodt nemzetközi piacoknak köszönhetően az év második felében már erősödött és volatilitása csökkent. Az árfolyamkockázat végleges megszűnése csak az eurózónához történő csatlakozásunkkal oldható meg. 2010-ben a gazdaságpolitikának arra kell törekednie, hogy a fiskális és monetáris politikai eszköztár segítségével erősítse a hazánkkal szembeni nemzetközi bizalmat, csökkentve így az országkockázatot, és az azzal járó kamatprémiumot.

A nemzetgazdaság 2009. évi mélyrepülése meglepő fordulathoz vezetett a szektorok finanszírozási szerkezetében. A háztartások nettó megtakarítási pozíciója a nagymértékű jövedelemcsökkenés ellenére várhatóan jelentősen javul 2009-ben, a vállalati szektor is nettó megtakarítóvá válik, így a belföldi magánszektor megtakarításai finanszírozzák a külső forráskivonást és az államháztartás várhatóan 4 százalék körüli idei hiányát. Ez a rendkívüli helyzet csak a növekedés beindulásával állhat majd vissza a szokásos állapotra, miszerint a háztartások és a külföld finanszírozza a hazai vállalati szektor és az államháztartás hiányát.

A 2009. évi mélypont jelentős életszínvonal-csökkenéssel járt, növelte a jövedelem-differenciáltságot. A belső keresletnek a külső keresletcsökkenésnél nagyobb mértékű visszaesése jelentős reáláldozatokkal járt, de az ország finanszírozhatósága nem került veszélybe. A 2010-es év fő kérdése, hogy a konszolidálódó világgazdaságra milyen válaszokat képes adni a hazai magánszektor. A gazdaságpolitika fő feladata a jelen helyzetben az, hogy megfelelő szabályozással elősegítse az exportorientált növekedés ismételt dinamizálódását, a foglalkoztatottság növelését, és a beruházások mielőbbi élénkítését a szűk költségvetési mozgástérben.

Az Ecostat 2009. decemberi előrejelzése a magyar gazdaság fejlődésére
(változás az előző évihez képest, összehasonlító áron)

Megjegyzés: a) Az év végén