Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
A világgazdaságban a technikai recesszió megszűnésével még sem a pénzügyi, sem a reálgazdasági válság nem zárult le. Magyarországon a jelenlegi és a következő kormány 2010-ben szigorú fiskális és jövedelempolitikát kényszerül folytatni, ami lazuló monetáris politikára ad esélyt. A 2010-es költségvetési törvény 3,8 százalékos deficittel számol. A tartalék elsősorban az adóbevételekkel kapcsolatos kockázatok fedezésére szolgál. Ha a kiadási oldalon is többletigény keletkezne, ellentételező lépéseket célszerű tenni. A hiány tartására irányuló kormányzati akarat esetén a 2010-es költségvetés korrektnek, feszítettnek, kockázatokkal, de még reálisan elérhetőnek minősíthető. Az új kormány azonban változtathat is a költségvetési politikán, s elképzelhető az egyensúlyi cél módosítása is. Ellenzéki politikusok 7,5 százalékot elérő 2010. évi hiány kockázatát jelzik, főleg úgynevezett konszolidációs kiadások – a MÁV-csoport, a BKV, az önkormányzatok, a kórházak, a költségvetési intézmények, az MFB bizonyos terheinek átvállalása, a tervezettet meghaladó költségvetési garanciabeváltások lehetősége – következtében.
A jelenlegi hiánycél – az ellenzék által láthatóan preferált – korrekciója elvileg háromféle megközelítésben vethető fel. Az első abból indul ki, hogy a költségvetés tényleges kiadása nemcsak 2010-re, hanem tartósan magasabb a korábban gondoltnál. Ez az államháztartás egyensúlyának több évre szóló fellazítását, a nemzetközi szervezetekkel súlyosan konfrontatív megközelítést jelentene.
A második felfogás szerint évközi gondok esetén akár pótlólagos bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő intézkedésekkel, de teljesítik a 2010-re elfogadott 3,8 százalékos hiánycélt, s ennek túllépése csak a valódi konszolidációs szükségletek miatt (és vállalati átstrukturálással) történik. Az így lehetővé tett többletkiadás tehát nem jelentene érdemi többlet-vásárlóerőt 2010-re. A későbbiekben pedig néhány évre a 4 százalék körüli hiánycél fenntartását – nem pedig csökkentését – hirdetnék meg, például az adócsökkentések végrehajtása érdekében.
A harmadik lehetőség szerint az új kormány az államháztartási kiadási rendszerek átfogó átalakításába kezd, s ezt párosítja a foglalkoztatás adóterheinek további jelentős mérséklésével. Úgy kívánja megvalósítani a – második változat szerinti – konszolidációt, hogy utána 2011-re teljesíti a 3 százalék alatti maastrichti költségvetési egyensúlyi kritériumot. A 2011-től a GDP arányában csökkenő államadósság mellett 2014-ben (esetleg, az adósságállománnyal kapcsolatos kritérium rugalmasabb értelmezése esetén 2013-ban) csatlakozik az eurózónához. Ehhez igazodva még 2010-ben az ország belép az ERM-II. rendszerbe és meghirdetik a csatlakozási céldátumot.
Az első megközelítés lényegében megvalósíthatatlan. A nemzetközi szervezetek, ha egyáltalán elfogadnak valamilyen módosítást, az csak egyszeri és átstrukturálással vagy reformokkal összekapcsolódó lehet. Az ellenükben végrehajtott költségvetési fordulatot a piac drasztikusan megbüntetheti.
A második megközelítés esetleg, a harmadik viszont megvalósítható. Ezekben az esetekben reálisan 5 százalék körüli 2010-es hiánycél alakulhat ki, miközben az egyszeri konszolidációs kiadások nélkül maradna a 4 százalék körüli érték. Szakmai szempontból a harmadik változat lenne a legkedvezőbb, ami a tovább javuló befektetői megítéléssel párosulva hozzájárulna az államadósság kamatterheinek csökkenéséhez is. Ez később növelné az adóterhek további mérséklésének lehetőségét is.
