Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Hétfőn üzemkezdettől felfüggesztette a BKV 14 szakszervezete a megelőző kedd hajnalban elkezdett sztrájkot, így hat nap után ismét a normális kerékvágásban – azaz a megszokott torlódásokkal, járatkésésekkel – folyt, folydogált a főváros közlekedése. Ennél hosszabb időre egyetlen ízben szüntették be a munkát tömegközlekedési cégnél a rendszerváltás óta: 2000 februárjában a MÁV-nál, két hétre. A BKV-sok 1990 óta összesen hatszor sztrájkoltak, a legtovább 2008. április 18-án – egy egész napig. Ezt megelőzően április 7-én félnapos, korábban pedig legfeljebb 2 órás figyelmeztető sztrájkot tartottak.
Bár jobboldali körökben azt terjesztik, hogy az MSZP szította a sztrájkot, erre semmilyen tény nem utal. A következtetés bizonyára abból adódik, hogy Kocsis István BKV-vezér a nyilvánosság előtt háborúzott az eltávolításán fáradozó Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettessel, ám novemberben végül Hagyó kényszerült távozni posztjáról. Ennek ellenére a sztrájkolók és a városvezetés alkalmi koalíciója nem ismeretlen: a két évvel ezelőtti munkabeszüntetés nagyon is kapóra jött a szocialista–szabaddemokrata városvezetésnek a kormánnyal folytatott alkudozásban a költségvetési juttatásokért.
HVG |
Vélhetőleg a cég-, netán a városvezetés nyakassága miatt húzódott ilyen sokáig a megállapodás a dolgozók több mint felét tömörítő 14 szakszervezettel. A busz- és a villamosvezetők többségét maguk mögött tudó érdekképviseletek ugyanis nem léptek fel extra bérkövetelésekkel, csupán az volt az óhajuk, hogy az egy évtizede kiharcolt és 2009 végén lejárt kollektív szerződésben szereplő juttatásaik az új dokumentumban is megmaradjanak. A sztrájk előestéjén azonban Kocsis István a HVG kérdésére közölte, nem nőhet tovább a cég 80 milliárd forint körüli adósságállománya, vagyis szó sem lehet róla, hogy a munkáltató továbbra is befizesse a bruttó kereset 3-3 százalékát a nyugdíj-, illetve az egészségpénztárba. A BKV Kocsis szerint még arra az átmeneti időre sem tehet ilyen vállalást, amíg a soron következő bértárgyalások le nem zárulnak.
Vasárnap mégis megtörtént a csoda: a menedzsment hajlandónak bizonyult a határozatlan időre szóló kollektív szerződésben garantálni a munkavállalónként mintegy 10-10 ezer forintnyi befizetést. Teljesült a sztrájkolók másik követelése is: megmarad a „pulykapénz”, azaz az év végi 45 ezer forintos ajándékutalvány, pontosabban ezt a summát melegétkezési utalványra vagy internet-előfizetés támogatására lehet költeni. A korábbi megállapodásban szereplő havi 8 ezer forintos hidegétkezési utalványt pedig 6 ezer forint értékű melegétkezési váltja föl.
Miből engedtek a szakszervezetek? Vállalták, hogy a most következő bértárgyalásokon nem követelnek bérfejlesztést 2010-re. Erre viszonylag könnyen ráállhattak, mivel nettó keresetük az adórendszer változásából adódóan így is nő, a buszvezetőké például átlagosan körülbelül havi 15 ezer forinttal, több mint 10 százalékkal. Ez jóval előnyösebb az Országos Érdekegyeztető Tanács idei javaslatánál, amely a nettó keresetek reálértékének megőrzését jelölte meg célként. Ráadásul a mostani alkuban megszületett ügylet csak egyetlen évre köti a munkavállalókat, miközben a béren kívüli juttatásokat hosszú távra bebetonozták a kollektív szerződésbe.
A változatlanul hagyott tételekkel – fizetett pihenőidőkkel és egyebekkel – együtt összességében évi félmillió forint többletben részesülnek a BKV-dolgozók ahhoz képest, ha csak a munka törvénykönyvében előírt juttatásokat kapnák meg. Igaz, a nyilvánosság elől gondosan elzárt üzleti modellben az szerepel, hogy a személyi jellegű ráfordítások az idei évre előirányzott 59,889 milliárd forintos bértömeget nem haladhatják meg. Ezt a passzust a szakszervezetekkel kötött megállapodás is átvette. Az azonban a jövő titka, milyen konfliktussal jár, ha e feltételt netán nem sikerül betartani. A cégvezetés – amelynek a Főpolgármesteri Hivatallal szinte mondatról mondatra egyeztetnie kellett a megállapodás tervezetét – ezt a keretet a tervezett dokumentumban keményebben próbálta megfogalmazni, de végül engedett, nyilván ugyancsak felsőbb utasításra.
A sztrájkot lezáró megállapodást Kocsis a folyosón várakozó újságírók háta mögött a cég székházába becsempészett Demszky Gábor társaságában jelentette be. A főpolgármester – némileg túlozva – nehezményezte, hogy a BKV-nál a bérköltségek aránya 10 év alatt közel 10 százalékponttal, 50 százalék közelébe emelkedett (lásd ábránkat). Ennek azonban nem annyira a bérek (mármint a felsővezetői jövedelmektől leszakadt dolgozói keresetek) gyors felfutása, mint inkább az eszközpótlás elmaradása az oka, amire évről évre alig emelkedő összeg jutott. Így a bérköltségek egészségtelenül magas aránya elsősorban a cég elégtelen finanszírozására vezethető viszsza, amit Demszky ugyancsak bírált, elsősorban a mindenkori kormányzatot, illetve a hibás fővárosi törvényt feltüntetve e bajok okaként.
A megállapodás után folytatódnak a tárgyalások az új kollektív szerződésről. Ezen a menedzsmentre nehezedő nyomás nem csökken, hiszen a kollektív szerződés tervezetét már korábban aláírt 12 szakszervezet igényei nem vágnak egybe a sztrájkolókéival. Az előbbiek például havi 6 ezer forint helyett 7 ezer forint értékű étkezési utalványt követeltek, és a bérfejlesztési moratóriumot sem fogadták el. Az utalvány összege körüli vita talán könnyebben elsimítható, a bérvita azonban nehezebb ügy, a havi 160 ezer forint alatti bruttó keresetűek nettója ugyanis most egyáltalán nem nőne. Ezek a nézeteltéresek azonban – legalábbis mostanság – nem vezethetnek újabb sztrájkig, nyugtatta meg a HVG-t Gulyás Attila, a metrósokat is tömörítő szakszervezeti szövetség vezetője.
SZABÓ GÁBOR
