Bank- és államcsődök sorozata veszélyezteti az eurózóna túlélését - figyelmeztetett Willem Buiter, a Citi vezető közgazdásza, aki a Wall Street Journalban publikált cikkében megoldást kínál a valutaunió problémáira. Buiter szerint az államcsőd közelébe került országok megmentésére létrehozott közös alap méretét a jelenlegi több mint duplájára – 860 milliárd euróról 2000 milliárd euróra – kellene emelni, hogy akár a spanyolok fizetésképtelenné válása esetén is elegendő forrást biztosítson. Az extra likviditás önmagában persze nem elegendő, elsősorban éppen Spanyolországban elengedhetetlen az átfogó szerkezeti és költségvetési reform megindítása a csőd elkerülése érdekében – teszi hozzá a szakember.

Az EU-tagországok által idén májusban életre hívott Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (ESFS) rendelkezésére álló likviditás arra ugyan elegendőnek tűnik, hogy Görögország és Portugália forráshiányát akár 2013 közepéig is kielégítse, ám a növekvő pánik okozta válság kezelésére már kevésnek bizonyulna. Buiter szerint még egy esetleges spanyol államcsőd kezelésére is elégtelenek a jelenlegi források.

Márpedig ha még egy EU-peremország a fizetésképtelenség határára sodródik, az csak tovább rontja a kockázatvállalási kedvet, a befektetők céltáblájává téve más piacokat is, amelyek finanszírozási igényeit már semmiképp nem lehet a rendelkezésre álló keretből kielégíteni. A nem éppen a költségvetési szigoráról híres Olaszországot már az eurózóna peremországaiban kirobbant adósságválság kezdetén a veszélyben lévők között tartották számon, Belgiumot pedig a bankjainak mérete és kitettsége miatt fokozott óvatossággal kezelik a befektetők. A Citi közgazdásza szerint ezek az országok lehetnek a pánik keltette spekuláció következő célpontjai az eurózónán belül.

Az adósságválság kialakulásában kulcsszerepet játszó bankcsődök kezelésére a legegyszerűbben az Egyesült Államokban bizonyítottan működő rendszer átvétele lenne alkalmas Buiter szerint. Az USA-ban a Szövetségi Betétbiztosítási Társaság (FDIC) gyámsága alá rendelik a tőkeproblémákkal küzdő bankokat, még az előtt, hogy teljesen fizetésképtelenné válnának. E speciális csődvédelmi eljárás során a betétek kezelését más bankra bízzák, a pénzintézet eszközeinek értékesítésével pedig rendezik a tőkehelyzetét. Az amerikai modell a több európai országban is érdekelt bankok válságát is képes lenne kezelni a Citi szakértője szerint, az eljárás ugyanis lehetővé tenné a pénzintézetek számára, hogy a rendszer egyensúlyát biztosító – bankközi hitelezésben betöltött – funkcióikat az idő alatt is ellássák, míg adósságaik átszervezésével újra szolvenssé válnak. Az európai szintű szabályozással egyúttal az is elkerülhetővé válna a szakember szerint, hogy idő előtt az adófizetők zsebébe kelljen nyúlni a bankok túlélésének érdekében.

Az eurózóna túléléséhez kulcsfontosságú az államcsődök rendjét szabályozó eljárás kidolgozása is a Citi szakértője szerint. Szükség van a finanszírozhatatlanná vált költségvetésű országok fiskális átalakításából fakadó terhek hatékony és méltányos megosztására a hitelezők, a kormányprogramok kedvezményezettjei és az adófizetők között – figyelmeztet Buiter, aki ez ügyben az IMF által alkalmazotthoz hasonló egységes törvényi szabályozást éppúgy célravezetőnek tartja, mint az egyéni szerződéses eljárást.

A szakértő szerint az adósságválságból történő kilábalás e feltételek teljesülése mellett is rázós menet lesz. A Buiter által vázolt megoldás azonnali és agresszív reagálásra késztetné az EU-t egy újabb adósságválság miatt kialakuló befektetői pánikroham esetén. Ezek nélkül azonban csak a politikai akarat tarthatja össze az eurózónát és mentheti meg az eurót, márpedig az elmúlt hónapok verbális csatározásaiból jól látszik: ez napról napra gyengül, s egy újabb csőddel akár el is illanhat.