Leálláspontok

Kiemelkedő környezetvédelmi tulajdonságaiért tavaly megkapta a tekintélyes ökodíjat, a LEED-aranyat az öt éve vásárolt és azóta alaposan feljavított 12 szintes, üvegtetős washingtoni IMF-székház. Megújult maga az egykor félelmetes hírű szervezet is: a recesszió tompítása érdekében olyan gazdaságösztönző eszközök alkalmazását is eltűri, amelyekről korábban hallani sem akart.

Dominique Strauss-Kahn

AP/ Manuel Balce Cenetea

 Nem kifogásolja, ha egyes országokban a pénz- és hitelszűke orvoslására működésbe hozzák a bankóprést, és azt sem, ha az államháztartás hiánya a bankmentő akciók következtében átmenetileg két számjegyűre ugrik. Feltéve, hogy a magukat e technikákkal a válságból kimentő kormányok ezt megengedhetik maguknak, és nem okoznak vele csődveszélyt. Ami a közeli jövőt illeti, Strauss-Kahn IMF-vezérigazgató mértéktartóan fogalmazott a nemzetközi szervezet közgyűlésén: szükség van arra, hogy a kormányok a deficit és az államadósság csökkentésére hiteles középtávú tervekkel álljanak elő, de minden ország külön eset, egészen más teendője van Görög-, mint Németországnak.

És más volna Magyarországnak is, amelynek nemzetközi megítélése szélsőséges. Az elemzők többnyire elismerik, hogy a jövő év végéig aligha lesznek finanszírozási gondjai, viszont a hitelminősítők bizalmatlanok, az S&P még azt is kilátásba helyezte, hogy a magyar állampapírokat a bóvli kategóriába vágja. A magyar államot a GDP 80 százalékára rúgó adósság még hosszú évekig sebezhetővé teszi, főleg akkor, amikor a finanszírozási forrásokért folytatott globális küzdelemben a gyengéknek alig vagy csak drágán jut hitel. A következő 24 hónapban a bankoknak világszerte 4 ezermilliárd dollár lejáró kölcsönt kell megújítaniuk, közli az IMF legújabb elemzése; velük szállnak versenybe új hitelekért az eladósodott kormányok. A fejlett országok adóssága a válság előtt a GDP 75 százalékára rúgott, de 2014-re eléri a 110 százalékot – részletezte közgyűlési beszédében Strauss-Kahn. A különbségnek csupán a tizedét tette ki a gazdaságösztönzésre fordított summa, a sokkal nagyobb részt a válság miatt kieső állami bevételek számlájára kell írni – fűzte hozzá, levonva a következtetést: „a pénzügyi stabilitásra a legnagyobb veszélyt a lassú növekedés jelenti”.

 Márpedig az IMF csupán 1,5 százalékos növekedést jósol 2011-re az eurózónának. Az exportpiacok gyengülése miatt a magyar GDP bővülését is csupán 2 százalékosra teszi, szemben a kormányzat 3 százalékos várakozásával. Ha pedig a tervezettnél gyengébb lesz a növekedés, akkor az államháztartás hiányát is körülményesebb kordában tartani. Holott a hiány mértékének számottevő tétje van. Sőt még a kormány vállalásának is: amikor a nyáron lebegtette, hogy lazít a fiskális fegyelmen, az államadósság kockázati felára azonnal megugrott, amióta viszont elkötelezte magát, hogy jövőre 3 százalék alá szorítja a hiányt, megúszta a nagyobb spekulációs rohamokat.

Ennek ellenére Magyarország számára külön kockázatot jelent, hogy a következő években a törlesztési kötelezettségek egyre nőnek, épp akkor, amikor a banki forrásokért folytatott küzdelem tetőzni fog. Márpedig a lejáró hiteleket meg kell újítani. A kockázatok csillapítására jól jött volna egy új megállapodás az IMF-fel, a pénzvilág befolyásos szereplői is ezt sugalmazták. Ezt a lehetőséget a kormány júliusban eljátszotta, és a két fél álláspontja között egyelőre áthidalhatatlanok az ellentétek. A szépítésre a héten elvileg lehetőség nyílna, hiszen az IMF delegációja megkezdi a konzultációt a kormány tagjaival és a jegybank vezetőivel a gazdaság- és monetáris politikáról. Ám Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten ismét leszögezte, a kormány nem akar újabb IMF-hitelért folyamodni, önerőből kívánja stabilizálni a gazdaságot.

Diplomatikusabban nyilatkozott a magyar kormányfőnél a HVG-nek John Lipsky, az IMF vezérigazgató-helyettese: „A programot Magyarországgal bizonyos értelemben felfüggesztettük, és már előretekintünk a napokban esedékes konzultációra. De hangsúlyoznám, hogy ez nem hiteltárgyalás lesz, hanem a szabályos évenkénti konzultációk sorába tartozó esemény.” Arra a kérdésre, hogy befektetői nyomásra vissza kellene-e térnie Magyarországnak az IMF védernyője alá, kitérő választ adott: „mindig nyitottak vagyunk arra, hogy egy tagországnak segítséget nyújtsunk”.

nem kompatibilisek egymással a magyar kormány és az IMF növekedési elképzelései – derült ki az elmúlt hónapokban. Épp ezért az IMF köreiben valószínűtlennek tartják, hogy Magyarország nekifutna egy úgynevezett elővigyázatossági hitel előkészítésének, hiába röppennek fel erről hírek kormányzati körökből is. Bár a napokban kezdődő konzultáció előtt Washingtonban a magyar ügy ismerői óvatosan és csak a háttérben maradva nyilatkozgattak, az IMF álláspontja jól kivehető: be kell mutatni, hogy a kormány a következő 3-3,5 évben miként akarja konszolidálni az államháztartás helyzetét. Ez eddig nem történt meg, holott az IMF-szakértők szerint nem volna nehéz feladat, hiszen az elmúlt években Magyarország soha nem volt ilyen közel ahhoz, hogy fenntartható mértékű hiánnyal indítsa be a gazdasági növekedést. A kormánynak vannak jó ötletei a konszolidációra – ismerik el az IMF berkeiben –, például az állam működési költségeinek csökkentése, de vannak olyan törekvései is, amelyek nem a növekedést szolgálják, sőt visszafogják azt. Ilyen a pénzintézeteket sújtó különadó, amelynek mérete eltúlzott, kivetésének módja pedig diszkriminatív; mert bár a fő politikai érv az adó mellett az volt, hogy a bankok nyereségén nem látszik a válság, nem a profitot adóztatta meg a kormány, hanem – az OTP-nek kedvezve – a mérlegfőösszeget.

A kormány egyetlen olyan mozzanatban sem engedett, amely a népszerűségét csökkentené – summázta tapasztalatait a HVG egyik washingtoni forrása. Hiába hangoztatják kormányzati körökben, hogy nem lesznek megszorítások – tette hozzá –, az is annak számít, ha a bankok, például anyabankjaik vagy tulajdonosaik ösztökélésére, visszafogják a hitelezést. Márpedig a feltörekvő országokban amúgy is fölöttébb hajlamosak erre – derül ki az IMF jelentéséből. A balti államokból és Ukrajnából 2008 utolsó és 2010 első negyedéve között a GDP 8–15 százalékára tehető summát vontak ki, míg az IMF-hitelprogramot folytató Magyarországból 2 százalékot, a válságot legkönnyebben átvészelő Lengyelországból pedig szinte semmit.

„Egy renyhe növekedési képességgel megáldott, mély strukturális betegségektől szenvedő és adósságokkal megterhelt ország számára a legrosszabb, ami történhet, ha a gazdaság irányítói harcban állnak egymással” – írta Magyarországról a brit Euromoney-csoporthoz tartozó Emerging Markets, amely a közgyűlés minden napján különszámmal jelent meg. A lap az idén Simor Andrásnak ítélte oda az év jegybankára címet a feltörekvő európai régióban (lásd vele készült interjúnkat a 30. oldalon), az év pénzügyminisztere az észt Jurgen Ligi lett.

„A kormány korábbi vállalásának megfelelően olyan költségvetés készül, amely biztosítani fogja a jövő évi 3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási hiánycél elérését, és ezt megszorítások nélkül, az együttműködés gazdaságpolitikája jegyében éri el” – közölte múlt pénteken a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az „együttműködés” Orbán Viktor minap tett nyilatkozata szerint azzal valósul meg, hogy a kormány onnan vesz el pénzt, ahol van. Erre a politikára az államháztartás stabilizálásán alapuló növekedést szorgalmazó IMF aligha bólintana rá. Szándékaikról Matolcsyék Washingtonban nem tartottak sem nyilvános, sem háttér-tájékoztatót, sőt még azt is el akarták érni, hogy amikor Lipskyvel tárgyalnak, a jegybank képviselői ne legyenek jelen. Ezt azonban az IMF elutasította. Sőt az IMF honlapja a közgyűlésen még mindig Simor Andrást tüntette fel Magyarország képviselőjeként a szervezetben, holott erre a tisztségre Matolcsy már több mint egy hónapja saját magát jelölte ki.

FARKAS ZOLTÁN / WASHINGTON