A Magyar Külügyi Intézet (MKI) csütörtöki rendezvényén Artner Annamária, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa kifejtette: az euró bevezetése nem váltotta be azt a reményt, hogy megvalósul az árak és a bérek konvergenciája a tagállamokban, és a perifériára szoruló országok felzárkózhatnak; ráadásul a közös fizetőeszköz reálértéke is eltérően alakult a tagállamokban.

A kutató szerint az euróövezet szélén lévő országok, Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország felzárkózása megtorpant, lemaradásuk nő a többi tagállamhoz képest. Ezeknek az országoknak a válsága azonban már 2001 óta lappangott, az euró bevezetése csak elodázta - vélekedett.

Artner Annamária kiemelte, az évtized elején az információs technológiai fellendülés elült, ami egy korszak végét, a neoliberális gazdasági modell kifulladását jelentette. Ekkor a tőke a pénzügyi szektorba áramlott, mert ott lehetett a legnyereségesebben befektetni - idézte fel, hozzátéve: a hitelezések révén aztán a tőke visszaáramlott a termelésbe, fenntartva egy már válságban lévő rendszert, elodázva a struktúraváltást.

Angela Merkel

AP

Ezzel a helyzettel találkoztak az euróövezet problémái - mutatott rá a szakértő. Hangsúlyozta, az euró segített elfedni a válságot, amely "szükségszerűen a leggyengébb pontokon tört ki".

Kiss J. László, az MKI tudományos igazgatója elmondta, az euróövezet perifériáján lévő országokkal szemben Németország kifejezetten nyertese a válságnak, hiszen eddig "egy fillért sem kellett költenie" emiatt. A német államkötvények igen keresettek, mert a válságban az ország "biztos kikötőnek" számít - mutatott rá, hozzáfűzve, így Németország olcsóbban jut hitelhez, mint a válság előtt.

A szakértő úgy látja, kérdéses, Németország élére áll-e a válságkezelési erőfeszítéseknek. Ezt a tagállamok szorgalmazzák, de tartanak is tőle, hogy túlságosan megnő Berlin befolyása. Az elmúlt időben mindenesetre nőtt az euroszkepticizmus a németek körében - jegyezte meg Kiss J. László.

Gálik Zoltán, az MKI tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy "az eurózóna egyirányú utca, nem lehet ki-belépni". Ha egy tagállam mégis kilépne, azonnal leértékelődne a valutája, ami miatt még a kilépés előtt megindulna a tőkemenekülés az országból, és ezt nem egyszerű megakadályozni - mondta.

A kilépés lehetséges következményei között említette továbbá, hogy az ország a pénzügyi spekulánsok célkeresztjébe kerülhetne, az államkötvényei iránti bizalom csökkenne, és az államnak kellene segítenie a pénzügyi szektort, ami igen költséges feladat. A valuta hirtelen leértékelődéséből származó esetleges előnyök pedig csak rövid ideig tarthatók fenn - tette hozzá.

Gálik Zoltán szerint a kilépés "nagyon tisztességtelen magatartás" lenne a többi tagállammal szemben. Az uniós szerződések nem szólnak a kilépés lehetőségéről, kizárni pedig nem lehet egy országot az övezetből, hiszen ahhoz a tagállamok egyhangú döntése kellene, és a kizárandó ország ehhez nyilván nem járulna hozzá - fogalmazott.

Hangsúlyozta, egy az euróövezetből távozó ország politikai szempontból másodlagos tagállammá válna, és nem vehetne részt az EU politikai napirendjének kialakításában.