Megszületett a teljes hiteldíjmutató (THM) mértékének korlátozásáról, valamint a hitelek átlátható árazásáról szóló törvényjavaslat, amit szerdán az Országgyűlés gazdasági bizottsága (személyesen: Rogán Antal) nyújtott be a parlamentnek. A kormánypárt ezzel a javaslattal teljesítené a miniszterelnök szeptember közepén tett ígéretét, mely szerint Magyarországon nem lehet majd hitelt nyújtani 30 százalékos THM felett, és a hiteleknek transzparensnek kell lenniük. A parlament hétfőn zavarná le a valóban reformértékű csomag elfogadását.

Nem ugyanaz a 30

A benyújtott törvényjavaslat ettől azért eltér. Mint ahogy már az Orbán-bejelentést követően megjelent, több olyan hiteltermék van, amelynél ez a plafon túl alacsony lenne. Ennek megfelelően a kamatplafon is most differenciált. Alapesetben a megelőző félév végén érvényes jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértéke lesz a mindenkori THM-maximum. Ez 2012. január elsejétől a magánszemélyek egymásnak nyújtott kölcsöneiben éppen úgy érvényes lesz, mint a pénzügyi intézmények fogyasztóknak nyújtott hiteleiben. Ez a jelenlegi alapkamattal éppen 30 százalékos THM-re jön ki, de egy alapkamat-emelést vagy -csökkentést követően arányosan változnia kell.

Banki ügyfél-tájékoztatás. Zöld út

Végel Dániel

A törvényjavaslat szerint a hitelkártyákhoz és a fizetési számlákhoz kapcsolódó THM maximuma ennél magasabb, a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal megemelt mértéke lenne. Emiatt a bankok egy része a hitelkártyakamatok csökkentésére kényszerülhet, ugyanis jellemzően 45-55 százalék közötti kamatokat számítanak fel hitelkártya-tartozás esetén. Ez az enyhe engedmény azonban nem fog megrázkódtatást okozni a bankoknak - vélik a bankrendszer ismerői. A személyi és áruhiteleket nyújtó pénzügyi szolgáltatóknak viszont fájni fog az új szabályozás, hiszen náluk 60 százalék feletti THM-ek is vannak.

Értelmezési problémák azért még felmerülhetnek a kamatplafon esetében is. A banki és a bankfelügyeleti munkát is jól ismerő forrásunk szerint nem ártana majd pontosan definiálni, mit jelentenek a „mindennapi élet felszerelési tárgyai”, melyek esetében a magasabb THM-mutató alkalmazható lesz. Olyan pénzügyi szolgáltatóknál, mint a gyorskölcsönöket kínáló Provident, a készpénzes kölcsönök nem haladhatják meg a jegybanki alapkamat plusz huszonnégy százalékot, és csak a nemkészpénzes kölcsönei kerülhetnek a magasabb THM-es kategóriába. (A Provident 64,54 százalékos THM-re nyújtja a legdrágább kölcsöneit.)

Átláthatóbb jelzáloghitelek

A törvényjavaslat másik fontos része átláthatóbbá tenné a jelzáloghitelek árazását, így az ügyfelek megalapozott döntést hozhatnának, amikor hitelt vesznek fel, a pénzügyi intézmények különböző hiteltermékeinek összehasonításával. Ez tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Bank (MNB) több mint egy éve szorgalmazott javaslatcsomagjának törvénybe iktatását jelentené. Úgy tudjuk, a csomag elfogadása az Otthonvédelmi Bizottság működésének köszönhető, ahol Király Júlia, az MNB alelnöke, Balogh László, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) alelnöke és Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég leköszönt, de még pozícióban lévő államtitkára között konszenzus alakult ki ebben a kérdésben.

Ahogyan a jegybank több alkalommal is javasolta a kormánynak, a parlament elé került jogszabály alapján január elsejétől kétféle jelzáloghitelt kínálhatnának a pénzintézetek. A bankok egyik lehetősége az lenne, hogy referencia-kamatlábhoz kötött rögzített felárú hitelt kínálnának. A másik pedig az, hogy a kamat mértékét a kölcsönszerződésben 3, 5 vagy 10 éves kamatperiódusra rögzítenék. Mindkettő átlátható, benchmark (vagyis referencia) alapú árszabást tesz lehetővé, melyek alapján a kamatköltségek világosan láthatók.

Szabályozott felár

A törvényjavaslat fontos eleme, hogy jelzáloghitelek esetén szigorú korlátokat szab a referenciakamat feletti felár megváltoztatására. (A felár az a referenciakamat és az ügyfél által fizetendő hitelkamat közötti különbség.) A bankoknak gyakorlatilag csak akkor lenne lehetőségük a felár megváltoztatására, ha ügyfelük 45 napos késedelembe esne (hiszen ezzel nő a hitel visszafizetésének kockázata), vagy ha a fedezetül szolgáló ingatlan biztosítási díját nem fizetné. Ez nagy áttörést jelentene a jelzáloghitelezésben, ugyanis a bankoknak eddig a törvény lehetőséget adott arra, hogy csaknem bármely kockázatukat ügyfeleikre hárítsák. Ha viszont a parlament elfogadja a javaslatot, akkor a magyarországi bankok végre elkezdhetnek valódi bankokként hitelezni.

A javaslat alapján ugyanis a bankoknak minden beárazható finanszírozási költsége megjelenik a referenciakamatban (valamelyik bankközi kamatlábban), az előre nem teljesen kiszámítható költségeiket pedig a rögzített felárba kell majd bekalkulálniuk. Utóbbi azt jelenti, hogy az új szabálytól a bankok is jelentős kockázatot futnak, ugyanis ha elszámolják a várható kockázatokat, akkor buknak a kihelyezett hiteleken (ezzel szemben eddig még az ország kockázati felárának változását is az ügyfelekkel fizettették meg).

A bankok a kamaton felül nem rendszeresen fizetendő egyéb díjat is évente legfeljebb egyszer emelhetik az éves inflációnak megfelelően.

Figyelni azért még kell

Pénzügyi szakértő forrásunk szerint az árszabással kapcsolatos rész is jó irányt, de néhány pontot a végrehajtás során még tisztázni kell. Oda kell például majd figyelni annak a kitételnek az alkalmazására, amely a jelzáloghitelek esetében tiltja a bankoknak, hogy rendszeres kamat jellegű díjakat számítsanak fel.

Forrásunk szerint a jogalkotó szándéka logikus, csak kérdés, nem lesz-e a bankok számára elegendő kibúvó, ha pusztán a nevét megváltoztatják a költségfajtának. Így például ma is vannak olyan pénzintézetek, melyek folyósítási jutalékot kérnek azért, mert az adott devizában és folyószámlára időben rendelkezésre bocsátják a hitelösszeget, és ennek egyszeri költségét (melynek jogosságát szintén lehetne vitatni) rendszeres díjjáradékként kérik.

Ugyanez igaz lehet arra az esetre is, hogy sok helyen a hitelnyújtás feltétele a folyószámlanyitás – márpedig, ha az ügyfél csak a hitel miatt nyitna számlát, ennek, illetve az ehhez kapcsolódó díjfizetés rendszerességének a jogossága is a törvény értelmében megkérdőjelezhető lehet. Ezekben az esetekben szükség lehet a bankfelügyelet ajánlására.

Ugyanabban a bekezdésben, amelyben a rendszeres kamatjellegű díjak felszámítását is tiltják, szó van arról is, hogy ne lehessen jelzáloghitelekhez kapcsolódóan korlátozott időtartamra kedvezményes hitelkamatot kínálni. A szándék itt is méltányolható, hiszen sok kuncsaft nem lát a kedvezményes kamatperiódus utánra, viszont ez ténylegesen azt jelenti, hogy az akciós kamatozású jelzáloghiteleknek vége – ami versenyjogilag kicsit visszás.

Ugyanakkor az államnak minél többet meg kellene tenni azért, hogy az emberek valóban éljenek ezzel a lehetőséggel. A bankfelügyeletnek pedig ehhez is részletes ajánlásokat kellene adniuk.

Orbán és Rogán. Változó kontúrok

Túry Gergely

A bankokon múlik

A törvényjavaslat nemcsak az új hitelekre vonatkozna, a bankoknak ugyanis 2012. május 31-ig egy alkalommal lehetővé kell tenniük korábbi ügyfeleiknek – amennyiben hitelük futamideje meghaladja az egy évet –, hogy áttérjenek az átláthatóbb kamatozású termékekre. Ez azonban a javaslat ismerői szerint nem jelenti azt, hogy a bankok mindezt kedvező hitelkiváltó hitelekkel megtámasztják.

Pedig ahhoz, hogy minél többen válasszák a régi devizahitelesek közül is az átlátható konstrukciót, megfelelő ajánlatokra van szükség. Ebben az esetben akár egy devizahitel-kiváltó piaci verseny is elindulhatna a bankok között (vagyis kedvezőbb ajánlatokkal ügyfeleket rabolhatnának egymástól).

A bankok azért ódzkodhatnak a hitelkiváltások beindításától, mert ez veszteségeket okozhat nekik. A hitelkiváltó verseny azt jelentené, hogy alacsonyabb kamatozású hiteleket kellene kínálniuk, így akár 1-2 százalékponttal is csökkenhetne a jelenlegi devizahitelek kamata (a bankok átlagos kamatmarzsa az elmúlt öt évben 3 százalék körül alakult). Ez legalább 15 százalékos törlesztőrészlet-csökkenést jelentene a devizahiteleseknek – állítják banki szakemberek.

Utóbbi valószínűleg a kormánynak sem lenne ellenére, ugyanis a háztartásoknál maradó, nem törlesztésre költött jövedelem jó eséllyel emelné a fogyasztást, a gazdasági növekedés egyik legnagyobb súlyú összetevőjét.

Egy másik forrásunk szerint azért nem lehetett kötelezővé tenni a régi hitelek átkonstruálását, mert jogilag tisztább helyzet, ha az átváltást az ügyfél kezdeményezi. Ugyanakkor az államnak minél többet meg kell azért tennie, hogy ezt az ügyfelek vállalják. A szakértő szerint ehhez is szükség lesz a bankfelügyelet közreműködésére, részletes ajánlásokra.