A felzárkózó térségi országok korábbi nagy valutaleértékelődési tapasztalatai egyértelműen Görögország euróövezeti távozása ellen szólnak - állapították meg hétvégi helyzetértékelésükben londoni pénzügyi elemzők. A Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni globális piacelemző részlegének (BofA Merrill Lynch Global Research) közgazdászai átfogó elemzésükben felidézik, hogy a görög távozás szószólóinak érvelése szerint a kilépéssel járó árfolyam-leértékelődés - a versenyképességi előnyök révén - jelentősen javítaná Görögország középtávú gazdasági kilátásait.

A cég szerint azonban a felzárkózó piaci térség országai által átélt múltbeli nagy leértékelődési hullámok arra vallanak, hogy a helyi valuták meredek értékvesztésének rendkívül magasak a költségei, a leértékelődésből eredő versenyképességi nyereség ugyanakkor bizonytalan, és ahhoz, hogy e versenyképességi előny tartós legyen, a leértékelődéssel együtt is szükség van további megszorító lépésekre és szerkezeti reformokra.

A Bank of America-Merrill Lynch londoni elemzői történelmi példákon kimutatták, hogy az euróövezet jelenlegi mediterrán térségi tagországai által az 1970-es és az 1990-es évek között végrehajtott leértékelések sem állították helyre tartósan e gazdaságok versenyképességét, és nem adtak lendületet növekedésüknek.

A közgazdaságtani irodalom tanúsága alapján a leértékelés politikai szempontból vonzóbb akkor, ha a választók többet nyerhetnek a magasabb foglalkoztatással, mint amennyit a pénzügyi vagyon eróziójával veszíthetnek. Így minél magasabb a munkanélküliség egy adott országban, és minél egyenlőtlenebb a nemzetgazdasági szintű vagyoneloszlás, annál nagyobb politikai előnnyel járhat a helyi valuta leértékelődése.

Görögországban a munkanélküliség és a háztartások pénzügyi vagyonának rátája a legmagasabb az európeriférián belül: a Bank of America-Merrill Lynch londoni elemzőinek kimutatása szerint az állástalanok aránya 20 százalékhoz közelít, a háztartások összesített pénzügyi vagyonának értéke pedig a hazai össztermék (GDP) 125 százaléka.

Spanyolországban a munkanélküliség meghaladja a 20 százalékot, viszont a háztartási vagyonérték az éves GDP 175 százaléka. Ezzel együtt is azonban a Gini-koefficiens - vagyis az a közgazdaságtani együttható, amely matematikai levezetéssel, nulla és 100 közötti skálán méri a vagyon- és jövedelem-eloszlási egyenlőtlenséget egy-egy nemzetgazdaságban - Görögország esetében csak 30 körül mozog. Ez azt jelenti, hogy a görög jövedelmi egyenlőtlenség jóval kisebb mértékű a felzárkózó térségi leértékelődések idején mért szinteknél, a feltörekvő gazdaságok korábbi nagyszabású valutaárfolyam-gyengülési epizódjai során ugyanis a Gini-együttható tipikusan 45-55 között volt - áll a Bank of America-Merrill Lynch londoni elemzésében.

A ház közgazdászai az ellenérvek között kiemelik azt is, hogy az általuk vizsgált öt nagy múltbeli felzárkózó térségi valutaleértékelődési epizód során az érintett gazdaságok GDP-értéke 10-20 százalékot zuhant a pénzügyi sokk hatására, és rendszerint 5-10 évbe telt, mire ezek a gazdaságok talpra álltak. Ráadásul Görögország - ha távozna az euróövezetből - nem tudná ellenőrzött módon leértékelni fizetőeszközét a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az eurójegybank (EKB) segítsége nélkül, tekintettel arra, hogy nemzetközi tartalékai jelenleg mindössze 5,5 milliárd eurónak felelnek meg, rövid lejáratú adósságainak összege viszont 200 milliárd euró.

Ebben a helyzetben külső segítség nélkül a leértékelődés valószínű következményei között lenne a rendkívül magas infláció, a magánszektorbeli törlesztésképtelenségi hullám, a bankbetétek befagyasztása, valamint tőkekorlátozások életbe léptetése, amelyeket szinte bizonyosan csak a határok lezárásával lehetne betartatni - áll a Bank of America-Merrill Lynch londoni közgazdászai által felvázolt forgatókönyvben.

Más nagy londoni házak is ugyanezekkel az érvekkel támasztották alá korábbi elemzéseikben azt a véleményüket, hogy súlyos következményekkel járna valamely eurótagállam távozása a valutaunióból. Az HSBC bankcsoport vezető közgazdászai által nemrégiben összeállított átfogó "katasztrófa-forgatókönyvben" szintén az szerepelt, hogy a távozó országokban nagy valószínűséggel tőkekorlátozásokat kellene bevezetni a továbbra is nagy folyómérleg-hiányok finanszírozhatósága végett, másrészt a betétesek napi készpénzkivételét is korlátozni kellene a bankok összeomlásának megakadályozására, a kilépő országok bankjai ugyanis már nem számíthatnának az EKB likviditásforrására.

Az euróövezetből távozó szuverén adósok mellett az adott országok vállalati adósait is törlesztésképtelenség fenyegetné, tekintettel arra, hogy euróban fennálló adósságaik immár devizaadósságnak minősülnének. A távozásnak rendkívüli technikai nehézségei is lennének, a pénzügyi szolgáltatások számítógépes kódjainak átírásától kezdve egészen az utcai pénzkiadó automaták átprogramozásáig. Az HSBC londoni közgazdászai szerint mindemellett az euróövezetből kilépő országoknak szinte bizonyosan az EU-ban sem lenne maradásuk, és ez nyilvánvalóan érintené a munkaerő, az áruk és a tőke szabad áramlását is.