hvg.hu: Évek óta visszatérő kérdés, hogyan lehetne az orosz gázfüggésünket tompítani. A lengyel palagáz lehet alternatíva?

Kovács Pál: A lengyel gazdaság egyik legkomolyabb problémája, hogy az energetikájuk külföldi import gázra és hazai szénre épül. A széntől való függőségük jelenleg meghaladja a 80 százalékot, amiből csak menekülni lehet, még akkor is, ha ennek költségei rendkívüli terhet rónak majd a lengyel gazdaságra. Könnyítést hozhat az is, ha a palagáz felé mozdulnak el. Éppen ezért szerintem irreális azt gondolni, hogy ebből a forrásból nagy mennyiségű gáz jelenik meg a regionális piacon. Azt ugyanis várhatóan döntő részben a lengyel belső fogyasztás veszi majd fel.

Palagáz egyébként Lengyelországtól Ukrajnán át a Kárpátok lábainál visszakanyarodva, Szerbiáig sok helyen található. Ez a lehetőség tehát az egész régió számára rendelkezésre áll a következő évtizedekben. Kérdés, hogy a lengyelek első európai országként tudnak-e amerikai mintára dolgozni. A tengerentúlon – más tulajdonjogi viszonyok, környezetvédelmi szabályozási feltételek mellett – már nagyban termelnek ki palagázt, de szerintem 2015 körül a lengyelek is belefognak.

hvg.hu: Mennyire tartja reálisnak, az ukrajnai orosz csővezeték mellett olyan vezetékrendszer épül ki, amely összekapcsolja Norvégiát, Lengyelországot,  a horvát LNG terminálokat, a Hungária-Ausztria-Gázvezetéket (HAG) stb., hogy legyen alternatívája az orosz gáznak?  

K.P.: Ma úgy látjuk, hogy az egységes európai infrastruktúra ki fog alakulni. Az a kezdeményezés, amit az észak-déli folyosó megépítésével elhatároztunk, megállja a helyét az EU-n belül, sőt, ennek kialakítása már folyamatban van. 

hvg.hu: Mikor fog működni?

K.P.: 2014-15 környékén már lesznek olyan egységek, melyek össze lesznek kapcsolva. A legfőbb kérdés, hogy mi lesz a cső végén. Például, hogy az egész régiót átszelő, keresztirányú cső horvátországi  végén lesz-e LNG (cseppfolyós gáz - szerk), amely elérhetővé tehető más országok számára is. Ha igen, az korábban elképzelhetetlen rugalmassá teheti az egész rendszert, így a mi stratégiánkból sem hiányozhat.  

hvg.hu: Milyen súlya van a tervezésben a Dráva-medencei kutatásoknak? 2008 óta több hír is megjelent arról, hogy magyar és horvát területeken nagy reményekkel végeznek próbafúrásokat földgázlelőhelyeken.

K.P: Ma még a technológia nincs azon a szinten, hogy ezeket az egyébként jelentős mennyiségű forrásokat gazdaságosan ki tudjuk aknázni. Jelenleg mind a makói, mind a Dráva-medencei mezőkön ezért egyelőre csak kutatás folyik. Termelés akkor lesz, ha a technológia idővel felnő ehhez a feladathoz: vagyis ezekben a mélyrétegekben és hőmérsékleti- és nyomásviszonyok között is lehet gázt kitermelni

hvg.hu: Néhány napja szándéknyilatkozatot írtunk alá a grúzokkal az azeri-grúz-román csővezeték (AGRI) megvalósításáról. Láthatóan a kormány mindenben lát fantáziát. De mi a preferencia, mire fekszenek rá jobban?

K.P.: A tudatosságunk a sokszínűségben rejlik. Úgy szemléltetném a helyzetet, hogy amikor itt Budapesten, ilyen havas, síkos időben el akar jutni egyik pontból a másikba, eldöntheti, hogy az utat busszal, villamossal, metróval, esetleg kocsival, kerékpárral stb. teszi meg. A lényeg a gázellátás esetében is hasonló. Kell egy készlet a kezünkben, amiből ha az egyik kiesik, akkor van másik, amire támaszkodhatunk. Ezért jó az a stratégia, hogy Magyarország megpróbál az összes alternatívával érdemben foglalkozni - amennyire a lehetőségei megengedik.

hvg.hu: Ezeknél a projekteknél egyenként is óriási költséggel, hosszas tervezési és építési idővel kell számolni. Nem félő, hogy a sok szék között végül a földre ülünk?

K.P.: Nézzük  meg, mit mondanak a nemzetközi szervezetek! Azt, hogy nincs „silver bullet".,vagyis nincs egyetlen üdvözítő megoldás. Kiegyensúlyozott és biztonságos helyzet akkor teremthető, ha több olyan eszköz kerül a kezünkbe, amihez adott esetben nyúlni tudunk. Magyarországot az Észak-Déli Folyosó, mint kiemelt európai projekt, már egy kedvezőbb helyzetbe hozza. A meglévő kapcsolatainkon kell még finomítani, és figyelembe kell venni a gazdaság teljesítőképességét és a lakosság fizetőképességét is, ahogy változatlanul keresnünk kell mind a délkeleti, mind a délnyugati irányban a további diverzifikációs lehetőségeket.

hvg.hu: Meddig érdemes ezt keresni?

K.P.: Ezt folyamatosan keresni kell.

hvg.hu: Legkésőbb három év múlva meg kell állapodni az oroszokkal arról, hogy mennyi gázra és milyen áron volna nálunk kereslet az elkövetkező 15-20 vagy akár 30 évre.

K.P.: Az energiapiaci helyzet sosem statikus. Fukusima után mi történt? A  világon rendelkezésre álló készleteket a távol-keleti régió egyszerűen elszippantotta. Kína, Indonézia, Korea gazdasága szárnyal, a japán gazdaságban az atomenergiát a villamos energia termelésben hirtelen ki kellett váltani. Ha a japán kormány az atomerőművek visszaindításával fokozatosan enyhíteni is tud majd ezen a helyzeten, azt látni kell, hogy bárhol bármilyen hasonló esemény bekövetkezik, az készleteket fog elvonni más piacokról. Nem lehet arra számítani, hogy a mostani helyzet 20 éven keresztül így marad. Nekünk rugalmas stratégiát kell letennünk az asztalra, amiben minden szereplőnek helye van, és minden szereplőből szeretnénk a Magyarország számára elérhető maximális gazdasági hasznot kinyerni.  

hvg.hu: Az oroszok miatt nem állapodunk meg most, vagy mi nem tudjuk még, hogy mi volna az ország számára a megfelelő?

K.P.: A magyar kormány nagyon pontosan tudja, hogy mit akar, ezt szeretném leszögezni. Mi szeretnénk az ellátásbiztonságot megoldani.

hvg.hu: Ezzel eddig sem volt gond; amit az oroszok mennyiségben vállaltak, az meg is érkezett.

K.P.: Ez így igaz, a szállításokkal nem volt gond. Ettől függetlenül, most már nemzetközi fórumokon is elhangzik, hogy kelet felől háromévente mindig várható egyfajta válsághelyzet, amire választ kell adni. Úgy gondolom, ha véget ér az orosz elnökválasztás, akkor mi tárgyalásaink is hamarosan meg fognak kezdődni. A megegyezési szándékon múlik, hogy milyen gyorsan tudjuk lezárni. Magyarország eléggé komoly piacot jelent Oroszország számára.

hvg.hu: Ha már a biztonságos gázellátás szóba került: a kormány hálás lehet a sokat ostorozott gázszolgáltatóknak (Tigáz, E-on), amiért december vége óta nem szüneteltetik az ellátást azon lakossági fogyasztók körében sem, akiket egyébként a jelenlegi kormány  törvénymódosítása alapján jogszerűen kiköthetnének, miután 60 napon túli tartozásuk van.

K.P.: Én úgy gondolom, hogy a kormány részéről fontos lépés volt, hogy egy kényszerhelyzetben a foygasztókat védi.

hvg.hu: Ezt hogy érti?

K.P.: Van most egy nagyon komoly gazdasági helyzet...

hvg.hu: De hát erről a gázszolgáltató nem tehet.

K.P.: De azt hiszem, hogy a kormány sem és a fogyasztó sem. Egyszerűen helyzet van, amit a kormányzat úgy próbál kezelni,  hogy azonnali kötelezettség ne terhelje a kilátástalanságig a fogyasztókat. Viszont a kötelezettség továbbra is fennáll, és azt az év olyan részében kell a fogyasztóknak kiegyenlíteniük, amikor erre inkább képesek lehetnek. Én úgy gondolom, hogy ez vállalható döntés volt, amit a piacnak is el kell fogadnia.

hvg.hu: A gázfüggéssel kapcsolatos fontos kérdés, hogy Magyarország mi alapján határozza meg a viszonyát a függőséget enyhíteni képes megújuló energiákkal kapcsolatban.

K.P.: Továbbra is 14,65 százalék a vállalásunk a megújuló részarányra az Európai Unió felé. Én úgy látom, hogy Magyarország számára a 2020-as vállalás megvalósítható. Ugyanakkor fontos üzenet az is, hogy Magyarországon a megújulóknak és az atomenergiának is fontos szerepe van az energiastratégiában és a mindenkori energiapolitikában. A végrehajtás során viszont bölcsnek kell lennünk, hogy milyen irányokat tekintünk egy-egy időtávon belül markánsnak, hogy hol legyen a hangsúly. A nemzetgazdasági érdek azt diktálja, hogy a bizonytalanságot kiszűrjük a gazdaság működéséből.  Ez az energia-fronton azt jelenti, hogy a villany, a földgáz vagy kőolaj esetében is legyenek alternatívák.

hvg.hu: De ez nem válasz arra, hogy miért nem nő a szélenergia részaránya, miért rendezetlen közel egy éve a korábban kapcsolt erőműként üzemelő, vagyis áramot és hőt is termelő távhősök helyzete?  Vagy hogy mit jelent az, hogy a kormány a zöldenergia-termelők között „nemzetgazdasági szempontból” támogatandó skatulyát hozna létre? 

K.P.: Az állam felelősséggel tartozik a fogyasztóknak. A cseh és a spanyol fogyasztók egy része eljutott már oda, hogy nem tudják, vagy nem akarják feltétlenül megfizetni annak az árát, ami az energiamixben a nagyon kellemes zöld portfóliót biztosítja.

hvg.hu: Az elavult széntüzelésű erőművek után a szénfilléreket ugyanúgy ráterheli az állam a fogyasztóra, és az összes nagy energetikai beruházást is beépítették és beépíti a fogyasztói árba. Hol itt a különbség?

K.P: Korai lenne a szenes technológiát elavultként elkönyvelni. Adjuk meg az esélyt a korszerű széndioxid tárolási és tisztaszén technológiáknak. Hiba lenne lehúznunk a rolót, mert a világ sem ebbe az irányba megy! Komoly technológiai gondolkodás és fejlesztés zajlik ma mindenütt a szén helyének megtalálása érdekében. Gondoljon bele: az USA-nak közel 200 évre elegendő szene van.

hvg.hu: Arra utaltam, hogy esélyt nem csak a szénnek kellene biztosítani, és a kormánynak nem kellene diszkriminálnia egyik tecnológiát a másikkal szemben.

K.P.: Végigmehetünk az egész portfólión! Az fog kijönni a végén, hogy ma vannak a szélnél és a fotovoltaikus rendszereknél is jóval hatékonyabban, gazdaságosabban termelő megújuló energiaforrások. Gazdasági válság van, az államnak most pontosan az a szerepe, hogy amennyire erejéből tekik, védje a fogyasztó érdekeit. A szeles termelők esetében például a leginkább annak örülnék, ha a rendszerszabályozással együtt járó költségeket is figyelembe vennénk a gazdaságossági számításoknál, ha azok is benne lennének az árban. A rendszerkiegyenlítő megoldások gáz- vagy vízenergiás kapacitásra alapozhatók, de az nem megy, hogy ezt rendezze az állam, ahogy akarja. Ha a kiegyensúlyozási problémák megoldódnak, minden technológia számára maximálisan adottá válhatnak a lehetőségek.

hvg.hu: Éppen a rendszerkiegyenlítéshez kapcsolódik: a kormányzat brüsszeli válaszra vár azzal a tervével kapcsolatban, hogy a széndioxid-kvótánk fejében a Magyar Villamos Művek egy projektcégével 600 MW-os szivattyús tározós erőművet (szet) építene. Ez az ötlet az elmúlt 25 évben mindig megbukott, legutóbb 2008-ban. Mire számítanak?

K.P.: Ez egy lehetőség. A kiküldött szakmai anyagban az is benne van, hogy a széndioxid-kvótából kiépítenénk a smart metering (okosmérő) rendszert vagy a magyar-szlovák gázvezetéket. Attól, hogy szet-et nem lehet építeni, az utóbbi kettő még létrejöhet. A Bizottság Brüsszelben értékelni fogja a terveket, és meglátjuk, van-e egyáltalán véleményük ezzel kapcsolatban. Vagy elutasítják mindegyiket. Mert ez is benne van.