A Nabucco bajban van - mondta újságírói kérdésre Orbán Viktor hétfőn a brüsszeli European Policy Centre (EPC) konferenciáján, ahol nem kis meglepetést keltve maga a kormányfő jelentette be, hogy a magyar konzorciumtag, a harminc százalékos állami tulajdonban lévő Mol is kivonul az európai gázvezeték-építési beruházásból.

A Nabucco-terv létrehozására 2004-ben jött létre a projektvállalat európai energiacégek részvételével. A Nabucco gázvezeték arra lenne hivatott, hogy az orosz gáz helyett alternatív forrást biztosítson Európának az egyoldalú gázfüggőség csökkentése érdekében. A Nabucconak a Kaszpi-térségből hozna gázt Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország érintésével, és az osztrák Baumgartenben lenne az európai elosztóközpontja. A tervvel a kezdetektől két probléma volt: egyrészt, hogy milyen eredetű gázzal töltik meg a csöveket, másrészt, hogy ki fogja az egyre emelkedő költségeket finanszírozni.

Az oroszok ráadásul 2006-ban maguk is előrukkoltak egy dél-európai gázvezetéktervvel, amely alternatívát kínálna az ukrán gázszállítási útvonalnak, megakadályozva, hogy a nyugati szomszéd blokkolja vagy megdézsmálja Oroszország európai gázbizniszét. A Déli Áramlat a tengerfenéken keresztül Európába érkező orosz-türkmén gázt kétfelé ágazó vezetéken hozná be Európába. Az egyik ág Dél-Olaszországba, a másik Kelet-Közép-Európán keresztül tartana Ausztriába, illetve Olaszországba.

Amikor Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök 2007-ben megállapodást kötött a Déli Áramlatban való részvételre, Európából és a magyar ellenzék soraiból is kapott hideget-meleget. Orbán a mostani kijelentésével e két terv rivalizálásának kérdésében foglalt állást a korábbiaktól gyökeresen eltérő módon. A kontextus azonban megváltozott: míg a Gyurcsány-kijelentés idején Európa teljes mellszélességgel kiállt Nabucco mellett, ma egyre-másra derül ki a szereplőkről, hogy nem is olyan elkötelezettek.

Orbán bajban van

Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő szerint a két miniszterelnök öt év különbséggel ugyanazt jelentette be a nemzetközi sajtónak. Gyurcsány az International Herald Tribune-nak akkoriban azt nyilatkozta, hogy a Déli Áramlat mögött "erős akarat, szervezési erő és kapacitás" van, míg a Nabucco csak régi álom, és "nekünk nem álmokra, hanem projektekre van szükségünk". A New York Times erre írta azt , hogy Magyarország a Gazpromot választotta Európa helyett, és az ország az orosz gázóriás legvidámabb barakkja lehet.

Orbán Viktor a Mol nevében beszélt a Nabuccóról

AP / Thierry Charlier

Ugyanazok a kétségek és érvek bukkannak fel a bejelentések mögött - mondta a hvg.hu-nak Sz. Bíró, aki annak idején Gyurcsánynak is adott Oroszország-ügyekben tanácsokat. A Fidesz első embere viszont akkor még azzal esett a szocialista kormányfőnek, hogy elárulja az uniós érdekeket, és nyilvánosan alábecsüli a Nabucco biztonságpolitikai jelentőségét. Gyurcsány is visszakozott, mindkét projektet egyformán fontosnak nevezve. (Elkötelezettségünket jelezve Budapest később Nabucco-konferenciának is otthont adott, és Gyurcsány Nabucco-nagykövetet is kinevezett a projekt támogatására.)

Sz. Bíró Zoltán szerint van egy fontos különbség is. Az, hogy Gyurcsányt nem Putyin kérte meg a Déli Áramlat melletti korteskedésre, hanem Romano Prodi olasz miniszterelnök. A Déli Áramlat az olaszoknak épp olyan fontos volt a gázútvonalak diverzifikálása szempontjából, mint nekünk, csak esetükben Ukrajna mellett Törökország kikerülése is cél volt. Orbánnak nincs ilyen mentsége - mondta a Sz. Bíró, utalva arra, hogy Orbán egy héttel azután foglalt állást Nabucco-ügyben, hogy találkozott Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérigazgatójával. A helyzet egyébként Gyurcsány esetében is kísértetiesen hasonló volt: a Prodi-kérés a történetben új információ, viszont a jobboldali sajtó szerint Gyurcsányt egy moszkvai látogatás bírta álláspontjának felülvizsgálatára.

Deák András energetikai szakértő szerint is diplomáciailag furcsa optikájú, hogy egy héttel a Miller-találkozó után beszélt Orbán a Nabucco problémáiról. Ráadásul olyan időzítéssel, amikor a megszólalás egyáltalán nem volt sürgető. A Külügyi Intézet korábbi munkatársa szerint még ennél is bizarabb, hogy Orbán a Mol nevében nyilatkozott, szemmel láthatóan magát az energiacéget is meglepve ezzel.

A Mol bajban van

A Molnak az Orbán-bejelentésre reagáló közleménye, mely hétfőn éjszaka született meg, lényegében egybecseng a kormányfő kijelentésével. Felhívja a figyelmet több bizonytalanságra: arra, hogy a Nabucco-projekt finanszírozási háttere éppúgy kérdéses, mint a csövekbe töltendő gáz forrása, és hogy a megvalósítási költségek folyamatosan növekednek, anélkül, hogy lehetne tudni, mennyi lesz a végső számla.

„Ezeket az aggályainkat többször is jeleztük a Nabucco Nemzetközi Társaság igazgató tanácsában. Továbbra is elkötelezettek vagyunk Kelet-Közép Európa energiaellátásának diverzifikációját illetően, de független vállalatként felelősséggel tartozunk részvényeseink iránt, a lehető legeredményesebb gazdasági teljesítményt kell nyújtanunk" - olvasható a Mol közleményében. Ugyanakkor arról, hogy a cég kiszállna, pláne, hogy már bejelentette a kiszállását, nincs szó. Ezt erősítette meg a Nabucco konzorcium is, amely közleményt adott ki, hogy nem tud a Mol kilépési szándékáról.

Ankarában, 2009-ben még nagy volt az Európai Unió egysége

MTI

A Nabucco bajban van

A Nabucco költségei elszálltak: 7 milliárd euró helyett ma már a háromszorosáról szólnak a becslések. A tervekben szereplő és a megtérülést biztosító évi 30-31 milliárd köbméter gázmennyiségre sincs elég forrás, mert erre nem elég termelői oldalon az azeri gáz. De rendezetlen a Kaszpi-térséget átszelő gázvezeték útvonala is: Észak felé orosz területen kellene haladnia, Dél felé Irán található, a transz-kaszpi vezeték megépítésének pedig azért sincs reálisabb esélye, mint 10 éve, mert a tenger alatti felségterület-megosztási viszonyokat máig nem sikerült rendezni. Márpedig ez utóbbira hivatkozva Irán vétóval fenyegeti a még el sem kezdődött építkezést.

Ráadásul újabb, alternatívát kínáló vezetéktervek is bejöttek a képbe, melyek a már meglévő vezetékhálózatot kiegészítve olcsóbb és egyszerűbb megoldást ígérnek: az egyik a brit BP-hez köthető, amely az azeri gázmező kitermelésére létrejött konzorciumot is felügyeli, a másik pedig egy azeri-török államközi egyezmény eredménye lenne. „Az azeri-török transz-anatóliai vezeték (Tanap) rövidebb nyomvonalú lenne és a török-bolgár határig érne. A rendelkezésre álló évi 10 milliárd köbméteres gázmennyiséget ezen keresztül juttatnák el Európába. Ebben a projektben nincs benne a Mol és az OMV” - mondta Deák, aki azt is elárulja, hogy a Nabucco mögül közben szépen lassan mindenki kihátrál, és az amerikaiak is életképesebbnek látják a pótmegoldásokat.

Kaderják Péter, a Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiakutató Központ (REKK) vezetője úgy látja, hogy noha a Nabuccóval kapcsolatos megállapítások "sajnos igaznak bizonyulnak", a térségben éppen a Tanap, illetve az EU-ba dél felől érkező folyosó válhat most intenzívvé azáltal, hogy valóban kivitelezhetőnek tűnő projekt áll össze. A déli folyosó a délkelet- és kelet-közép-európai vezetékrendszereket összekötő vezetékhálózat lenne: Orbán brüsszeli nyilatkozatában is kifejezte, hogy a magyar-szlovák gázvezetéknek és a horvátországi útvonal kiépítésének fontos szerepe lehet a gázellátás biztonsága szempontjából.

Kaderják szerint a Mol, annak ellenére, hogy a Tanapban jelenleg nem tulajdonos, a gázszálító cégén keresztül fontos szerephez juthat és a tranzitdíjból komoly bevételre tehet szert. „És az is nagyon fontos, amit Orbán Viktor nem mondott ki a Nabuccóval kapcsolatban: az, hogy a térségben az igazi versenyfutás csak most kezdődik” - mondta a REKK vezetője.

A Déli Áramlat bajban van

Magyarországnak elemi érdeke, hogy tranzitországa legyen a kelet-nyugati irányú földgázszállításoknak: ebből jelentős tranzitdíjra tehetünk szert. Ráadásul készen állnak a nagy tározók is arra, hogy a holt szezonban, amikor az árak alacsonyak, jelentős mennyiséget bespájzoljunk a gázból, a nagy ínség idején pedig haszonnal kiárulhassunk a készletekből.

Putyin majd végül eldönti, mi lesz?

AP

Orbán nyilatkozata abban az értelemben racionális helyzetfelismerést tükröz, hogy ma a Déli Áramlat megépítésének van reális esélye. Nincs politikai akadálya, az építkezést akár már idén meg lehet kezdeni. Ugyanakkor a helyzetet árnyalja, hogy a gazdasági válság hatására 2008-ban az EU-ban 44 milliárd köbméterrel kevesebb orosz földgáz fogyott, és hogy az amerikai piacra szánt katari folyékony földgázkészletek, amiket az amerikai palagáztermelés felfutása miatt nem lehet a tengerentúlon piacra dobni, végül Európába érkeztek. Mindez lefelé nyomta az árakat, és befolyásolja a Gazprom európai terveit.

És bár az orosz gáz alternatívájaként  szóba jöhető  európai palagáztermeléssel jó esetben is csak 2030 környékén érdemes számolni, az oroszok az utóbbi években elbizonytalanodtak azzal kapcsolatban, hogy a válság előtt épp 2030 körülre prognosztizált 100 milliárd köbméter éves gázigénytöbblet valóban jelentkezik-e. Ha mégse, akkor elképzelhető, hogy az Északi Áramlat (ami Lengyelországon át vezet Németországba) képes lesz kielégíteni a keresletet úgy, hogy nem kell új mezőket nyitniuk, mert a jelenlegi kapacitásaikkal ezt le tudják fedni.

A Déli Áramlat elkészültét mindezeken túl politikai tényezők is akadályozhatják. Moszkva számára 2010 elején ugyanis világossá vált, hogy az ukrán elnök, Viktor Juscsenko távozásával akár milliárdos beruházások nélkül is biztosítható a megbízható európai szállítás. Sz. Bíró Zoltán szerint elképzelhető, hogy a Déli Áramlat terve leginkább az ukránok sakkban tartására szolgál, és lebegtetésével Putyin az ukránokat próbálja rábírni az orosz-ukrán gázmegállapodás még nyitva lévő kérdéseinek a saját elképzelései szerinti lezárására.