szerző:
Tausz Péter
Tetszett a cikk?

Akik majd átmennek a felújított hídon, sétálnak a díszburkolattal kirakott főtéren vagy a frissen kifestett iskolába viszik gyerekeiket, azok jelezzék, ha a díszburkolat feljött, vagy hogy a polgármester feleségének a cége festette ki az iskolát. Tausz Péter jogász, a Transparency International projektvezetője a közbeszerzések állampolgári felügyeletéről, valamint arról, mivel lehetne kikényszeríteni, hogy érezhetően csökkenjen a korrupció a közéletben. A hvg.hu korrupcióellenes sorozata.

Hofi Géza elég pontosan megfogalmazta a korrupció definícióját („Korrupció az, amiből engem kihagynak” – a szerk.), hiszen kellőképpen figyelembe vette azt a kulturális sajátosságot, amit számos kutatás is alátámasztott, miszerint másokat előszeretettel látunk korruptnak, azonban mi magunk mindig távol tudunk maradni az ilyen helyzetektől.

Még nagyobb ellentmondás látszott a TI Globális Korrupciós Barométerében, amikor először azt kérdeztük, hogy tenne-e bejelentést, ha korrupcióval találkozna, amire 10 emberből 9 azt mondta, hogy igen. Ezzel szemben más volt az eredmény arra a kérdésre, hogy ha találkoztak korrupciós helyzettel, akkor tettek-e bejelentést vagy feljelentést. Ekkor a válaszadók már csak 3 százaléka válaszolt igennel.

Ennek természetesen számos oka lehet. Például az, hogy nincs megfelelő bejelentővédelem Magyarországon, mi magunk is félünk, zsarolhatóak vagyunk, de az is az okok között szerepel, hogy mára számos területen az élet részévé vált a boríték - ha nem is tartjuk jónak, de elfogadjuk. A héten megjelent ifjúságkutatásunk szerint a fiatalok 80 százaléka úgy gondolja, Magyarországon nem is lehet ma már tisztességesen sikeresnek lenni. De a nemrég megjelent Nemzeti Integritás Tanulmányunk is a politika és az üzleti szféra összefonódását, a közhatalmi rendszert átszövő korrupciót jelöli meg az ország fejlődésének legfőbb akadályaként.

Merjünk tenni!

Tausz Péter
©

Jogász, a Transparency International Magyarország (TI) közbeszerzési és üzleti portfóliójának vezetője, számos kutatási programjának irányítója. Korábban a Szecskay Ügyvédi Irodánál és az Amerikai Kereskedelmi Kamaránál dolgozott jogi szakértőként. Május közepétől a nemzetközi szervezet berlini központjában folytatja korrupcióellenes munkáját.

Hogy akarunk-e tenni ellene, az most az egyik legfontosabb kérdés. Ezért is indítottuk el a Merj Tenni! jogsegélyszolgálatot, melynek köszönhetően egyre többen tesznek bejelentést nálunk, vagy kérnek segítséget, hogy kihez fordulhatnak, ha a korrupció áldozatává váltak. És mi megpróbálunk segíteni, hiszen az emberek komoly kockázatot vállalnak, amikor hozzánk fordulnak. A jogsegélyszolgálaton keresztül figyeltünk fel a Közbeszerzési Hatóság jogsértő közbeszerzésére is.

A preventív jellegű megközelítés még fontosabb lenne a közbeszerzések területén, mivel az eljárások több mint háromnegyedénél nem lehet tisztességes versenyről beszélni. Az elmúlt időszakban azon kívül, hogy felhívtuk a figyelmet az új közbeszerzési törvény adta visszaélési lehetőségekre, azon gondolkodtunk, hogyan valósulhatna meg egy újfajta, a nyilvánosságra, az állampolgárokra építő ellenőrzési rendszer.

Az látszik, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium számos terület felügyeletét magához vonta, azonban az önkormányzatok közbeszerzéseit most még senki nem ellenőrzi. Voltak tervek, de egyelőre nem lehet tudni, mi a kormány szándéka. Persze ott vannak a kormányhivatalok és az Állami Számvevőszék is, bár naiv elképzelés, hogy egy folyamatba épített ellenőrzést ők a jelenlegi kapacitással meg tudnának valósítani. Tehát a leghatékonyabb mégis az lehetne, hogy az állampolgárok, a helyi közösségek tagjai válnának az ellenőrzési mechanizmus fontos részévé.

Ők lesznek azok, akik majd átmennek a felújított hídon, sétálnak a díszburkolattal kirakott főtéren vagy a frissen kifestett iskolába viszik gyerekeiket. Ők a közbeszerzések valódi haszonélvezői, legalábbis ebből kell, hogy kiinduljunk. Ők jelezhetik, ha a díszburkolat feljött, vagy hogy a polgármester feleségének a cége festette ki az iskolát.

Adatbázistól e-learningig

Emellett fontos lenne a valódi jogorvoslat lehetősége, hiszen egy (vesztes) ajánlattevő láthatja igazán közelről a jogszerűtlen vagy nem tisztességes eljárást. A kérdés ebben az esetben az, hogyan ösztönözhetőek a jogsértés bejelentésére. Először is az ajánlattevő eleve kiszolgáltatott, hiszen egy kis piacon jogosan félhet attól, hogy nem szívesen dolgoznak vele majd a jövőben, ha felnyomja az ajánlatkérőt. Másrészt a kormány olyan irreális (akár 25 milliós) eljárási díjat határozott meg, ami miatt kétszer, de inkább háromszor is meggondolja mindenki, hogy a Közbeszerzési Döntőbiztossághoz forduljon. És miután az új törvény tele van jogértelmezési kérdéssel, aminek gyakorlatát a Döntőbiztosság alakítja majd ki, igazából senki nem mehet biztosra, a Döntőbiztosság határozatai teljesen kiszámíthatatlanok lehetnek. Ha pedig bírósági szakaszba kerül az ügy, ahol még eljárási határidők sincsenek, a felperes akár éveket várhat a jogerős döntésre.

Egyébként a jogorvoslatokkal kapcsolatban izgalmas fejlesztést csinálunk, amelynek keretében feldolgozzuk az összes jogsértést megállapító jogerős jogorvoslati határozatot és adatbázist építünk belőle – ha már a Hatóság ezt nem teszi meg. Emellett egy hőtérképen tesszük láthatóvá, hol volt a legtöbb bírság és jogsértés az elmúlt időszakban. A bírságok összegét pedig egy főre lebontva is bemutatjuk: ezzel is azt szeretnénk elérni, hogy az állampolgárok tudatosabbak, felelősebbek legyenek, és kényszerítsék ki a saját adóforintjaik hatékonyabb felhasználását.

Az új közbeszerzési törvény lehetőséget teremtett az ajánlatkérők számára, hogy közösségi értékhatár alatt maguk dolgozzák ki eljárásrendjüket. Mivel ez közel az eljárások háromnegyedét érintheti, komoly visszaélési lehetőségeket láttunk bennük. A rugalmasság ugyanakkor jó is lehet, ha valaki tényleg – jó célokra – akarja használni. Ezért ajánlásokat dolgoztunk ki az új szabadon kialakítandó eljárásrendről. Készítettünk egy e-learning tananyagot is, hogy azok az ügyintézők, akik az önkormányzatoknál felelősek az eljárásokért, legalább fel tudják ismerni a kockázatokat. Például, ha az ajánlattevők összejátszanak körülötte vagy információkat akarnak szerezni, hogy jogtalan előnyre tegyenek szert. Kiadtunk egy füzetet is a közbeszerzések nyilvánosságát érintő elemeiről is, a közzétételi kötelezettségekről közérthető formában, hogy tudjuk, milyen információkat kellene, hogy megtaláljunk az önkormányzatok honlapján és hova fordulhatunk, ha mégse találjuk.

Ami közös Ózdban és az MNB-ben

Korrupciós témák a hvg.hu-n

Korrupcióban külön kategória a magyar törvényhozás - interjú Tóth István Jánossal, a Corvinus Egyetem Korrupció-Kutató Intézetének vezetőjével

 

"Jobban jársz, ha inkább tejelsz" - Jancsics Dávid szociológus írása a korrupciós kényszerekről

 

"A piac tudja, mi történt" - Tátrai Tünde közbeszerzési szakértő a hazai közbeszerzésekről

 

"A postabontóban még megvolt" - Jávor István szociológus a bírósági korrupcióról

De talán az egyik leginnovatívabb eszköz lehet az integritási megállapodás, amit számos országban használtak már nagyobb beszerzéseknél, projekteknél. Például a júniusban átadásra kerülő berlini schönefeldi reptér vagy a milánói metró építésekor. Ez egy háromoldalú megállapodás, amit az ajánlatkérő, az ajánlattevők és egy független, civil monitoring szervezet ír alá. A felek nyilatkoznak arról, hogy tartozódnak a korrupció minden formájától, tisztességesen járnak el, nyilvánosságra hozzák a projektdokumentumokat és megbízzák a monitort, hogy az eljárás legelejétől, tehát az előkészítéstől egészen a szerződés teljesítésének lezárásig ellenőrizze a folyamatot.

Az integritási megállapodás tisztességes versenyhelyzetet próbál teremteni és a nyilvánosság bevonásával a korrupciós kockázatokat csökkenteni és legfőképpen – amire Magyarországon igazán szükség van - a bizalmat növelni. Nem hiába választották újra azokat a polgármestereket, akik ilyen megállapodást alkalmaztak. Szóval mi is elkezdtük Magyarországon ennek a kipróbálását, például a Magyar Nemzeti Bankkal, illetve az ózdi önkormányzattal. A magyar jogszabályi környezet és a hazai közbeszerzési kultúra azonban komoly kihívás elé állított minket, mert mi valóban hatékony és jól működő rendszert szeretnénk létrehozni. Ezért is folyamatosan alakítjuk, egyszerűsítjük a konstrukciót az eddigi tapasztalatok alapján. (A hazai és a nemzetközi tapasztalatokat egy múlt héten bemutatott kézikönyvben foglaltuk össze.) A legfontosabb kihívás az volt, hogy miképp teremthető valódi nyilvánosság. Ennek fényében kezdtük el közbeszerzési adatvizualizációs projektünket, melynek célja az érdemi transzparencia megvalósítása és a folyamatok közérthetővé tétele.

A kérdés, hogy az átláthatóság hogyan késztetheti jogszerűségre az ajánlatkérőt, miképp kényszerítheti ki a tisztességes versenyt és ösztönözheti az állampolgári kontrollt. Persze, az ajánlatkérő elkötelezettsége nélkül ez nem lehet sikeres, ahogy az Indexnek a Margit híd felújításánál alkalmazott projektjénél is látszott. Perelhetünk közérdekű adatokért, de sok mindent ne várjunk tőle. Azért mi bízunk abban, hogy egyre többen lesznek, akik a közpénzzel gazdálkodó intézményeket másképp fogják vezetni. És ha így lesz, a piac és a polgárok bizalmára is szükségük lesz, mivel az már sajnos elveszett. Ebben szeretnénk segíteni, még ha ez kulturális szemléletváltást igényel is. Már elnézést az optimizmusunkért.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Későbbre tették a Le Mans-i 24 órás autóversenyt, hogy már nézők is lehessenek

Későbbre tették a Le Mans-i 24 órás autóversenyt, hogy már nézők is lehessenek

„Nem akartuk ezt az országot homofóbnak lefesteni” – így készült az Anyáim története

„Nem akartuk ezt az országot homofóbnak lefesteni” – így készült az Anyáim története

Egy pszichológiai irányzat, ami csupa jó dologról szól

Egy pszichológiai irányzat, ami csupa jó dologról szól