Diktátumok okozta rossz közérzetről írt a Nobel-díjas tekintély
Ha bizonyíték kell arra, hogy a pokolba vezető út jó szándékokkal van kikövezve, az európai gazdasági válság jó példa erre - írja az európai válságkezelést bírálva a The New York Times hasábjain az 1998-as Nobel-díjas közgazdász.
A jelenlegi megszorítási politika alapjai az európai monetáris unió merevségével kombinálva (miközben nincs fiskális unió) aligha nevezhetők bölcsnek. Az önmagában dicséretes szándék ütközik egy fontosabb prioritással - nevezetesen egy olyan demokratikus Európa megőrzésének szándékával, amelynek számára lényeges a társadalom jó közérzete – írta a The New York Times-ban Amartya Sen.
A Nobel-díjas közgazdász szerint az egyes európai országoknak már régóta szüksége lett volna jobb gazdasági számonkérhetőségre és felelősebb gazdasági irányításra. Ez azonban nem feledtetheti az időzítés fontosságát: a jól átgondolt és időzített reformot meg kell különböztetni az idő nyomása alatt történő elkapkodott reformtól. Görögország, írja Sen, minden elszámolási problémája mellett sem volt válságban a 2008-as globális recesszió előtt. (2006-ban gazdasága 3,6, 2007-ben 3 százalékkal bővült, mielőtt megkezdődött volna azóta is tartó hanyatlás).
Szerinte a kiadások megkülönböztetés nélküli csökkentése a kívánt cél ellenkezőjét eredményezi, tekintettel a nagy munkanélküliségre és arra, hogy ez a stratégia megtizedeli a kereslet hiányában rendelés nélkül maradó vállalatokat. Az euróövezet gazdasági teljesítménye tovább hanyatlott az elmúlt év utolsó negyedében és a kilátás továbbra is borús.Európa országait viszont olyankor szólítják fel a hiány csökkentésére, amikor továbbra is a zéró és negatív növekedés csapdájában vergődnek.
„Igazságtalan politikát diktálnak”
Amartya Sen azt írta, ezen a téren sokat lehet tanulni John Maynard Keynestől, aki megértette, hogy az állam és a piac kölcsönösen függ egymástól. Keynes azonban Sen szerint nem sokat foglalkozott a társadalmi igazságossággal és azokkal a politikai vállalásokkal, amelyekkel a II. Világháború utáni Európa felemelkedése megkezdődött. Ezek vezettek a modern jóléti államok és a nemzeti egészségbiztosítások megszületéséhez - céljuk nem a piacgazdaság támogatása, hanem az emberi jólét védelmezése volt.
Európa jelenlegi rossz közérzetének talán legzavaróbb eleme az, hogy a demokratikus vállalások helyébe az Európai Unió és az Európai Központi Bank vezetőinek pénzügyi diktátumai lépnek - közvetve pedig a hitelminősítő cégeké, amelyeknek értékítéletei közismerten egészségtelennek bizonyultak – írta a közgazdász.
Szerinte Európa nem támaszthatja fel magát anélkül, hogy ne vizsgálná felül politikai legitimitásának két területét. Először is nem bízhatja magát a szakértők egyoldalú nézetrendszerére vagy jó szándékára úgy, hogy állampolgáraival nem vitatja meg mindezt nyilvánosan, hogy elnyerje a dolgok ismeretén alapuló egyetértésüket. A közvélemény látható semmibe vevése közepette nem meglepő, hogy a társadalom választásról választásra a hivatalban lévők megbuktatásával fejezi ki elégedetlenségét.
Másodszor pedig a demokráciát és a jó politika kialakításának esélyét egyaránt aláássa, amikor a vezetők hatástalan és szembetűnően igazságtalan politikát diktálnak. A szigor érvényesítése eddig nem csupán a választók részvételét - ami önmagában is érték - aknázta alá, hanem annak lehetőségét is, hogy megfelelő és megfelelően időzített megoldás szülessen.
Mindez messze van attól az "egyesült demokratikus Európától, amelyet az európai egység úttörői meghirdettek" - írta Amartya Sen.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
