Hat tartálykocsi haladt át a napokban az iraki-török határon északi irányban, és bármennyire is kevés volt az a mennyiségű kőolaj, amelyet a teherautók szállítottak, a lépés messzemenő következtetésekkel bír - írja a Financial Times beyondbrics blogján David O'Byrne.

A török kormány nemrég bejelentette, hogy engedélyezik a határon átívelő olajkereskedelem növekedését, a kőolajat feldolgozott kőolajtermékekre váltják majd be a török oldalon. Ez a fajta kereskedelem Irak 2003-as amerikai megszállása előtt virágzott, ám 2007-ben az iraki központi kormányzat nyomására leállították. Az iraki kormányzat nem hajlandó elismerni a kurdok lakta északi régió önállóságát az energiaügyekkel kapcsolatos kérdésekben, Bagdad szerint az iraki kurdok nem köthetnének szerződéseket nemzetközi cégekkel olajkitermelésre, mivel ez a központ kormány hatásköre.

A kurd regionális kormányzat ugyanakkor ezt teljesen figyelmen kívül hagyja, és folyamatosan engedi be a főként nyugati cégeket kőolaj és földgáz után kutatni. A bagdadi kormány három éve ugyanakkor abban egyezett meg a kurdokkal, hogy "helyet biztosítanak" a kurdisztáni kőolajnak a Törökországba futó fő iraki vezetékben. Ám az iraki kurdok szerint 2011 májusa óta ők egy fillért sem kaptak az olajukért.

Az olajkereskedelem engedélyezése ugyanakkor komoly kockázatokat rejt Törökország számára, mivel az állam területén jelentős létszámú kurd él. A török kormány nem ismeri el Iraki Kurdisztán önállóságát Irakon belül, mivel ezzel precedenst teremthetne saját kurdjai számára. A tartálykocsi-kereskedelem beindulásával viszont egyelőre mindkét fél jól járhat, az iraki kurdok bevételhez és feldolgozott termékekhez jutnak, míg Törökország ezzel magához kötheti a régiót. Az iraki kurd területek szénhidrogén-készleteinek volumenét mutatja, hogy üzletemberek már csővezetékek építését is tervbe vették.