Mariano Rajoy miniszterelnök épp az elmúlt hét elején kapott keserű ízelítőt abból, ami szakértők szerint hamarosan államválsággá nőheti ki magát. Amikor Madridba hívta a 17 spanyolországi autonóm régió kormányainak képviselőit, hogy takarékossági intézkedéseket követeljen tőlük, a két legnépesebb régiótól megalázó választ kapott: Andalúzia gazdasági minisztere mindjárt a tanácskozás elején távozott, katalóniai kollégája pedig meg sem jelent a találkozón.

A pénzügyi válság ismét felszakította a régi sebeket a spanyol államapparátusban: az autonóm régióknak csaknem fele a fizetésképtelenség küszöbén áll. A gyűlölt központi kormányzattól, a "madrilenostól" viszont a vidék nem hajlandó utasításokat elfogadni. Holott a régiók óriási felelősséget viselnek az adósságválságért: a spanyol költségvetés hiánya 2011-ben az előirányzat szerint legfeljebb a GDP 6 százaléka lehetett volna, ehelyett elérte a 8,51 százalékot.

És erről főként a régiók tehetnek. Saját parlamentjük, kormányuk van, ezek irányítják és finanszírozzák az egészségügyi rendszert, az iskolákat és az infrastrukturális projekteket. Ez pedig drága rendszer: a piacokon "elillan a bizalom, mert Madrid a régiók közkiadásait nem tudja befolyásolni" - olvasható az Open Europe nevű agytröszt egyik tanulmányában.

Mariano Rajoy

AP / Daniel Ochoa de Olza

A jelek szerint Madrid mindinkább elveszíti az ellenőrzést néhány régió, főként Katalónia felett. "A helyzet rosszabb, mint korábban bármikor" - mondta egy interjúban Jordi Pujol, aki sok éven át volt Katalónia miniszterelnöke. Közvélemény-kutatások szerint a Franco-diktatúra vége óta első ízben a katalánok több mint fele a régió függetlenségét pártolja. A mérsékelten nacionalista Pujol 1980 és 2003 közötti miniszterelnöksége idején sokat elért a katalán önállóság terén. Ma az ottani iskolákban, egyetemeken, kórházakban és közhivatalokban csak katalánul beszélnek. Függetlenséget azonban sohasem követelt. "Megváltoztak a körülmények" - mondja.

A radikalizálódás oka a 81 éves volt kormányfő meggyőződése szerint a gazdasági válság és az utált Madrid által előírt takarékossági programok. Katalónia 42 milliárd euróval nyakig el van adósodva, egyetlen más régiónak sincs ekkora adóssága. Az üres kasszáért a felduzzasztott államapparátus és különféle állami intézmények, köztük a külföldi katalán képviseletek felelősek. Drága árat kell fizetni a csődbe ment nagyberuházásokért, például az alig használt lledai repülőtérért. A büszke katalánok még saját légitársaságot is alapítottak, amely azonban egy év után csődbe ment.

A mérsékelten nacionalista katalán kormány nagyvonalúan eltereli a figyelmet arról a tényről, hogy a súlyos helyzetért nagyrészt ő maga a felelős. A szigorú takarékossági politikája miatt szorongatott helyzetbe került katalán miniszterelnök, Artur Mas egyre gyakrabban húzza elő a nacionalista kártyát. A válságot jobban lehetne kezelni, ha a régió nagyobb önállóságot kapna - állítja. Önálló adóhatóságot követel Katalónia számára, mint amilyen Baszkföldön vagy Navarrában van. A radikális hangvétel sikeres. Nem véletlen, hogy a merev takarékossági csomag elleni tüntetéseken egyre több katalán zászló látható.

Baszkföldön is hátszelet kaptak a szeparatisták. Katalóniától eltérően ezt az autonóm régiót eddig megkímélte a válság. Az ország "ipari fellegvárában" 12 százalék körüli a munkanélküliségi ráta, ami jóval a spanyol átlag alatt van. A radikális nacionalisták számára ez annak bizonyítéka, hogy "megéri" elfordulni Madridtól. A tavalyi spanyol parlamenti választásokon is meglepő sikereket ért el az Amaiur nevű szeparatista formáció, amelynek jelenleg hét képviselője van a parlamentben - kettővel több, mint a kormányzó baszk nacionalistáknak. Megfigyelők radikalizálódástól tartanak a 2013-as baszk tartományi választásokon.

A spanyol "szabadságharcosok" nem várt támogatást kaphatnak az ellenoldaltól is. A centralisták ugyanis egyre hevesebb támadásokkal jelentkeznek. Esperanza Aguirre, a madridi regionális kormány konzervatív elnöke például azt követeli, hogy szüntessék meg a régiók jogosítványait és parlamentjeit. "Ezzel évente 48 milliárd eurót tudnánk megtakarítani" - állítja.

Az El Mundo című lap olyasmit írt, ami néhány éve még elképzelhetetlen lett volna: "Jelenleg nem engedhetünk meg magunknak egy olyan államapparátust, amely 17 miniállamként  működő régióval rendelkezik". Az őskonzervatív ABC pedig egyenesen "hazaárulásnak" minősíti a "régiók csökönyös viselkedését". Rajoy miniszterelnöknek eddig jó oka volt arra, hogy kerülje a konfrontációt a régiókkal. Kérdés, vajon meddig engedheti ezt meg magának.