szerző:
Nagy Gergő
Tetszett a cikk?

Rosszabbul alakult a spanyol gazdaság tavalyi teljesítménye a vártnál a friss adatok szerint, az idei évben is tovább zuhanhat az ibériai állam. Emelik az áfát, megvágják a közszolgák fizetését és a munkanélküli segélyt, növekszik a metrójegyek ára is. A tervezett intézkedésekkel Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök összesen 150 milliárd eurót szeretne megspórolni az euróövezet negyedik legnagyobb gazdaságában, ám félő, hogy ezekkel a lépésekkel hosszan tartó recesszióba, a görög útra taszítja Spanyolországot.

Nagyobb bajban lehet Spanyolország, mint azt korábban hinni lehetett. Az ibériai államban 2007 óta dübörög a válság, mely az ingatlanpiaci lufi kipukkadásával kezdődött, és ma már olyan szintre jutott, hogy az emberek negyedének nincs munkája. Az Európai Unió (EU) negyedik legnagyobb gazdaságának bankrendszerét pedig 100 milliárd eurós mentőcsomaggal kell megtámogatnia Brüsszelnek – de lehet, hogy egy második csomagra is szükség lesz –, hogy a bedőlt lakáshitelek következtében meggyengült bankok ne csődöljenek be. Sajtóhírek szerint a spanyoloknak megítélt 100 milliárdos bankmentő csomagból a spanyol kormány egyelőre 60 milliárdot tervez felhasználni.

Míg Európa egyes részei, például a német és a lengyel gazdaság válságállónak bizonyult, Spanyolországban még csak most jön a neheze. A friss adatok szerint az ország tavalyi gazdasági teljesítménye rosszabb volt a vártnál, csak 0,4 százalékkal nőtt a GDP a remélt 0,7 helyett. A mutató hatással lehet az ország tavalyi évre kalkulált 8,9 százalékos költségvetési hiányszámára is, melyet a rosszabb adat még jobban lefelé módosíthat. Mindeközben a háztartások fogyasztása is lejtmenetben van, ez a terület egyszázalékos csökkenést mutat, szemben a kormány által korábban várt stagnálás közeli állapottal. Az export növekedése is alulteljesítette a várakozásokat, 9 helyett csak 7,6 százalékkal nőtt a kivitel. Emellett a munkanélküliség is rekordmagasságokba kúszott, az idei második negyedévben már minden negyedik spanyol volt állás nélkül.

Está no es correcto

Ez így nem helyes, mondhatnánk ékes spanyolsággal a fenti adatok tükrében. A számok baljósak lehetnek Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök számára is. Az ibériai állam kormánya idénre már recessziót vár, 1,7 százalékos GDP-csökkenéssel kalkulálnak, és a tervezett megszorításokkal a következő két évben még további 150 milliárd eurós takarékoskodásra kényszerítik a spanyolokat.

Nincs oka örömre a spanyol miniszterelnöknek
AP / Daniel Ochoa de Olza

A spanyol kormányfő tervei szerint a megszorító csomag részeként 18-ról 21 százalékra emelik az áfát, egy hónapnyi bért nem fizetnek ki a közszolgáknak és a munkanélküli segély összegét is csökkentik. (Az áfa emelése amúgy az első látványos megszorító elem, amit Rajoy nyolc hónapos miniszterelnöki ténykedése alatt bevezetnek.) Emellett egyéb más területeken is igyekszik növelni bevételeit a spanyol kormány, ezek egyike például a madridi metrójegyek árának emelése.

A megszorító intézkedésekkel azonban Spanyolország sokat kockáztat. Az adók emelésével a belső fogyasztás nyomás alá kerül, vagyis ha drágábbak a termékek, akkor azokból az állampolgárok kevesebbet vesznek majd, így kevesebbet is kell azokból gyártani. Ez viszont a már amúgy is gyengén muzsikáló munkaerőpiacra is továbbgyűrűzhet, elvégre kevesebb termék előállításához kevesebb emberre lehet szükség. A munkaerőpiac területén különösen a fiatalok helyzete adhat okot aggodalomra, mivel minden második 25 év alatti spanyolnak nincs munkája (közülük sokan közösségi munkamegosztási megoldásokban keresik a kiutat szorult helyzetükből). Sokan a kivándorlást választják, akár Latin-Amerikába is, és ott próbálnak szerencsét.

Emellett pedig az infláció relatív elszaladása is probléma lehet, mivel – az adóemelések belső fogyasztásra gyakorolt negatív hatása mellett – a megugró árnövekedés csökkenteni fogja a fizetések értékét. Bár az árak már így is jelentősebb mértékű növekedésnek indultak, az infláció 2,2 százalékra emelkedett idén júliusban, augusztusban pedig minden bizonnyal tovább nőtt ez a mutató.

Egyszerűbb lesz a kilakoltatás is

Madrid a fenti lépések mellett igyekszik bevetni mindent a gazdaság stimulálására is, ám eszközei hatékonysága erősen kérdéses. Egy intézkedés szerint könnyebbé válhat a bérlők kilakoltatása, mivel jelenleg a lakásokat kiadóknak bíróság elé kell menniük, ha el akarják távolítani nem fizető bérlőiket az ingatlanból. Ezentúl a bérleti díjakat is a bérlő és a tulajdonos közötti megállapodás fogja meghatározni, és nem az infláció mértéke. A 25 millió spanyolországi otthonból jelenleg csak 1,8 milliót adnak ki, vagyis rendkívül alacsony a bérlemények aránya, ám ennek megváltoztatására a munkaerő-piaci és gazdasági helyzet miatt mindenképp szükség van, hogy növeljék a spanyolok mobilitását, és a bérlemények piacát is elkezdjék pörgetni.

A válság Spanyolországban is komoly szociális problémákat okoz
AP / Emilio Morenatti

Spanyolországban 2007-ben a világon a legmagasabb volt a lakástulajdon aránya, az emberek 80 százaléka lakott saját tulajdonú ingatlanban. Ez ugyanakkor röghöz is köti a spanyolokat, főleg a mostani időkben, amikor szinte lehetetlen bármilyen ingatlant eladni – nyomottak az árak és alig vannak vevők.

Az állam helyett a családok a biztos bástyák

Az EU déli államaiban a család hagyományosan fontos gazdasági szerepet tölt be. A munkanélküliek számának növekedésével mind több spanyol nyugdíjasnak – akik korábban azzal számoltak, hogy nyugodt körülmények között, esetleg pár utazással is tarkítva élhetik majd le öreg napjaikat – időközben munkanélkülivé vált gyermekeik és unokáik életét is finanszírozniuk kell. Egy felmérés szerint 2010 és 2012 között 15-ről 40 százalékra nőtt azon 65 év felettiek aránya, akik azt válaszolták, hogy legalább egy fiatalabb családtagjukon segítenek pénzügyileg. Más kérdés, hogy a nyugdíjakat a spanyol kormány tavaly befagyasztotta, így azok reálértéke csökkenni kezdett.

Egyes szakértők szerint a jelenlegi gazdasági válság igazi hősei az idősek, akik megtakarításaikkal, nyugdíjukkal besegítenek a fiatalabb generációknak. Sok spanyol még az idősotthonokból is kiveszi szüleit, és inkább otthon ápolja őket, csak jussanak hozzá az öregek nyugdíjához, mivel enélkül semmiképpen sem tudnának megélni. A helyzetet ugyanakkor árnyalja, hogy civil szervezetek szerint több spanyol család már odáig jutott, hogy teljes mértékben kihasználják az időseket, akik csendben tűrik ezt a folyamatot.

Mégis jön a görög út?

A fenti kép is mutatja, hogy az ibériai államban a görögországihoz hasonló társadalmi problémák kezdenek a felbukkanni. Spanyolország – bár pénzügyileg sokkal stabilabb lábakon áll, mint Görögország – egyes elemzők szerint a megszorító lépésekkel azt kockáztatja, hogy rálép a "görög útra", vagyis egy olyan lefelé tartó spirálba kerül, mely tartós, több éven át húzódó recessziót és pangást hozhat. Míg Görögországban már ötödik éve tart a recesszió, és az ország GDP-je jelenleg egyötödével kevesebb, mint 2007-ben, addig ettől Spanyolország még messze áll, bár a spanyol gazdaság már a harmadik egymást követő negyedévben zsugorodik. Az ibériai ország államadóssága sincs közelében a görögnek, a hellének jelenlegi államadósságszintje az ország GDP-jének 170 százaléka körül mozog, míg a spanyoloknál ez a mutató a 70 százalékot verdesi (2007-ben viszont még csak 36 százalékon állt).

A spanyol kormány idénre és jövőre is recessziót vár. Mindez tetézve a gazdasági problémákkal begyűrűző társadalmi gondokkal tényleg azt eredményezheti, amit sok közgazdász hangoztat, hogy a következő évtized egy elvesztegetett tíz év lesz, ahol nulla körüli gazdasági növekedéssel kell fenntartani a jóléti államok működését, ezek tükrében kell megakadályozni a tömegek elszegényedését és folyamatosan, rugalmasan alkalmazkodni a változó környezethez.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!