Barry Eichengreen, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem közgazdászprofesszora szerint a legfontosabb kérdés, hogy Kína el tudja-e kerülni az úgynevezett közepes jövedelmi csapdát. "Miután leszedték az alacsonyan csüngő gyümölcsöket, a növekedés egyre nehezebbé fog válni" - mondta Eichengreen, arra a nemzetközi tapasztalatra utalva, miszerint számos fejlődő ország megreked a közepes jövedelmi szinten, mivel a reformok elmaradása miatt nem képes továbblépni.

Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója emlékeztetett: a sok rossz példa ellenére Ázsiában számos helyen - Szingapúrban, Dél-Koreában és "Kína Tajvan tartományában" - sikerült túllépni ezen problémán, s remélhetőleg "a kritikus világgazdasági szerepet játszó" szárazföldi Kínában is így lesz. Ennek érdekében azonban mielőbb meg kell reformálni a kínai pénzügyi szektort, az exportorientált növekedésről pedig a belső fogyasztás hajtotta fejlődésre kell áttérnie az országnak.

Sirakava Maszaaki japán jegybankelnök országa példáján keresztül arra figyelmeztetett: a gyors növekedés túlzott önbizalomhoz vezet a gazdasági szereplők és a kormányok részéről, ami a szigetországban az 1980-as években nagy szerepet játszott a gazdasági buborék kialakulásában. Kínának egyebek mellett ezt a hibát is el kell kerülnie.

Li Tao-kuj (Li Daokui), a pekingi Csinghua (Tsinghua) Egyetem professzora azt jósolta, hogy Kínában 6 százalékra lassulhat a gazdasági növekedés. "Fontos döntéseket kell meghozni. Ha ez így lesz, a növekedés később visszatérhet 7-8 százalékra. Nem szabad elfeledni, hogy Kína még mindig nagyon szegény, az egy főre jutó bruttó hazai termék az amerikainak csak 18 százaléka, ezért Kínában még jelentős tér van a növekedésre".

Lagarde emlékeztetett arra is, hogy Kelet-Ázsia gazdasági súlya hamarosan nagyobb lesz, mint az Európai Unióé és az Egyesült Államoké együttvéve, Eichengreen pedig azt mondta, "a huszonegyedik század még mindig Ázsia évszázada, a globális gazdasági és politikai egyensúly Ázsia felé tolódik". Ugyanakkor a kontinens számos kihívással néz szembe. Sirakava szerint ezek közül a legfőbb a társadalom öregedése és a munkaerőpiac várható zsugorodása, amely a közgyűlésnek otthon adó szigetország mellett Dél-Koreát és Kínát is hátráltatja. Annak ellenére, hogy Dél-Korea rendelkezik a világ legjobban képzett női munkaerő-állományával, globális szinten a második legkisebb a nők relatív munkaerő-piaci részvétele az országban, Kínában pedig néhány éven belül csökkenni kezd a munkaképes korúak száma.

Lagarde szerint "Japánt a nők menthetik meg": az IMF számításai szerint a japán nők fele kiszorult a munkaerő-piacról, így nagyobb arányú bevonásukkal mérsékelhető a szigetország közelgő munkaerő-hiánya. Sirakava hozzátette: a jegybank számításai szerint a nők és az öregek munkavállalásának ösztönzésével a munkaerő-állomány jelenleg jósolt 0,2 százalékos csökkenése helyett 0,8 százalékos növekedést lehetne elérni. Ugyanakkor szerinte a nők bevonása súlyos kulturális-társadalmi probléma Japánban.

Csanda Kocshar, az indiai ICICI bank vezérigazgatója szerint a kínai népességszabályozási rendszer túl merev, de még nem túl késő megreformálni azt. Indiával kapcsolatban kifejtette: az ország demográfiai kilátásai világszerte a legjobbak között vannak

A közelmúltbeli japán-kínai politikai feszültségeket, valamint a jelenlegi világgazdasági helyzetet illetően Sirakava azt mondta: a két világháború közti helyzetre emlékezteti őt, amikor a hegemónia és a nemzetközi vezetés hiánya okozta a bajt. "Jelenleg gazdasági szuperhatalom hiányában globális kormányzásra van szükség" - jelentette ki. Eichengreen szerint ugyanakkor ma a nemzetközi szervezetek, például az IMF képesek lehetnek a hegemón irányítás és a globális kormányzás kiváltására.

Li azt is megjegyezte: "Kína szerencsés, hogy Japán és Dél-Korea a szomszédja", mivel az időszakos politikai feszültségek ellenére fejlődését sokban annak köszönheti, hogy tanulmányozta a japán gazdasági modellt és az azzal kapcsolatos tapasztalatokat, valamint elsajátította azok egy részét.