Ne bohóckodjunk, egy rakás pénzt kapunk az EU-tól!
Éles szóháború bontakozott ki hétfőn a parlamentben Orbán Viktor kormányfő és az ellenzék között arról, hogy vajon most sok vagy kevés az az összeg, amit Magyarországnak sikerült kialkudnia az Európai Unió következő hétéves költségvetési ciklusában. Kohéziós források, agrártámogatások, nettó kedvezményezettek: a hvg.hu laikus útikalauza arról, hogy hazánk jól járt-e a múlt pénteki megállapodással.
Az Európai Unió jól megfizetett minket vagy "olcsójánost" játszott velünk?
Magyarország a 2014-2020 közötti költségvetési ciklusban összesen 20,5 milliárd eurós kohéziós forrással számolhat, valamint további 4 milliárd euró körüli összeg agrár- és más támogatás formájában érkezhet hazánkba. A kérdést, hogy ez sok vagy kevés, inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy mihez képest az. Egyet viszont nem szabad: a mostani támogatási keretet egyszerűen a korábbi mellé tenni. Márpedig Orbán Viktor miniszterelnök épp így járt el, amikor arról beszélt, hogy 2007 és 2013 között "koponyánként" 660 ezer forintnyi uniós forrás érkezett Magyarországra, a következő hétéves EU-költségvetési ciklusban viszont ez az összeg 712 ezer forintra nő.
Mi a baj ezzel?
Csak a szokásos: a matek. Más volt az euróárfolyam, az összehasonlítás nem veszi figyelembe az inflációt és a népességfogyást sem. Emellett ebben a ciklusban a közép-magyarországi régió már nem kaphat támogatást, mert a fejlettsége meghaladja az uniós átlag 75 százalékát. Tehát ha összevetést készítünk, érdemes a 2011-es állapotokat figyelembe venni, mert az elfogadott keretösszeget 2011-es árakon számolták ki. Ha csak a kohéziós pénzeket nézzük, a 2011-es 292 forintos euróárfolyammal számolva 20,5 milliárd euró (kb. 5840 milliárd forint) ütheti hazánk markát a következő költségvetési ciklusban. 2004-ben 22,41 milliárd eurót sikerült erre a fejezetre kiharcolni, ha ez feltornásszuk a 2011-es euróárra évi 2 százalékos inflációval, akkor 25,74 milliárd euró jön ki.
Ugyanez a helyzet a 712 ezer forintos koponyánkénti árral is: ha a fenti összegeket mai árfolyamon forintra váltjuk és az adatokat azonos időpontra vetítve, azonos árfolyammal kiszámoljuk, akkor azt látjuk, hogy 2007-2013 között 2011-es árakon 744 ezer, a következő ciklusban pedig 600 ezer forint lesz a kohéziós támogatások fejenkénti mértéke (a számításokat Heil Péter blogbejegyzéséből vettük kölcsön). A legutóbbi költségvetési ciklus eleje óta bő 100 ezerrel csökkent az ország népessége, vagyis ha még ugyanakkora maradt volna is az összeg, egy főre lebontva mégis nőtt volna a támogatás mértéke. Így a teljes, és az egy főre eső összeg is jelentősen, több mint ötödével csökken. Ez már korántsem annak a sikernek a látszatát kelti, amiről a kormányfő beszélt. 2011-es árakon számolva nálunk rosszabbul csak a spanyolok, a németek és csehek jártak, a lengyelek viszont 3, a szlovákok pedig bő 1 milliárdot javítanak az előző büdzsébeli pozíciójukon.
Miért kapunk kevesebb uniós pénzt? Nem szeret minket Brüsszel?
A képet bele kell helyezni abba a kontextusba, hogy míg a következő ciklusban 959 milliárd euróra vállalhat kötelezettséget az EU, addig az előző, idén lejáró ciklusban összesen 975 milliárd volt a 27-ek költségvetése (folyó áron). Ha utánaszámolunk, akkor kicsivel több mint 3 százalékkal csökken az EU büdzséje 2014-2020 között, ezzel pedig először fordul elő, hogy kevesebbet költhet az EU egy költségvetési ciklusban, mint azt megelőzően. Emellett bevezettek egy új kategóriát, az átmeneti régióét (a fejlettség az uniós átlag 75 és 90 százaléka között van), melyek a kohéziós pénzek egyharmadát kapják - ide most egy régiónk se tartozik. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Horvátországgal egy újabb éhes szájjal nőtt a nettó haszonélvezők tábora.
Az, hogy mennyi pénzt kapunk, nem "szeret / nem szeret" kérdése. Kőkemény pragmatikus alkudozás zajlik, a tárgyalások végén pedig már egyenkénti megállapodásokkal is szétzilálódnak az eddig esetleg szövetségbe tömörült tagállamok. Az EU büdzséje főként egyes "berzenkedő" nettó befizető tagállamok, mint például az Egyesült Királyság, Hollandia, Svédország, Dánia és Németország harca következtében csökken, mivel ezen országok kormányai egyre kevésbé dobnák bele pénzüket a közös kalapba, inkább saját házuk tájára koncentrálnának, főleg a lassuló gazdaság, esetleg recesszió idején. Ebben a környezetben, ahogy az már hónapok óta köztudott volt, az emelés kizártnak tűnt, a csökkentés mértéke volt csak a kérdés.
Akkor a válság a bűnös?
Ez sem ilyen egyszerű. Tény, hogy a nettó befizetők és a nettó kedvezményezettek küzdelmében az utóbbiak – ilyen a 2004-2007-ben csatlakozott új tagállamok többsége, köztük hazánk is – már eleve hátrányból indultak. Magyarország az előző költségvetési ciklusra ugyanakkor különösen jó pozícióból rajtolt, egy főre lebontva a kohéziós támogatások területén hazánk már az előző ciklusban is a második legkedvezményezettebb helyen állt, akkor Csehország mögött. Bár az új költségvetési ciklusban is maradunk ebben a pozícióban, ez azonban igen relatív: a csökkenő főösszegből mi is kevesebbet kapunk. Míg a mostani ciklusban Magyarország az ország GDP-jének 3,5 százalékáig volt jogosult kohéziós támogatásokra, addig ez a következő ciklusra, recesszióba került államok esetén, 2,59 százalékra mérséklődik.
| Megvan a megállapodás, de mi jön most? |
| Az Európai Unió történetében az Európai Parlamentnek először van joga megvétózni a költségvetést. A négy legnagyobb frakció vezetője egyáltalán nem örül a csökkentésnek, szerintük lehetetlen több Európát teremteni kevesebb pénzből. A harcias nyilatkozatok ellenére ugyanakkor nem biztos, hogy a képviselők elutasítják majd a rendkívül nehezen összehozott megállapodást, mivel az új költségvetést eddig is hosszú viták előzték meg, nem biztos, hogy az EU legfőbb érdeke lenne ezt újranyitni. Emellett pedig a szavazást nem rögtön, hanem csak 3 hónapon belül tudják megtartani, szóval nagy az átfutási idő is: ha újraindul az egész procedúra, akkor már vészesen közeledne 2014, az új büdzsé első indulási éve. |
Ez hazánk számára első látásra könnyebbség az eredetileg javasolt 2,35 százalék helyett, de mivel a magyar gazdaság növekedési kilátásai igen gyengék, így a már csökkentett arány is könnyebben "sapkázódhat", mint bármelyik olyan új tagállamban, ahol nagyobb a gazdasági növekedés potenciálja. Így egyrészt a tagállamok torzsalkodása és a kisebb büdzsé, másfelől pedig a saját gyenge gazdasági mutatóink is bejátszhatnak a csökkenő támogatásokba. Azt viszont hozzá kell tennünk, hogy a 2014-2020 közötti büdzséről szóló utolsó fordulóban még sikerült több mint félezer milliárd forinttal javítani a magyar kormánynak az egyenleget, ami nem kevés. Igaz, ilyen "cukorkaosztogatásban" nem csak hazánk részesült, hanem még 14 másik tagállam is.
Orbán kiemelte, hogy a legszegényebb régióknak sikerült külön pénzt kialkudni. Miért nem sikerült ezt az általános kohéziós politika keretei közé beszorítani?
A magyar miniszterelnök pénteken beszélt arról, hogy "a legszegényebb négy magyar régiónak jutó támogatás nem csökken". Hozzátette, hogy az elmaradott magyar térségek méltánytalanul hátrányos helyzetét az unió külön 1 milliárd 560 millió euróval kívánja kompenzálni. Az így kialkudott külön összeg a kohéziós forrásokból származik majd. Ez tulajdonképpen akként kerülhetett be külön fejezetként a megállapodásba, mivel minden valószínűség szerint a magyar kormány utólag, a tárgyalások vége felé az egyenként alkudozásokon lobbizta be az összeget a megállapodásba.
Az agrártámogatások is csökkennek? Kevesebb jut a gazdáknak?
A Közös Agrárpolitika (KAP) és vidékfejlesztés még mindig az EU költségvetésének majdnem 40 százalékát viszi el, az előző ciklusban ez több mint 421 milliárd eurót jelentett. Orbán szavai szerint a hazánknak jutó mezőgazdasági támogatások nem csökkennek – köszönhetően egy francia-román-lengyel-magyar összefogásnak (ezt már a hétfői parlamenti évindítón mondta a miniszterelnök). Pontos számot a kormányfő ugyanakkor nem mondott. Pedig az össz-agrártámogatásokon vágott az EU, mind az egész fejezet, mind csak a KAP folyamatos csökkenő tendenciát mutat.
Ha a többi fejezetnél ennyivel csökkennek a nekünk járó támogatások, akkor Orbán miért adja el ezt mégis sikerként?
Nem csak a magyar miniszterelnök állítja be a tárgyalásokon elért eredményeket fontos sikerként. Minden tagállam próbál olyan mutatóra hivatkozni, amely alapján jól néz ki a bizonyítvány, és legkönnyebb a segtíségével otthon eladni az elért eredményt. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint az országa az összegszerűséget nézve az új keretköltségvetés legnagyobb haszonélvezője. A cseh kormányfő, Petr Necas múlt pénteken hangsúlyozta, hogy a 2014-2020 között Csehországnak járó summa egy főre vetítve a negyedik legnagyobb. Janez Jansa szlovén kormányfő pedig azt emelte ki, hogy Szlovénia 2014-től hét éven át összességében több pénzt kap az EU-tól, mint amennyit a közösbe befizet.
Az egy főre lebontott támogatások hangsúlyozása tehát nem magyar találmány, ahogy a vizualizáció is természetes kommunikációs fogás. Még akkor is, ha a pénzmennyiség vagonokhoz történő hasonlítását az ellenzék is kritizálta.
Miért kell mindig a kákán is csomót keresni, hiszen mégis kapunk egy rakás pénzt Brüsszeltől?
Így van, végső soron Magyarország továbbra is az uniós büdzsé nettó haszonélvezője marad a következő költségvetési ciklusban is (ha csak fel nem függesztik egyes alapok kifizetéseit valamilyen szabálytalanság miatt). És ez szuper hír - a felzárkózásunk ütemét látva sajnos törvényszerű. Az, hogy nettó kedvezményezettek maradtunk, azért is fontos, mivel a hazai fejlesztések több mint 95 százaléka uniós forrásból valósul(t) meg, így ha ezek a pénzek nem lennének, a magyar gazdaság önerőből képtelen lenne még csak a szinten tartásra is. A kormány ezt nagyon is jól tudja, ezért is szeretnék könnyebbé, hatékonyabbá és gyorsabbá tenni az uniós források felhasználását. Az értelmes elköltéshez mindenképp ragaszkodhatnánk európai adófizetőként.
| Kötelező önrész, áfa |
| Hazánk számára az is nagyon fontos volt, hogy a beruházásokhoz szükséges önrész arányát ne emeljék fel, és a fejlesztések továbbra is 85 százalékban uniós forrásból legyenek finanszírozhatóak. Ez összefüggésben áll a hazai erőből történő fejlesztések alacsony szintjével. Ez így is maradt, emellett abban is hazánk számára kedvező döntés született, hogy a beruházásoknál az áfát továbbra is el lehessen számolni; csak a közhatalmi szerveket zárták ki ebből a körből. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
