Kartellezés: évente 150 milliárdos a kár

„A projekt normál áron 200-250 millióból is megcsinálható. A szerződéses ár 360 millió körül van, ami elég jelentős extraprofit” – ez állt egy, a versenyhivatal által a Paksi Atomerőmű Rt.-vel kapcsolatban vizsgált 2004-es informatikai tender egyik bebuktatott kartellező cégénél fellelt feljegyzésben. Ez csak egy kartell által lefölözött összeg volt. A 2002 és 2007 között felderített legnagyobb kartellek több mint 64 milliárd forint kárt okoztak a fogyasztóknak a GVH által közölt kutatásában, amely Bőséges zsákmány – Mekkora kárt okoznak a kartellek a magyar gazdaságban címmel az interneten is megtalálható. A hvg.hu-nak a GVH szóvivője, Gondolovics Katalin korábban évi 100-150 milliárd forintra becsülte ezt az összeget.

Ártalmas összejátszások

Verseny nélkül nincs valódi piac, már pedig a kartellek éppen ezt akadályozzák. A kartell ugyanis a konkurens (versenytárs) vállalatok írásbeli vagy szóbeli megállapodása az egymás közti verseny korlátozására. A kartellező cégek célja, hogy összefogásuk révén magasabb árakat, s azzal nagyobb nyereséget érjenek el. Ehhez meghatározzák az árakat, felosztják a piacot, és például eldöntik, hogy ki nyeri meg a tendert, és a győztes pedig a többi vállalatot is bevonja a munka elvégzésébe.

A kartellek révén a fogyasztót közvetlenül és közvetve sokféle kár éri. „A magasabb ár miatt a piacon kevesebb termék fogy el, mint versenykörülmények között, a piacon megszűnő versenynyomás pedig érdektelenné teszi a vállalatokat a termékválaszték bővítésében, és a minőség javításában” – állapította meg a versenyhivatal tanulmánya, de hogy mekkora, azt nehéz számszerűsíteni. A 64 milliárd forintos összeget nemzetközi tapasztalatokból kiindulva sok száz kartell magatartása alapján becsülték meg. A kartellek káros hatásai közül egyébként csak az árfelhajtó hatás érzékelhető közvetlenül.

Miről ismerhetőek fel a kartellek?

A kartellek többek között arról ismerhetőek fel – kiragadva néhányat a GVH tanulmányából –, hogy például ugyanazok a kellékek, mellékletek és igazolások hiányoznak az ajánlatokból, vagy számottevő különbség van a legalacsonyabb ár és a többi árajánlat között. Esetleg a tender győztese hirtelen eláll a szerződéskötéstől, és ezzel arra kényszeríti a kiírót, hogy a második legjobbal szerződjön vagy egymást követő pályázatokon ugyanaz a vállalat nyer, miközben majdnem ugyanazon versenytársak sikertelen ajánlatokat tesznek.

Nemzetközi példák alapján kiderül, hogy a kartellek tíz százalékkal biztosan emelik az árakat, de még a 49 százalékos áremelő hatás is reális. Erre példaként hozzák fel a versenyhivatal anyagában, hogy az autópályakartellben legalább 28 százalékos, a Paksi Atomerőmű bérszámfejtési rendszerének bevezetésére pályázó cégek között pedig 46 százalékos áremelést is tapasztaltak.

A versenyhivatal adatai

Ezek a kartellek, mivel közbeszerzési pályázatok megszerzéséért játszottak össze, az összes adófizetőt megkárosították. A GVH 2002 és 2007 közötti vizsgálataiban a kartellek által érintett forgalom majdnem felét út- és épületépítést végző tendereken történt megállapodások adták. A versenyhivatal megállapítása szerint az autópályák negyven százalékkal olcsóbban épülhettek volna meg az adott időszakban, ami mintegy 400 milliárd forint megtakarítást jelenthetett volna az államnak.

A kartelleknek azonban – a brit versenyhatóság szerint – évente csak 15 százalékára derül fény. Ezért – jelentette ki a GVH – a 64 milliárd forint kár a többszöröse is lehet, akár 160-356 milliárd forint. Ez a magyar GDP 0,5-1,26 százalékának felel meg (2011-es GDP-adatok alapján), de a kár középértékével számolva megfeleltethető a tranzakciós illetékből várt 2013-as bevételeknek is – közölte a versenyhivatal. 2002 és 2006 között kiderült kartellekre, 20,2 milliárd forint bírságot vetett ki, és volt olyan cég, amely 5,3 milliárd forintos bírságot kapott. A GVH 2009-ben 29 kartellügyben összesen több mint ötmilliárd forintot, 2012-ben pedig összesen 1,2 milliárd forint bírságot szabott ki.

„A legnagyobb kartellbírságot, amelynek összege 7,178 milliárd forint volt, a GVH 2007-ben, a Vegyépszer és Tsai – vasúti kartell ügyben adtak” – közölte a versenyhivatal. Ám a döntés még nem jogerős, mert a Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a Vasútépítők Pályatervező, Kivitelező és Iparvágány-fenntartó Kft., a Colas Dunántúli Út- és Vasútépítő Zrt., a MÁVÉPCELL Kft., valamint a Szentesi Vasútépítő Kft.  tekintetében a GVH határozatát hatályon kívül helyezte, és új eljárásra kötelezte.

Megszüntetésük közérdek lenne

A kartellek felderítése és megszüntetése fontosabb közérdek, mint a kartellt felfedő társaság megbírságolásához fűződő közérdek. (Stotz Gyula (2010): A kartellek üldözésének eszközrendszere: engedékenység, informátori díjfizetés) Ezt szolgálja az engedékenységi politika, amely szerint a hatóságnak a kartell működését feltáró vállalkozás mentesül a kartellezésért kiszabható szankciók (bírság, börtönbüntetés, közbeszerzésből való kizárás) alól.

Az engedékenységi politika ismert mind az USA-ban, mind pedig Európában. „Az engedékenység jogintézményének bevezetése óta (2003) tizenöt kérelmet adtak be, ebből  hat volt olyan, amikor a GVH-nak nem volt tudomása a kartellről, a többi végleges kérelem már megindított eljárásban került beadásra – írta a versenyhivatal a hvg.hu megkeresésére. „Ezzel szemben csak a Kartell Csoport 2002 óta több mint 90 eljárást folytatott le, jellemzően saját felderítés vagy panasz/bejelentés alapján” – tették hozzá. Csak közbeszerzési kartellek esetén évi néhány eset a jellemző. Míg 2008-ban négy, 2009-ben és 2010-ben három-három, 2011-ben ismét négy, majd 2012-ben már csak kettő ilyen eljárást folytatott a GVH.

Az informátori díj

A korrupcióhoz is kötődő kartell leleplezésére az engedékenységi politika mellett 2010-ben bevezették az informátori díjat, de nem hozott nagy eredményeket a kartellek feltárásában. A díjazással kapcsolatban – másfél év tapasztalata alapján – elmondta, mintegy húsz esetben jelentkezett olyan személy, aki azt állította, hogy részletekkel szolgál valamilyen kartellezésről.

„A jelzések 50 százalékában a közölt információk nem kartell magatartásra utaltak. Az esetek 40 százalékában ugyan igen, de nem feleltek meg a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény által előírt követelményeknek, miszerint csak az a bizonyíték érdemesít jutalmazásra, amely nélkülözhetetlennek bizonyul a jogsértés bizonyításához.” Az esetek fennmaradó 10 százalékában a GVH számára átadott bizonyítékok alapján az informátori díjra vonatkozó kérelmet befogadták – közölte a szóvivő.

Egymással ütköző versenyjog és büntetőjog

Marosi Zoltán ügyvéd, az Oppenheim Ügyvédi Iroda versenyjogi szakértője azt hangsúlyozta a hvg.hu-nak, hogy a feltárt közbeszerzési kartellek számának csökkenésében szerepe lehet annak, hogy a versenyjog és a büntetőjog ütközik egymással. „Míg az előbbi a kartellt felfedő vállalkozás számára biztosítja az engedékenységi politikát, azon belül pedig a bírság elengedését, ami lehetővé teszi az újabb közbeszerzéseken való részvételt, addig a büntetőjog a bűnös tevékenységet feltáró cég vezetőjének most még csak korlátozott és bizonytalan kereteken alapuló védelmet ad” – mondta Marosi Zoltán.

Az ügyvéd úgy vélte, hogy a büntetőjoggal való fenyegetettség, az, hogy a kartellben részt vevőre akár öt év szabadságvesztés is kiszabható, lehet a leginkább elrettentő hatású az összejátszó cégek leleplezésében. Ez az elrettentő erő azonban csak akkor működik, ha a büntetőjogi, közbeszerzési és versenyjogi szabályok összhangban vannak egymással.

Megjegyezte azt is, hogy a közbeszerzési kartellek „legegyszerűbb” fajtája az, amikor a pályázók osztják le egymás között a lapokat, ugyanakkor a közbeszerzéseknél sok esetben gyanítható, hogy a kiíró játszik össze valamelyik pályázóval. „Ebben az esetben pedig a kartellben a pályáztató, vagyis az állami szerv, hatóság, hivatal, esetleg minisztérium lenne az egyik kartellező” – hívta fel a figyelmet az ügyvéd – „az pedig érdekes lenne, ha az egyik állami szerv (a Gazdasági Versenyhivatal) a másikkal szemben vizsgálódna és pereskedne, bár más országokban – így például Németországban – már van ilyen irányú joggyakorlat.”

Félelmek, nehézségek és felmentés

A kartellek feltárását nem csak a kartellező vállalkozások vezetőivel szemben meginduló büntetőeljárásoktól való félelem nehezítheti, hanem az, hogy további negatívumokkal is számolni kell, így hogy az összejátszó cégek szerződései semmisek lesznek, a kartellezők nem indulhatnak közbeszerzéseken, illetve, hogy az általuk megkárosított vállalkozások, fogyasztók kártérítési pert indíthatnak.

Nem csak ezek szankciók, hanem a kormány is gondoskodott arról, hogy a GVH kevesebb kartellre bukkanjon. Bár a Fidesz–KDNP a 2010-es választási kampányában ígéretet tett a kartellek elleni fellépésre, mégis kivételt tett. Emlékezetes, hogy tavaly a dinnyekartell-ügyben utólag, törvénymódosítással adott felmentést a Vidékfejlesztési Minisztérium nyári dinnyeakciójában részt vevő áruházláncoknak. A törvényjavaslatot Pócs János fideszes – civilben dinnyetermelő és kereskedő, aki korábban olasz dinnyét is forgalmazott – képviselő nyújtotta be a parlamentnek.