Hajlandók lennénk szó nélkül finanszírozni a GDP 200 százalékát is meghaladó államadósságot, és hallgatólagosan azt is vállalni, hogy csakis a legszélsőségesebb esetekben kérjük vissza a pénzünket?- teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja. Megtennénk, hogy ha külföldön dolgozunk, akkor ingyen és bérmentve jelentést írunk az adott ország vagy vállalat gazdasági sajátosságairól, ezzel is segítve Magyarország felemelkedését?

A kérdéseket hosszan lehetne még sorolni, a válaszok azonban vélhetően a blog szerint ugyanazok lennének, vagyis egy óriási "nem". A történet alapjául szolgáló ország és annak lakói ugyanakkor nem valamely mesekönyv lapjairól származnak, hanem Japánból, az időpont pedig nem egy évezredekkel ezelőtti elvakult társadalmi rendből való, hanem a közelmúltból.

Japán a második világháborút követően ugyanis a győztes Egyesült Államok által némileg lesajnált, a gazdasági innovációt tekintve jelentős lemaradással küzdő ország volt, némi technológiai segítségnek, és a legendás japán alázatnak köszönhetően azonban mára a világ egyik leggazdagabb országává vált. Ennek a sikernek az alapja – mint arra Móczár József, az MTA doktora rámutat - nem más, mint a japán emberek mentalitása.

A közösség érdekeinek mindenek fölé helyezése, a konszenzus keresése, a közös gazdasági célok - és nyílt, becsületes gazdasági viták - felvállalása tette naggyá az országot, nem pedig az ügyeskedés, a vak szerencse vagy valamely ritka és értékes nyersanyag vagy természeti kincs. Így leírva egyszerűen hangzik, mi magyarok azonban vélhetően csak legyintünk, mondván ez nálunk biztosan nem működne, írja a blog.

De azért mégis, érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha minden megtakarított pénzünket odaadnánk az államnak minimális, vagy épp 0 százalékos kamaton, a munkahelyen csak az lebegne a szemünk előtt, hogy a közösségért, a cégért és a vállalatért mindent, vagy országunk gazdasági és politikai vezetői pártállástól függetlenül egységesen és közös erővel dolgoznának a sikerért.