Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A kínai és nemzetközi sajtóban az elmúlt hetekben többször is felbukkanó kifejezést június végén a Barclays Capital három közgazdásza alkotta meg, Li Ko-csiang idén tavasszal hivatalba lépett kínai miniszterelnök családnevéből (Li) és a közgazdaságtan angol megfelelőjéből (economics).
A Barclays szakértői szerint a hárompilléres gazdaságpolitika pontosan az, amire a világ második legnagyobb gazdaságának most szüksége van ahhoz, hogy a fenntartható növekedés pályájára álljon. Annak kivitelezésével a kelet-ázsiai országban a következő évtizedben biztosítható lesz az évi 6-8 százalékos gazdasági növekedés fenntartása - fogalmaznak tanulmányukban a bank közgazdászai.
A China Daily egy, a gazdaságpolitikát magyarázó szerkesztőségi cikke szerint a Likonomics lényege, hogy az mechanizmusával a rövid távú gazdasági áldozatokat hosszú távú nyereségekre cseréli. A három pillér következetes felállítása a következő év során ugyan először kilengéseket hozhat a gazdaságban, és a stabilizáció helyett rövid távon lefelé húzhatja azt, hosszú távú célja ugyanakkor, hogy a jövőbeli, ennél is súlyosabb válságok elkerülését segítse.
A strukturális reform véghezvitele Li szerint a döntéshozók előtt álló legnagyobb és legösszetettebb feladat a következő évekre nézve. A szerkezetátalakítást bonyolítja, a lehetséges hibahatárokat pedig növeli, hogy a gazdaság több ágában egyszerre kell reformokat végrehajtani. Szükség van pénzügyi és iparági liberalizációra, a nagy társadalmi ellátórendszerek, így az egészségügy, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer átalakítására, kamatláb- és árfolyam-liberalizációra. Li a városiasodás véghezvitelének fő szószólója is, a miniszterelnök szerint ez az ország jövőbeli gazdasági növekedésének biztosítéka, mely az export vezérelte növekedéstől a belső fogyasztás felé mozdulásnak is központi eleme.
A központi gazdaságösztönzés mellőzésének politikája szintén a liberalizációs törekvéseket szolgálja. A kínai miniszterelnök az elmúlt hónapokban többször is nyilvánvalóvá tette: a gazdasági válság 2008-as kitörését követő négyezer milliárd jüanos, vagyis mintegy 150 ezer milliárd forintos gazdaságélénkítő intézkedéscsomaghoz hasonló nem várható a jövőben. Li úgy fogalmazott: a kelet-ázsiai országnak jelenleg korlátozott tere van a központi kiadásokat és a gazdaság fellendítésére irányuló kormányzati ösztönző intézkedéseket illetően, a gazdasági környezet pedig továbbra is kiszámíthatatlan.
A miniszterelnök fenntarthatatlannak nevezte azt a gyakorlatot, hogy a növekedés generálásában túlzottan az államra támaszkodnak a gazdaság szereplői, ez ráadásul hosszú távon csak újabb problémákat és kockázatokat von maga után. Az állami beavatkozás helyett a piaci erőknek kell hatniuk - húzta alá számos alkalommal Li.
A fenti hozzáállást támasztja alá és a vezetés reformok melletti elkötelezettségének bizonyítékaként emlegeti a kínai és a nyugati szakmai sajtó is az elmúlt hetek hitelszűkének kezelését az országban. A központi bank kezdetben kisebb pánikot - és napokra a hitelezés gyakorlati befagyását - okozó, a pénzcsapokat elzáró gazdaságpolitikája a bankok számára szolgált első figyelmeztetésül.
A pénzintézeteknek a saját lábukra kell állniuk hiteleik kezelésében, nem várhatják mindig az állam segítségét, a mértéktelen kölcsönzésnek pedig véget kell vetni, azt egy biztosítékokkal teli, magas kockázatokat elkerülő rendszernek kell felváltania, s a piaci fegyelem fokozásának is kiemelt szerepet kell kapnia. A tőkeáttétel szintén nem lesz áldozatmentes: a kiigazodásnak számos kisebb pénzintézet áldozatául eshet majd, ez ugyanakkor a változás szükséges következménye - fogalmaznak a szakértők.
