Afrika gazdaságáról az elmúlt években számtalan elemzés jelent meg, melyek a következő évtizedek ígéretes befektetési célpontjaként említették a kontinenst, tekintve, hogy az éves gazdasági bővülési üteme bőven meghaladja a nyugati világ növekedési lehetőségeit. A tőke áramlik az afrikai gazdaságba, a nyersanyagszektor és a mezőgazdaság virágzik, az infrastruktúra fejlődik. A gond csak az, hogy ennyivel ki is merült a fellendülő iparágak száma, továbbá az, hogy a pénzek döntő többsége a nyugati világ által már jól ismert ázsiai befektetőktől érkezik – írja Pénzügyi Szemle Online blogja.

Az "afrikai csoda" ugyanis ma abból áll, hogy ázsiai nagybefektetők – többnyire államilag irányított befektetési társaságok – dollármilliárdokat invesztálnak az alapanyagszektorba, a mezőgazdaságba és az ehhez tartozó infrastruktúrába, az így kitermelt nyersanyagot pedig kiviszik az országból – mutat rá Chris Becker, a Ludwig von Mises Institute közgazdász kutatója. A feldolgozást már a hazai feldolgozóipari üzemekben végzik, és a kész termékeket adják el az afrikai országoknak, akik a földért vagy a nyersanyagokért kapott pénzzel, esetleg hitelpénzzel fizetnek. 

A rendszer bár látszólag komoly gazdasági növekedéssel jár, valójában többnyire az ázsiai befektetőknek hoz hasznot, az afrikai országok pedig lényegében a saját erőforrásaikkal fizetnek az ázsiai nagybefektetők hazai üzemeiben legyártott késztermékekért. A rendszer pontosan ugyanaz, ami éveken keresztül az Egyesült Államok és Kína között működött: Kína a késztermékeket hitelre leszállította az USA-nak, cserébe pedig amerikai állampapírokat kapott. Most nem állampapírt kap, hanem termőföldet és természeti erőforrásokat, ami még sokkal jobb is, mint a papír.

A gond csak az, hogy Afrikában ebben a rendszerben érdemi gazdasági fejlődés nem valósul meg, a haszon és a kitermelt erőforrások ugyanis elhagyják az országot. Az afrikai feldolgozóipar és szolgáltatószektor nem fejlődik, a munkaerőpiac torzul, és az embereknek továbbra sincsenek érdemi megtakarításaik, amiből fejleszteni lehetne. A pénzügyi rendszerek bizonytalanok, az infláció magas, a papírpénz értékállóságában kevesen hisznek, és mindennaposak a háborúk és a fegyveres konfliktusok. Ilyen gazdasági környezetben az afrikai fellendülés semmiképpen sem tekinthető tartós gazdasági növekedésnek, így félő, hogy a most még rózsás jövő épp úgy összeomlást és recessziót hoz majd, mint a nyugati világban.