Szabó M. István
Szabó M. István

Három hónap után hagyta ott a fejlesztési minisztériumot, pedig ő vezényelhette volna le a rezsicsökkentést. Holoda Attila, az NFM korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkára szerint rendkívül káros, hogy a politika azt gondolja, előre lát minden következményt, a szakmai szereplőket ab ovo hazugnak tartja, és nincs fogadókészsége a párbeszédre. Pedig ez utóbbi nélkül szerinte nincsenek hosszú távú megoldások.

hvg.hu: Bár a rezsicsökkentés miatt kerestük meg, de mivel 23 évig volt a Mol alkalmazásában, és két évig az INA igazgatósági tagja is, éppen akkor, amikor a Mol nyeregbe került a horvát olajtársaságban, hadd kérdezzük először arról, hogy mit gondol a Mol-INA házasságról? Fenntartható azt követően is, hogy kedden nemzetközi körözést adtak ki volt főnökére, Hernádi Zsoltra?

Holoda Attila.: Tudni kell, ha 2009-ben nem vesszük át az INA irányítását, és ezzel együtt a cég veszteségét, akkor az néhány hónapon belül csődbe ment volna. Az, hogy most az INA úgy áll, hogy a horvát politikusok ismét szeretnék, ha nagyobb befolyásuk lenne benne, az csak a Mol pénzének és menedzsmentjének köszönhető. Arról, hogy történhetett-e bármi, ami a horvát vádakban megfogalmazódik, arról nincs tudomásom. Az biztos, hogy a horvátok hosszú ideje minden megszólalásukban jelzik, függetlenül attól, hogy az adott témához tartozik vagy sem, hogy a Hernádi-ügyben eltökéltek. Ezzel együtt: ezt az ügyet horvát részről károsan átpolitizáltnak ítélem. Az senki számára sem mentség, hogy az ottani kormány ugyanazt a populista multiellenességet táplálja, mint a miénk. 

Holoda Attila
©

hvg.hu: Tavaly alig három hónapig volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkára, pedig ha marad, ma önhöz kötnék szakpolitikai szinten a rezsicsökkentést.

H. A.: Való igaz, amikor a Mol után bekerültem az államigazgatásba, főként árképzéssel foglalkoztam a villamosenergia-, földgáz-, illetve a bányászati területek felügyelete mellett. Nem mentegetőzésként mondom, de ahhoz, amit ma árképzés alatt értenek az NFM-ben, nekem semmi közöm. Én az elején elmondtam: csak úgy vállalom a helyettes államtitkári posztot, ha szakmai ügyekben szakmai válaszokat adhatok, és nem politikaiakat. Ma az árképzés már nagyrészt politikai kérdés.

hvg.hu: Pedig amikor ön volt a helyettes államtitkár, akkor szellőztette meg az energiahivatalt vezető Horváth Péter, hogy a lakossági gáz és áram árát valamiféle szociális elgondolások alapján újrastrukturálnák. Ez nem számított politikai válasznak?

H. A.: Azt már molosként is tapasztaltam, amikor a kormányzat energetikai ügyekért felelős tisztségviselőivel tárgyaltam, hogy szakmai észrevételekre nincs igazán fogadókészség. Ez igaz volt a Magyar Energia Hivatalra, de a szaktárcára is. Azzal a szándékkal fogadtam el a felkérést, hogy bevigyek több szakmaiságot, és megértessem: nem elég az ötletelés. Az NFM-ből is leginkább a szakmai, projektszintű személet hiányzott. A rám bízott területeken egyetlen olyan szakember sem volt, akinek lett volna szakmai előélete az energetika területén. Tehetséges, fiatal bürokraták voltak, de nem az üzleti világban megszokott szervezeti struktúrában dolgoztatták őket, és nem teljesíthető, normális célokat tűztek ki a számukra. Azt csak a politikusok gondolják, hogy ha bedobnak egy ötletet a minisztériumba, hogy „Oldjátok meg!”, az mindenki számára érthető és egyértelmű lesz, és az ügy meg is fog oldódni. Sok hónapos elmaradásokat kellett kezelni csak azért, mert mindig jött egy újabb és fontosabb ötlet. Az állandó torlódások miatt voltak ügyek, amiket nem kezelt senki. És ettől az egész rendszer befeszült.

hvg.hu: Kiktől jöttek az ötletelések?

H. A.: Képviselők, befolyásos politikusok hívogattak, és mindig volt valami, amit csak úgy rábíztak az apparátusra, hogy legyen kész megoldás holnapra. A legtöbb bedobott ötletről kiderült, hogy nemcsak a következményei nincsenek végiggondolva, de nincs is mögötte kormányzati szándék, vagy ha volt is, nem került mellé kellő politikai nyomaték. Így amikor a megoldást keresve elindult az apparátus, rendre rálépett valakinek a lábára.

hvg.hu: Ötletként felbukkant-e egy éve a 10 százalékos rezsicsökkentés?

H. A.: November végéig még csak hasonló sem érkezett, az egész ringlispílt csak decemberben indították be. Ha korábban lett volna ilyen kormányzati elképzelés, azzal tudtam volna mit kezdeni.

©

hvg.hu: Ezt hogy kell érteni?

H. A.: Az árképzésnek szerintem az átláthatóság a kulcsa. Arra kellett volna építeni, mert a transzparencia az, ami az árszinttől függetlenül képes az összes szereplőt megnyugtatni.

hvg.hu: A lakossági fogyasztó most a számlájáról látja, hogy mennyivel kevesebbet fizet a rezsicsökkentésnek köszönhetően.

H. A.: De mire alapozták a rezsicsökkentést? Milyen számításokra? Az egyetemes fogyasztók 10 százalékos árcsökkentése mellett az nem érv, hogy „csak”. Az összes külföldi tulajdonú termelő, szolgáltató megérti, hogy a kormánynak vannak politikavezérelt szándékai, de azt nem, hogy ennek stációiról ők is csak az újságból értesülnek. Nem kérdezi meg őket senki, nincs párbeszéd, pedig valószínűleg még szakmailag átgondolt ötleteik is lennének, és találnának érveket a politikusok szándékaihoz. Lehet ezt idehaza felesleges úri huncutságnak tartani, de én kötöttem üzletet oroszokkal és arabokkal is, hogy tudjam, egyeztetés és önkéntes párbeszéd nélkül nem lehet hosszú távú megoldásokat találni.

Magyarországon azonban a politikusok azt gondolják, hogy képesek előre megmondani az ötleteik következményeit. És amikor az apparátus rámutat, hogy az ötletből szült jogszabály itt az uniós direktívával, ott pedig a saját jogszabályainkkal ütközik, akkor tömegesen készülnek a módosítások salátatörvények formájában. Ez azért borzasztó megoldás, mert a piaci szereplőknek kialakult az a meggyőződésük, hogy Magyarországon bármikor bármi megtörténhet. Most ott tartanak a nagy cégek is, hogy azon gondolkodnak, hogy itt akarnak-e lenni jövőre is. 

hvg.hu: A 10 százalék, de még a 11,1 százalék bemondása mégiscsak kevésbé szofisztikált, mint a szociális alapú rezsi, amivel tavaly ön állt elő, és ami túl bonyolultnak hangzott.

H. A.: Annak az lett volna a logikája, hogy aki nem rászoruló, azt ne segítse. A vizsgálataink azt mutatták, hogy a lakossági fogyasztók 6 százaléka számára lényegtelen, hogy mennyit fogyaszt és fizet. Őket kitettük volna a támogatási rendszerből, és arra köteleztük volna őket, hogy a szabadpiaci árat fizessék meg. Addig a pillanatig mindenkinek nagyon tetszett ez az ötlet, amíg Lázár János nem közölte, hogy szó sem lehet róla. Onnantól a téma meg volt fúrva, nem is lett belőle semmi.

hvg.hu: A januári, 10 százalékos rezsicsökkentés után Kaderják Péter, a Magyar Energiahivatal korábbi elnöke azt mondta, hogy az áramszektor ezt a vágást képes elviselni, de a továbbiakban a csökkentésnek nincs igazán helye, míg a gézszektorban már az első menetnek is a hosszú távú negatív következményeit látta. Ehhez képest Németh Szilárd „rezsibiztos” a napokban azzal érvelt, hogy a rendszerekben a most következő 11,1 százalékos vágás után is marad tartalék. Kinek van igaza?

H. A.: Az egyik állítás egy piacot elemző szakembertől származik, a másik pedig egy sokadrangú kormányzati politikustól. Tetszik vagy sem, az érvek helyett ma az a döntő, hogy ki kinek hisz. Szakmai szemmel nézve a rezsicsökkentés már most is egyfajta szemfényvesztés. Azzal, hogy januárban a lakossági áramár képletből kivették a zöldáram-támogatási tételt, és azt átterhelték a piaci fogyasztókra, és ahogy ugyanezt tervezik a szénfillérrel is, valójában mindenki rosszul jár. Egyrészt arról, hogy ki fizeti meg a lakossági rezsicsökkentés árát, senki nem beszél. Pedig például az exportra dolgozó cégek versenyhátrányba kerülnek a nemzetközi piacokon csak azért, mert itt pluszköltségeik keletkeznek. Ezeknek a költségeknek a zöme  azoknál a kis- és közepes vállalatoknál csapódik le, melyeket az állam a politikai szólamok szintjén nagyon is támogat, és amelyek mögött ugyancsak a lakosság található. Ha ezeknek a cégeknek nehezebbé teszik az életét, az végül szintén az embereken csattan.

hvg.hu: Melyik az a pont a politikailag egyébként sikeresnek tűnő rezsicsökkentés történetében, amikor az egész nemhogy szakmailag nem vállalható, hanem már őrültségnek tűnik? A rezsicsökkentés második köre, vagy az esetleges további erőltetése? (Az interjú még azelőtt készült, hogy Lázár János miniszterelnökségi államtitkár egy lakossági fórumon újabb rezsicsökkentésről, az energiaárak összesen harmincszázalékos mérséklését tartotta kívánatosnak – a szerk.)

H. A.: Nem egy adott árszinthez kötném, hanem ahhoz a ponthoz, amikor az energiahivatal döntései felett megszűnt a szakmai kontroll. Van felügyelet, de a parlamentet és a miniszterelnököt nem nevezném szakmai kontrollnak. A MEKH vezetője ma nem energetikai szakember, hanem egy politikus, és ennek megfelelően ma már ott is bemondásra ugranak. És mivel a politikusok úgy gondolják, hogy a szolgáltató ab ovo rossz és hazudik, előítéletek szerint hoz döntéseket. Az átláthatóság volna erre is az érdemi válasz. Építsenek az ellenőrző szervből egy szakmailag nagyon erős hivatalt, adják meg hozzá a kellő létszámot és a szigorú hatósági jogkört, hogy ellenőrizzen, indokoljon, és ha kell, büntessen is. Ehelyett azt a lemezt tették fel, hogy ez vagy az a szolgáltató mennyi osztalékot vitt ki az országból.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Valljuk be: a húsvét az evésről szól

Valljuk be: a húsvét az evésről szól

Hétköznapi stresszkezelés: trükkök és praktikák

Hétköznapi stresszkezelés: trükkök és praktikák

Átalakítja műsorrendjét az RTL

Átalakítja műsorrendjét az RTL

Elégtételt vett a Manchester City a Tottenhamen

Elégtételt vett a Manchester City a Tottenhamen

Napos idővel indul a hosszú hétvége

Napos idővel indul a hosszú hétvége

Újra műteni kell Khedirát

Újra műteni kell Khedirát