1890 és 1980 között éves szinten mindössze átlagosan 0,21 százalékkal emelkedtek az amerikai ingatlanárak, ez nem egy jó teljesítmény. Jól alátámasztott vélemények (például Robert Shiller az idei Nobel-díjas közgazdász) szerint az ingatlanárak tartósan nem is tudnak elszakadni az inflációtól, nem nőhetnek érdemben annál lényegesen nagyobb mértékben. Ez azt jelenti számunkra, hogy lakhelyünkként szolgáló ingatlanra ne tekintsünk befektetésként – írja a Bankmonitor.hu.

Ne befolyásoljon minket a választásban az, hogy "ennek a lakásnak az ára rendkívüli mértékben emelkedni fog". Az USA-ban és Magyarországon is a válság előtt sokan azért vettek a szükségesnél (és pénzügyi lehetőségeiknél) nagyobb ingatlant, mert meggyőződésük volt, hogy jelentősen emelkedni fog az ára. A történet negatív következménye sok esetben egy olyan hitellel finanszírozott vétel volt, ahol a hiteltörlesztés előbb-utóbb erőn felüli terhet jelentett.

Befektetést természetesen végrehajthatunk ingatlanba, de ez a valóságban akkor lesz befektetés, ha nem mi lakunk benne, hanem kiadjuk és bérleti díjat termel számunkra. Ebben a vonatkozásban továbbra is érvényes lehet az az érvelés, hogy ma Magyarországon számottevő hozamtöbblet érhető el ingatlanbefektetésből a bankbetéti, vagy állampapír kamatokhoz viszonyítva. Egy ingatlant befektetési céllal megvenni ráadásul csak abban az esetben racionális, ha nem minden szabad pénzünket erre költjük el. Az egészséges arányokat a kockázat és a likviditás figyelembe vételével érdemes betartani.