Kiemelés tőlük - a Magyar Alumínium államosítása

Többszöri nekifutás után, végül egy igazi Fidesz-találmány, a „stratégiailag kiemelt jelentőségű” társaságokra érvényes speciális szabályok alapján került kapun belülre az állam a Mal Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt.-ben. A bíróság február végén elrendelte a cég felszámolását, s ilyen vállalat esetében a törvény szerint csakis az állami tulajdonú Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. (NRN) menedzselheti az eljárást. Az pedig egy decemberi kormányrendelet alapján már tudható volt, hogy a kiemeltté nyilvánított társaság felszámolása esetén a cél nem szimpla vagyonértékesítés lesz, hanem a Mal működőképességének megőrzése; vagyona csakis egyben értékesíthető, akár zárt eljárás keretében is. Ebből nem következne automatikusan az állami tulajdonlás, de a nemzeti fejlesztési tárca a múlt héten jelezte: ez a terv.

A koreográfia szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) megalapítja a Nemzeti Mal-A Alumínium Zrt.-t, ez átveszi a termelést, majd megveszi a Mal eszközeit is. „Nem a felszámolás alatt álló céget, hanem a dolgozókat és az eszközöket akarjuk megmenteni” – tette világossá Hegmanné Nemes Sára, a fejlesztési tárca államtitkára a múlt pénteken Ajkán tartott tájékoztatón. Valahogy úgy, ahogy a felszámolás alá került, szintén stratégiainak minősített Gyulai Húskombinát esetében történik. Ott a város önkormányzata megalapította a Gyulahús Kft.-t, amely egyelőre az állami felszámolótól bérelt eszközökkel termel, de kézenfekvő, hogy a húskombinát vagyonára is ő fog licitálni. Pénze már van rá, hiszen tavaly decemberben 1,8 milliárd forint állami támogatást kapott e célra a város. Az NRN által a múlt héten nyilvános pályázaton meghirdetett ingatlanok, gépek, védjegyek és gyártási eljárások pedig csakis egyben értékesíthetők. 

ORFK/ H. Szabó Sándor

 Több száz felszámolási kérelem érkezett a Mal ellen. A bíróság tavaly szeptemberben már el is rendelte az eljárás megindítását, ám ez csak egyetlen napig volt érvényben, mivel a kérelmező, a rácalmási székhelyű Nimrod Motor Kft. visszavonta a kérelmét, miután – mindössze 4 millió forintos – követelését sebtében kifizették. Ezúttal szintén „egy kis beszállító” kérelmének helyt adva rendelte el a felszámolást a bíróság; e cég nevét nem árulta el a HVG-nek Kemerle Judit vagyonfelügyelő. Nem példátlan, hogy kishitelező indítja el a lavinát: az első stratégiailag kiemelt társaság, a Malév Zrt. esetében egy csupán 7,8 millió forint árbevételű cégecske kérelmének adott helyt a bíróság. A Malévet nem sikerült reinkarnálni, sőt Scheiring Gábor országgyűlési képviselő akkoriban az „előre eltervezett bedöntés” gyanúját emlegette. A két történetben annyi közös elem biztosan van, hogy mindkét vagyonfelügyelő a Vectigalis Zrt.-hez köthető: a Malévé az a Varga Jenő, aki 2010-ig a cég tulajdonosa volt, a Malé pedig Kemerle Judit, aki évek óta igazgatósági tagja a Vectigalisnak.

A fejlesztési tárca úgy kalkulál, hogy Ajkán, egy kötelezettségektől mentes társaságban, néhány éven belül nyereségessé tehető a termelés. A Mal működőképességének fenntartását – a beszerzéseket és a béreket – átmenetileg az MNV finanszírozza. A beszállítók a már említett törvény értelmében nem állhatnak el meglévő szerződéseiktől, s bár ezt a jogszabály nem garantálja, az államtitkár ígéretet tett rá, hogy a felszámolás közben keletkezett számlákat kifizetik. Az MNV eddig 500 millió forinttal járult hozzá a működőképesség fenntartásához. Az államtitkár kalkulációja szerint az átmeneti állami finanszírozás összességében 3,5–6 milliárd forint között alakulhat, attól függően, hogy a bankok miként viszonyulnak a Mal-államosítás ügyéhez, hozzáférést engednek-e a számlákhoz. Az alumíniumgyártó eszközein és számláin ugyanis banki jelzálog van. A HVG értesülése szerint a pénzintézetekkel biztatóan alakulnak a tárgyalások, olyannyira, hogy a felszámoló már szerzett banki forrást a működtetéshez.

Más kérdés, hogy mire számíthatnak a Mal hitelezői. A vagyonfelügyelő egyelőre nem tudta megmondani a tartozások összegét. Ezek értéke már 2011 végén is megközelítette a 29 milliárd forintot, azóta pedig drámaian romlott a helyzet, hiszen például az állam több mint 35 milliárdot követel a Maltól helyreállítási költségként. A fejlesztési tárca közleménye szerint a magántulajdonosok reorganizációs terve kudarcot vallott, a cég sem a bankoknak, sem a hitelezőknek nem fizetett, és ez szolgált az állami beavatkozás alapjául. A Mal-tulajdonosokat a HVG nem tudta szóra bírni, ám a kincstári véleményt egyikük „rendkívül felületesnek” találta. A kötelezettségek fedezetéül szolgáló Mal-vagyon értékéről sem tudott nyilatkozni a vagyonfelügyelő, a korábbi becslések 20 milliárd forint körüli összegről szóltak. A jövendő Mal-liciten nem mindennapi egyezkedésre van kilátás: az állami vagyonfelügyelőnek a törvény értelmében a lehető legmagasabb piaci áron kell eladnia az eszközöket, az államnak viszont közpénzt kímélő módon, olcsón kéne vásárolnia, miközben a hitelező bankok aligha egyeznek bele a kölcsöneik biztosítékául szolgáló eszközök elkótyavetyélésébe.

A kreatív jogalkotásban és -alkalmazásban jeleskedő kormánynak arra is megoldást kell találnia, hogy ha a Nemzeti Mal-A Zrt. nem jogutódja a csődben hagyott Malnak, akkor a cég környezetügyi engedélyeit sem örökölheti meg. Ezt Hegmanné Nemes Sára is megerősítette. „Nyilván adnak majd a hatóságok átmeneti időt az új cégnek az engedélyek megszerzésére” – mondta, habár ilyen jogi lehetőség e pillanatban nem létezik. Az nem megy, hogy – mint az államtitkár hangsúlyozta – a „régi cég kötelezettségeiért az állam nem tud helytállni”, miközben az új cég annak engedélyeit továbbvinné. Márpedig a Mal öt évre szóló környezethasználati engedélyéhez hasonló dokumentum beszerzése normál eljárásban egy évnél is tovább tart, miközben a folyamatos üzem akár csak néhány napos leállása milliárdokban mérhető kárt okozna. Persze egy törvénymódosítással ez a dilemma is áthidalható.

Egyértelmű, hogy a nem jogutód Nemzeti Mal-A Zrt. a Mal elleni kártérítési perekben nem fog helytállni. „A károsultaknak ott van az Országos Kármentő Alap” – utalt Hegmanné a magánadakozásból összegyűjtött, több mint 2 milliárd forintos alapra, amelynek azonban csak a töredékét költötték magánkárok megtérítésére. Nagyobbik részét az érintett három település polgármesterei és a megyei vezetők döntésével közösségi célokra fordították. Így az a több tucat per, amely a vagyoni és a nem vagyoni károk megtérítésére irányul, valószínűleg csak a jogtörténészek számára szolgál tanulságul, a károsultaknak nem lesz hasznuk belőlük.

Hoppon marad az állam is, amely rendkívül bőkezűen finanszírozta a katasztrófa elhárításának, majd felszámolásának több mint 35 milliárd forintos számláját. Bár Bakondi György katasztrófavédelmi főigazgató többször is kijelentette, hogy e kiadásokat a Malra fogják terhelni, az eljárás végeztével kiderülhet, hogy ez teljességgel lehetetlen. Ez már nem érinti azokat a vállalkozásokat, amelyek a kármentesítésben ténykedtek – mint például az állami Mecsekérc Zrt., illetve alvállalkozója, a Közgéphez köthető Pentavia Kft. –, mivel őket az állami katasztrófavédelem már kifizette.

SZABÓ GÁBOR, VITÉZ F. IBOLYA