Naponta olvashatunk elemzést arról, hogy az Egyesült Államokban – és számos más országban is – egyre növekszik a jövedelmi különbség a szegények és a gazdagok között, ami számos társadalmi és gazdasági problémát felvet. A megoldás a vélemények többsége szerint az, hogy az államnak az adórendszerrel kell csökkentenie ezt a jövedelmi különbséget, vagyis meg kell adóztatnia a gazdagokat, és a pénzt oda kell adnia a szegényeknek. Allison Schrager, amerikai közgazdász szerint ugyanakkor ez teljességgel helytelen út – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A közgazdász rámutat, hogy a jövedelmi különbségek növekedése alapvetően három forrásból ered, melyek közül az első természetes, a második kezelhetetlen, a harmadik ugyanakkor kezelhető, ez az, amivel a gazdaságpolitikának foglalkoznia kell. Az első az, hogy az 55 éven felüliek vagyona jóval meghaladja a 35 éven aluliak vagyonát, emellett masszívan emelkedő trendet mutat. Ez természetes és üdvözlendő, azt mutatja ugyanis, hogy az idősek egyre kevésbé lesznek ráutalva az állami nyugdíjakra. Ha azért nő egy társadalmon belül a jövedelmi egyenlőtlenség, mert az idősek gyarapodnak, az nem gond, sőt, örömteli.

A második ok a szupergazdagok gyarapodása. Velük, vagyis a sokszoros milliomosokkal és milliárdosokkal ugyanakkor az állam úgysem tud mit kezdeni, hisz ők a súlyos adók elől úgyis kitérnek – offshore számlákkal, kreatív számviteli és jogi eszközökkel. A harmadik ok az igazi kihívás a gazdaságpolitika számára, ez pedig a fiatalok vagyonának stagnálása, illetve csökkenése. A probléma arra utal, hogy a 35 éven aluliak nem rendelkeznek versenyképes tudással, és képtelenek nagy számban jól fizető állásokban elhelyezkedni. A jövedelmi különbségek ezen okával a gazdaságpolitikának foglalkoznia kell, ezt azonban elsősorban nem progresszív jövedelemadóval és a gazdagokra kirótt súlyos adóterhekkel tudja megtenni, hanem a minőségi oktatás elérhetővé tételével és a fiatal munkaerő versenyképességének javításával.

A növekvő jövedelmi különbségek oka jó néhány mélyen gyökerező strukturális probléma, melyek egészen biztosan nem kezelhetők olyan egyszerű eszközökkel, mint például a progresszív jövedelemadó. Ide jóval átfogóbb, jóval mélyebb reformok kellenek, melyek az oktatásra és a fiatalok munkaerő-piaci versenyképességére koncentrálnak.