Most az azeri gázra kattantunk rá
Amikor egy hete Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy Oroszország a maga részéről befejezettnek tekinti az Ukrajnát elkerülő, a közép- és dél-kelet-európai országokon át Ausztriába tartó Déli Áramlat gázvezetéket, a Brüsszelben tárgyaló Szijjártó Péter csak annyit tudott kibökni, hogy a kormány akkor majd keres a helyzet kezelésére alternatívát. Napokra volt csak szükség, hogy a kormányzati kommunikációban megjelenjen az azeri gáz, de a frappánsnak látszó megoldással több probléma is van. Ennek néztünk utána.
Az oroszok a múlt héten bejelentették: a Déli Áramlat (DÁ) halott. A döntéssel hatalmas hullámokat kavartak. A projekt bedőlése egyfelől megkönnyebbüléssel töltheti el az európai döntéshozókat, nem kapnak egy újabb orosz gázvezetéket a nyakukba. Másfelől ugyanakkor a vezeték által érintett országok morgolódnak, hiszen ők jelentős bevételtől esnek el. Nem is beszélve arról, hogy a történetnek még nincs vége: az oroszok azt mondják, a görög-török határra viszik azt a gázmennyiséget, amit eredetileg a Déli Áramlat közvetlenül Európába vitt volna.
A terv elhasalásával a magyar kormány is komolyan elkalibrálta magát, tehát az orosz bejelentés után azonnal nekiálltak alternatívákat keresni. A kormány a DÁ projektjének bukása után először azt mondta, hogy Azerbajdzsánból szerzünk majd be gázt a déli folyosón keresztül, később Mikola István államtitkár már Athénban tárgyalt az EU által is támogatott úgynevezett Déli Gázfolyosóról. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) közlése szerint a folyosó egy reális, középtávon kivitelezhető, és finanszírozás szempontjából is életképes projekt, amely dedikált nagyvezeték építése helyett a meglévő vezetékek összekötését és a hiányzó infrastruktúra kiépítését valósítaná meg.
De tényleg ennyire könnyen menne a folyosó megépítése, és mi is részesedhetnénk belőle? Egy évtized után lesz végre diverzifikáció?
A mágikus Déli Gázfolyosó
A Déli Gázfolyosó tervét az Európai Bizottság (EB) már több mint egy évtizede dédelgeti, ám a projektnek csak bizonyos, kisebb elemei valósultak meg a mai napig. A Déli Gázfolyosó emellett az egyik, ha nem a legkomplexebb gázvezetékrendszer, amit valaha a világon meg akartak valósítani. 3500 kilométeren keresztül, több mint egy tucat energiacég részvételével működhetne a projekt, körülbelül 45 milliárd dolláros (úgy 11 ezer milliárd forintos) bekerülési költséggel.
A vezetékrendszerből eddig a Dél-kaukázusi gázvezeték (Baku-Tbiliszi-Erzurum útvonallal) épült meg, ez Azerbajdzsánból hoz gázt elsősorban Grúziának és Törökországnak. A vezetéket jelenleg bővítik: éves szinten 20 milliárd köbméter gázt tudnak majd átnyomni rajta, ha elkészül a fejlesztés. A vezeték ugyanakkor Európának jelenlegi formájában nem igazán segít: szükség van egy Anatóliát átszelő (Trans-Anatolian Gas Pipeline, vagyis: TANAP), illetve a Görögországon át Olaszországig elérő vezetékszakasz (TAP) megépítésére ahhoz, hogy azeri gáz jöhessen Közép-Európába.
| Moszkva: Csináljátok egyedül! |
A Kommerszant pénteken megjelent írása szerint , amikor 6 év múlva lejár majd az orosz-ukrán tranzitszállítási szerződés, Közép-Európia gázellátása új alapokra áll át. Az oroszok addigra megépítenek Nyugat-Törökországban egy giga-gázelosztót, ahonnan a régiónk országai úgy viszik majd el az orosz gázt, amit megvehetnek, ahogy akarják. Építsenek saját erőből ehhez infrastruktúrát - javasolta az újság. "Ez itt a vég kezdete az európai végfelhasználókkal kötött szállítási szerződésekre összpontosító piaci stratégiánkban" - mondta Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója. Közölte: Ukrajna szerepe 2020 után az orosz földgáz továbbításában "a nullával lett egyenlő", mivel Törökország évi 50 milliárd köbméter földgázt fog fogadni, de a cége már nem foglalkozik azzal, hogy vezetéket építsen az EU számára. Ez a keményvonalas hozzáállás, ha valóban megvalósul, kétféleképpen sűlhet el. Az egyik jó lehet a Gazpromnak, mert pusztán a török-görög határig futó szállító infrastruktúrát kell megépíteniük, amire - mivel Törökorsázg nem az EU tagja - nem vonatkoznak az uniós előírások. Ha a gázóriás rá tudja venni a vevőit, hogy 2020 után a törökországi gázelosztóból vegyék-vigyék haza a számukra szükséges gázt, akkor az oroszok megszabadultak az orosz-ukrán gázviszály közel egy évtizede gennyesedő méregfogától - attól, hogy az ukránok tranzitgázvezeték megcsapolásainak következményeit ők kénytelenek "lenyelni", a hiányzó gázt kipótolni. A másik variáció az, hogy ha a régióba szállítandó gáz ára (egy görög-bulgár-román-magyar-szerb, illetve osztrák interkonnektorok költségessége miatt) túl magasnak bizonyul, akkor a Gazprom elveszíti az európai szállításainak negyedét. |
A TANAP vezeték építését az azeriek állítólag 2015 áprilisában kezdik meg (saját területükön), az 1841 kilométeren keresztül végigkacskaringózó vezeték megépítése három évet vehet igénybe. A gázvezeték évente 16 milliárd köbméter gáz érkezne, ebből 10 milliárd mehetne tovább Európába, a többit a törökök maguknak tartanák meg. Az azeri gázt szállító TANAP végpontja ugyanakkor pont azon a területen lenne, ahová most az oroszok tervezik átirányítani a Déli Áramlat bedőlése után saját projektjüket. Ez még további, körülbelül 50 milliárd köbméteres kapacitást jelentene, melyet az oroszok ráborítanának a görög-török határra.
Az azeriek a megmaradó 10 milliárd köbméter gázt a Görögországot, illetve Albániát átszelő 870 kilométeres vezetéken keresztül juttatnák el Nyugat-Európába (Olaszországba), ehhez szükség lenne egy Adriát átszelő vezetékre is. A vezeték közvetlenül a TANAP-ra kapcsolódna rá, és elsősorban a Balkán, illetve Dél-Európa gázellátásán segítene. Itt még semmi nem épült egyelőre, ám folyik a tendereztetés, 2018-ra szeretnének elkészülni a vezetékkel.
Marad Ukrajna – de milyen áron? |
A Déli Áramlat lefújása mögött nem csak az áll, hogy az oroszoknak nincs elég pénzük az építkezésre, és hogy megunták, hogy az EU keresztbe fekszik a projekt előtt. Hanem az is, hogy eztán zéró rugalmasságot hirdetve, a Gazprom lényegében lepöckölte magáról az európai fogasztók garantált kiszolgálását is. Nagy kérdés, hogy az EU meddig fogja Ukrajna kezét, és hogy meddig fenntartható az a helyzet, hogy a DÁ helyett maradó ukrán tranzitért nagyságrendileg évi 17-22 milliárd eurót fizessen. A 2 milliárd eurós, tényleges gáztranzit-áron túl ugyanis ide számoható az az évi 15-20 milliárdos támogatás is, ami Ukrajna gazdasági csődjének elkerüléséhez szükséges. A DÁ tervezett költségvetése legutóbb 40-50 milliárd euró számolt. |
Más útvonalon is rámennénk az azeri gázra
Magyarország az azeri gázt egy másik útvonalról is beszerezhetné: az AGRI-vezeték (Azerbaijan–Georgia–Romania Interconnector) a Fekete-tengeren keresztül juttatna el gázt Azerbajdzsánból, Grúzián át Romániába, majd a cseppfolyós gázt (LNG-terminált kellene építeni grúz és román oldalon is) itt visszaalakítanák, és a felfejlesztett román rendszeren keresztül indulhatna meg Közép-Európa felé.
A projekt kisebb összegből, pár milliárd euróból megvalósítható lenne a tervek szerint, ám kérdéses, hogy az azerieknek lenne-e elegendő gázuk a vezetékbe, illetve kreálnának-e a saját gázuknak versenytársat (a TANAP és a TAP előrehaladottabb fázisban van).
Mindeközben a valóságban...
Az Európába tartó gázvezeték nyomvonalának megtalálása, kijelölése egyáltalán nem úgy működik, hogy ha például nincs Déli Áramlat (aminek nyomvonalát is, gazdasági konstrukcióját is, építési tervét is évek óta igazították egymáshoz az érintettek), akkor hipp-hopp elővesznek egy másikat – mondta a hvg.hu-nak Deák András, a az MTA-KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa. Tervekből az utóbbi évtizedben ugyan nem volt hiány, de azt figyelembe véve, hogy ha a DÁ kapacitását 100-nak vesszük, akkor a szóba jöhető vezetékek (TAP/TANAP/AGRI) egyenként csak 10-20-at jelentenek.
Ráadásul az AGRI például egy olyan, alapvetően politikai elképzelésre támaszkodik, ami ma már nemigen indokolható. Nem csak azért, mert az azeri gázt Románián keresztül Európába szállító AGRI vezeték-projektbe Orbán Viktor akkor kapott meghívót, amikor Basescu még román köztársasági elnök volt, és Románia még jóban volt Magyarországgal. És még csak nem is azért, mert az egész projekt szakpolitikailag sosem lett alátámasztva. Hanem mert Azerbajdzsán a közelmúltban éppen azt deklarálta, hogy csak az országuk határig viszik el a gázukat, és akit az érdekel, az ott "átveheti". Ennél fogva pedig az egész AGRI okafogyottá válik (mármint abban az értelemben, hogy Azerbajdzsán abba nem fog beszállni).
Csak burjánzanak a kérdőjelek
Szakmailag a TAP/TANAP reális elképzelés ugyan, sőt, el is készülhet, de azt látni kell, hogy annak az egyik végén az a legfőbb mozgató erő, hogy az azeriek nem akarják, hogy csak Törökországon keresztül juttathassanak el gázt Európába, a cső másik végén lévő Olaszország pedig szintén politikai nyomásgyakorlásra is használná: ezzel gyakorolna nyomást a 2019-ben lejáró algériai szerződéseinek meghosszabbítására. A szakmai és költségoldalról nézve ennél fogva nem véletlen, hogy a TAP lényegében bő 10 éve csak épülget, mivel a 10 milliárd köbméteres kapacitás kiépítése sokba, 40-45 milliárd dollárba is kerülhet. Ráadásul a 2019-re elkészülő TAP úgy megy át Görögországon és Albánián, hogy utóbbiban szinte egyáltalán nincs gáz infrastruktúra (és gázigény), előbbiben pedig "épp csak van valami". Mindezek tetejébe az ismertté vált tervekből az sem látszik, hogy a gázvezeték hol, hogyan kanyarodhatna (bővülhetne ki) egy Kelet-Közép-Európába tartó vezetékrésszel.
Elvileg az a helyzet, hogy a projektből Magyarország akár két irányból is részesedhetne. Egyrészt Ausztria felől vásárolhatnánk azeri gázt (ez Olaszországon keresztül jutna el Európába), ám ez igencsak hosszú kerülőút lenne. A másik irány, ha a Balkán országaiban összekötögetnék a jelenleg nem összekapcsolt gázvezetékeket, például Görögország Bulgáriával, Bulgária pedig Szerbiával kapcsolná össze vezetékeit. Ugyanakkor a 10 milliárd köbméterből minden bizonnyal sokan lecsípnének, így kérdéses, hogy mekkora mennyiség jutna el mindebből az évi 9 milliárd köbméter gázt fogyasztó Magyarországra.
Mindez szakmailag elképzelhető – mondta Deák András. Hozzátéve, hogy a török-görög határon kiépülő, több gázforrást (azeri, ciprusi, LNG) fogadni kész rendszerrel, ami Bulgárián, Románián át beköti a szerb, magyar, osztrák piacot is ebbe a rendszerbe, mégiscsak akad egy kis gond. Az, hogy ha e vezetékek nem is lennének olyan nagy kapacitású (értsd: drága, körülményes) "dedikált" vezetékek, mint a DÁ, csak abból kiindulva, ami a régiónkban a szomszédos országok közötti interkonnektorok építésével kapcsolatban látszik (mint amilyen a már többször is átadott magyar-szlovák határkeresztező - ami azonban mind a mai napig nem működik), egy ilyen rendszer kiépítése 2020 előtt nem tűnik reálisnak.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
