A háborús helyzet általában felhajtja az árakat, nincs ez másként a Közel-Keleten sem. A térségben aktív Iszlám Állam terrorszervezet jelenléte és működése ugyanakkor elképesztő módon hajtja felfelé az árakat – írja a Quartz.

Az árakat egyrészt az is hajtja felfelé, hogy az Iszlám Állam minden, a területén áthaladó áru után egyfajta adót szed be. Másfelől ugyanakkor a bizonytalan politikai és gazdasági helyzet is belejátszik az áremelkedésbe, mely leginkább a tojás esetében igen szembetűnő. Míg 30 tojásért a polgárháború kitörése előtt (2011) 28 eurócentnyi szíriai fontot kellett fizetni, ugyanazért a mennyiségért ma már akár 3 eurót is elkérnek.

És hogy miért is drágult ennyire a tojás az adókon kívül? Nem alakult jól a csirkéknek szolgáló takarmánytermés, ugyanis kevesebb eső esett az átlagnál. A folyamatos harcok miatt ráadásul a gazdák nem tudnak hozzáférni az öntözőcsatornákhoz, a farmerek pedig sok helyen felhagytak a földműveléssel. A tojással foglalkozó vállalkozások 65 százaléka pedig becsukta a boltot, mivel tulajdonosaik elmenekültek. A termelés 2011 és 2013 között mindezek tükrében 50 százalékkal csökkent. Az árakat az is felfelé hajtja még, hogy az Iszlám Állam ellenőrzése alá kerültek a kelet-szíriai területeket kiszolgáló erőművek, és akadozik az energiaellátás, így a csirkéseknek generátorról kell megoldani az áramellátást. Az üzemanyag ára ugyanakkor kilőtt, mivel jelentősen adóztatja azt a terrorszervezet, illetve nehéz hozzájutni. Emellett az is árfelhajtó hatással bír, hogy a folyamatosan érkező menekültek miatt növekszik a nem Iszlám Állam által ellenőrzött régióbeli városok népessége (a lakások bérleti díja is növekszik), így több embernek kell kevesebb élelmiszeren osztoznia, ami ugyancsak árnövelő hatással jár.

Egyes kereskedők azzal próbálkoznak, hogy összefognak, és közösen, nagyobb tételben vásárolnak alapanyagokat, ám az árak emelkedését így sem tudják megakadályozni. Például egy öklömnyi sütemény már 3 dollárba kerül, miközben a szíriai átlagfizetések havi 100 dollár körül lehetnek.

A helyi kormányzati szervek is igyekeznek enyhíteni a dráguláson, de az alapvető élelmiszerek (kenyér, víz) ártámogatásán kívül másra már nem marad pénz.