Csak a napokban jutott oda egy évekkel ezelőtt is nagy derültséget okozó ügy, hogy hamarosan bíróságra citálnak négy magánszemélyt, akiket azzal vádolt meg a Fővárosi Főügyészség az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feljelentése alapján, hogy – sallangmentesen fogalmazva – ellopták az EU pénzét. Azt hitette el jó darabig a pénzeszsákon csücsülő szervekkel az egyik találékony ember, hogy kutyáknak amúgy már létező hidroterápiás futópadot fejlesztene tovább, ami így hozzájárulna az ebek életminőségének javulásához, fittségükhöz. Még 2008-ban adta be a pályázatot a csalással vádolt magánszemélyek egyikének cége, meg is ítéltek neki 110 millió forintnyi vissza nem térítendő támogatást, ebből ő előlegként 45 millió forinttal meg is kopasztotta az EU-t, és részben a magyar államot. Az ügy tehát mai keletűnek semmiképpen sem nevezhető, még a híresen lassú magyar igazságszolgáltatás tempójához mérve is soknak tűnik a hét év “átfutási idő”.

De lehetne sorolni a hasonlóan furcsának, szinte érthetetlenül lassan felgöngyölített – vagy épp sok idő után elhalt – gazdasági bűncselekménynek látszó ügyeket. Nem egész kétmilliós traktort és utánfutót vett egy önkormányzat több mint 6 millióért, ugyanott jutalmakat jogtalanul fizettek ki, máshol kazánt vásároltak 9 helyett 60 millió forintért. A napokban kirobbant korrupciós botrány – miszerint a korrupció elleni küzdelemre adott uniós pénzt is ellophatták Magyarországon – ügyében folyó nyomozás állásáról mintegy fél év után sem tudni sokat, sem arról, meddig jutottak, mi történt valójában, gyanúsítanak-e valakiket, csak a fejetlenség szembetűnő. Pedig feltehetően megalapozott volt az indulás, hiszen az OLAF négy évig kutakodott az ügyben, mielőtt jelzett volna a magyar hatóságoknak.

Gazdasági, korrupciós ügyekben – még akkor is, ha kisebb jelentőségűek – jellemzően feltűnően lassan halad a nyomozási munka.

Ilyen egy hidroterápiás futópad kutyáknak

AFP / DPA / Boris Roessler

“Onnantól kezdve, hogy megérkezett a feljelentés, a magyar bűnüldözés térfelén pattog a labda” – mondta lapunknak Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) magyarországi jogi vezetője. A vádemelő Fővárosi Főügyészség elárulta, hogy az OLAF feljelentése 2011 júliusában érkezett meg hozzájuk, s ekkor rendelték el a nyomozást, azzal a Budapesti Rendőr-főkapitányságot (BRFK) bízták meg.

A vádemelésig tehát 4,5 éves nyomozási munka után jutottak el a bűnüldöző szervek, ami akkor is soknak tűnik, ha az ügy valószínűleg nem volt egyszerű. “Ennél azonban nehezebb ügyekkel is megbirkózott már a magyar kriminalisztika” – mondta a TI jogi vezetője.

“Nyomozási időből pont annyira van szükség, amennyi kellett”

Ha egy év vagy annál rövidebb idő alatt lezárul egy nyomozás, nincs jogász, aki azt mondhatja, hogy túl hosszú volt. Mindig lehet ugyanis a papírmunkára, a szakvélemények bekérésére és beérkezésére, ilyen hivatalra, olyan hivatalra hivatkozni. A tapasztalat azonban az, hogy a bíróságra jutó kisebb ügyek is nagyjából két év alatt jutnak el a vádemelésig. Hallottunk például olyan ügyről, amelynek során egy gépjárművezetői jogosítvány megszerzését szerette volna bebiztosítani a vizsgázó 20 ezer forint kenőpénzzel. A rendőrség azonban tettenéréssel csapott le a vesztegetőre, a tényállás tehát nagyon egyértelműnek tűnt, a nyomozati szakasz mégis csaknem két évig tartott, az ügyben az első tárgyalás pedig a tettenérés után 2 évvel volt.

Tettenérés

hvg.hu

Ilyen tapasztalatok alapján nem is lehet különösebben meglepődni azon, hogy komolyabb nyomozást igénylő ügyek több év után kerülnek csak a vádemelésig. Az is a megfontolt haladás irányába mutat, hogy a nyomozásnál mindenre nagyon oda kell figyelni, “inkább fusson tíz bűnös, mint lógjon egy ártatlan”. De az is előfordul, hogy a magyar nyomozó szervekre sok esetben jellemző a túlbizonyítás, egyértelmű(nek tűnő) ügyekben is elvégzik a sokadik utáni vizsgálatokat, amelyek mind-mind ugyanazt igazolják. A magyar ügyészség és a rendőrség például az erőszakos ügyekben világátlagban is ezzel együtt is nagyon jól teljesít, pedig nálunk ilyen bűncselekményből sok van, mégis jók a felderítési mutatók.

Ezzel szemben a közpénzeket lenyúlós ügyekben kiábrándító a bűnüldözési szervek teljesítménye

 – húzza alá Ligeti Miklós.

A tágabban vett korrupciós ügyekben (melyek közé a hivatali visszaélés, a költségvetési csalás és a hűtlen kezelés is beletartozik) általában – főleg olyan esetekben, amelyekben magas politikai, kormányzati szálakat is fel kellene fejteni – alacsony a felderítettség. Eleve kevés ügy jut a hatóságok tudomására, még kevesebb az elrendelt nyomozás, és ritka, hogy a vádemelésig is elérnek.

A szomorú tanulság az, ha a potenciális gyanúsított politikai háttérrel rendelkezik, akkor nagyon megnehezedik a nyomozók dolga.

A nyomozás évek óta az úgynevezett utcai korrupcióra (rendőr, parkolóőr vesztegetése és hasonlók) van kihegyezve, arra nem igazán látszik elképzelés, hogy magas szintű korrupciós ügyekben miként lehetne nagyobb felderítettséget elérni. “Ez más országokban sincs nagyon másképp” – magyarázta Ligeti.

Az ügyész erős játékos, a vezérlés viszont kézi

Az ilyen ügyekben egy csomó állami szervhez kell fordulni, amelyek jellemzően vonakodva válaszolnak a megkeresésekre, így aztán a nyomozások minden ártó, hátsó szándék nélkül mintegy maguktól is elhúzódhatnak. A kutyáknak szánt "innovatív" futópados ügyben is meg kellett kérdezni az Európai Bizottságot, a kormányt, illetékes állami szerveket, hogy milyen ellenőrzéseket végeztek el. Ez időbe telik, általában nem is kevésbe. Pedig az ügyész “erős játékos”, megteheti, hogy ha nem jönnek a válaszok, vagy határidő túllépés esetén – a válaszadási határidőt is maga állapítja meg, ez általában  8-30 nap – intézkedhet, kimehet a helyszínre, helyben elrendelhet házkutatást, aminek során mindazt le is foglalja, amire szüksége van a bizonyítás során. Az persze az ügyészek számára is megfontolás tárgyát képezheti, hogy érdemes-e mondjuk egy minisztériumnál, az államigazgatás legfelsőbb szintjein ilyen eszközöket bevetni, tudva, hogy ha túl sokat kekeckedik az ügyészség, akkor a jövő évi költségvetés összeállításánál esetleg megnézheti magát.

Ráadásul az ügyészség úgy van kialakítva, hogy a magasan exponált ügyekben a legfőbb ügyész leállíthatja a nyomozást, nincsenek fékek és ellensúlyok a legfőbb ügyészi akarat ilyen jellegű korlátozására. Kézi vezérlésű az ügyészi szcéna, nem arra kondicionált, hogy a magas politikai körökbe vezető szálakat is kitisztázza.

Házkutatás - elrendelhetik

MTI / Mihádák Zoltán

A magyar legfőbb ügyész ügyészségen belül szervezetirányító hatalma rendkívül kiterjedt, fékek és ellensúlyok ezt a hatalmat nem szorítják korlátok közé a szervezeten belül, és ezért nincsen akadálya annak, hogy a legfőbb ügyész – kihasználva az ügyészség általa irányított és vezetett hierarchiáját – akár egyedi ügyek nyomozását is befolyásolja – derül ki két az Európa Tanács égisze alatt működő intézmény, a Velencei Bizottság és a GRECO (Korrupcióellenes Államok Csoportja) magyar ügyészséggel kapcsolatos megállapításaiból is.

Bár más országok legfőbb ügyészei is rendelkezhetnek a magyarországihoz hasonló szervezeten belüli hatalommal, az világszám, hogy nálunk az ügyész nyomozást megszüntető döntése ellen végsősoron nem lehet bírósághoz fordulni. Ezért ha a legfőbb ügyész úgy dönt, hogy valamely ügyet nem kell kivizsgálni, nincsen rajta kívül álló, tőle nem függő olyan fórum, amely előtt ezt a döntést meg lehetne panaszolni. Az ügyész tétlensége esetén nincs reálisan igénybe vehető eszköz az igazságszolgáltatás mozgásba hozására – írja egy tanulmányában Ligeti.

Megkérdeztük a Fővárosi Főügyészséget és az Országos Rendőr-főkapitányságot is, hogy miben látják a nyomozás(ok) lassúságának okait. Cikkünk megjelenéséig a főügyészségtől kaptunk választ: "Általános jellegű – nem konkrét bűnügyet, illetve nem csak főügyészségünket érintő – kérdéseinek megválaszolása nem tartozik a Fővárosi Főügyészség hatáskörébe". A rendőrségtől egyelőre nem érkezett válasz, bár ígérték, amint befut, közzétesszük.