A 2008-ban alapított, független Mainstream Renewable Power mint globális megújuló energiás projektfejlesztő, komoly méretű szereplőnek számít a világban, elvégre mára mintegy 10 GW-hoz "van köze". Ezért is iránymutató, hogy a cég a napokban bejelentette: új fókuszt jelöl ki a világtérképen.

Mint a Business Green írta: az MRP a szél-, és napenergia-beruházásokat mostantól Dél-Afrikában is erőteljesen támogatni fogja. A cég konkrétumot is a világ tudtára adott: 2018-ig – tehát: két év alatt! – 1300 MW kapacitás installálását segítik elő, s az ezt lebonyolítani hivatott vegyesvállalatokban az MRP 117,5 millió dollárral száll be. A Mainstream Renewable Power mérföldkőnek tekinti ez a befektetést, mely ha elkészül, azt is jelenti, hogy a fejlődő afrikai energiainfrastruktúrában több millió embert tudnak majd az áramszolgáltaók ellátni. 
Mint azt Eddie O'Connor, a cég vezérigazgatója közölte:

a kihíváshoz a leggyorsabb és a leginkább költséghatékony megoldást találták meg.

A bejelentés nem sokkal azután történt, hogy az ugyancsak energetikai profilú Denham Capital magántőke-társaság bejelentette: a szubszaharai Afrikában 2020-ig 600 MW megújuló energiatermelést biztosító építési portfólióba száll be finanszírozóként.

Eközben Magyarországon

Szél-, vagy napenergiatermelő beruházásoknak, pláne külföldi beruházóknak, Magyarországon lassan egy évtizede nincs szinte se híre, se hamva. A tavasszal átadott pécsi naperőmű , mely 4 milliárdba került, és elég gyorsan megépült, plusz a kormány is előszeretettel példálózik vele, túlnyomó részt Brüsszel finanszírozta. A Mátrai Erőmű körüli meddőhányókra telepített „inotai napelemrét” (16 MW) az erőművet működtető német RWE-t dicséri, ahogyan azt a néhány törpeerőművest is, akik – mint amilyen a Jászágón "ketyeg" – megfelelő üzletet láttak a zöldenergiában.

Szélenergia-termelésben 2009 óta egy helyben állunk. Akkor fejezték be a még 2006-ban kiadott jogosítványok alapján a szélparképítkezéseket. Azóta a magyarországi szélenergia-kapacitás 329 MW, miközben már tíz évvel ezelőtt is, az akkori technológia és fejlettségi szint mellett is nyilvánvaló volt, hogy még legalább 410 MW szélenergiát akkor is rá lehetne engedni a magyar hálózatra, ha a rendszerirányítás (Mavir) semmiféle ezirányú, hálózati rugalmasságot segítő fejlesztést nem végezne. Az iparág publikusan elérhető mérője szerint azonban ezzel a meglévő kapacitással is lassan 4,5 milliárd kWh áramot termeltek meg.

Összességében így alakult ki mára az a helyzet, hogy a régióban már nem csak Ausztria, de Románia és Bulgária is lelépett minket a széltérképről. Cserébe Orbánék részéről nincs más, csak a Paks II. projekt ígérete, mely az "évszázad üzletétől" eljutott mára odáig, hogy Brüsszel előtt több kérdésben is bukóra áll a kormányzati állítássorozat (hogy csak az állami támogatás, a versenysemlegesség, vagy a piaci alapú megtérülés kérdéseiről essen szó ehelyt), és hogy a 10 milliárd eurós orosz hitelt biztosító bank éppen az összeomlás szélére került.

A napokban a Bloomberg szemléletessé tette, hogy miért is nem arra halad a világ, amerre Orbánék. És ezeknek mind, együtt mégiscsak visszhangoznia kellene a fejekben, hogy "Valamit szeretni kéne Pakson kívül is".

Így lehetne kitörnünk az "éjjel nem süt a nap" dogmájából

Lehet, hogy a világ napeles kapacitásnövekedését tavaly már Kína diktálta, de számunkra a meglepetést nem ők (és még csak nem is a rakkolni kezdő indiaiak) jelentik, hanem a sokáig az igazak álmát alvó Chile. A dél-amerikai ország pont a magyar tespedtségből való kitörés remek példáját produkálja.