A kilencvenes évek elején Kelet-Európa megnyílt a világ többi része felé, ami óriási előnyökkel járt. A tőkebeáramlás és az innováció jobb intézményeket, jobb gazdaságszervezést és nagyobb hatékonyságot eredményezett. Ugyanakkor a lakosság jelentős és folyamatos kivándorlását is magával hozta.  Az elmúlt 25 évben csaknem húszmillió – a Cseh Köztársaság és Magyarország együttes lakosságának megfelelő számú –, főként fiatal és szakképzett ember hagyta el hazáját, hogy külföldön nézzen jobb lehetőségek után. Bár munkájukkal a fogadó országok és az egész EU gazdagodásához hozzájárultak, távozásuk lelassította hátrahagyott szülőföldjük növekedését és felzárkózását a fejlett európai életszínvonalhoz.

OECD, Eurostat, IMF

A kivándorlás lelassította a kelet-európai növekedést

A gazdasági migrációt egyéni döntések vezérlik. A kelet-európaiakat főként jobb munkalehetőségek és a magasabb fizetés ösztönzi az kivándorlásra.

Eurostat,IMF

Ezeknek a gazdasági migránsoknak a zöme magasan képzett (pl. orvos, építész, mérnök) és fiatal. Minél kevésbé hatékony a kormány és minél gyengébbek az intézmények (amelyek a jogállamiságot, az elszámoltathatóságot, valamint a korrupció elleni harc hátterét biztosítják), annál valószínűbb, hogy a fiatal és jól képzett munkaerő külföldön keres jobb lehetőséget. A kivándorlók általában jobban élnek külföldön, a hazaküldött pénzek révén ezt a jólétet osztják meg otthon maradt családtagjaikkal. Távozásuk mégis gyengíti a hazai gazdaságot.

A kivándorlás tehát elvesz a kelet-európai országok gazdaságából.

Eurostat IMF

A tömeges és tartós kivándorlás valószínűleg visszafogta az általános és az egy főre eső gazdasági növekedést. Az IMF-elemzés szerint kivándorlás nélkül a régióban átlagosan összesen 7 százalékkal magasabb lett volna a reál GDP növekedése az 1995 és 2012 közötti időszakban. Egyes területeken szakemberhiány alakult ki, ami csökkenti a termelékenység-növekedés ütemét. Bár a jelentős mennyiségű hazaküldött pénz élénkítette a beruházásokat és a fogyasztást, árfolyam-erősödéshez is vezetett, ami viszont csökkentette a gazdaságok versenyképességét. A családnak hazaküldött pénz ráadásul a kezdő béreket is felfelé tolta, az álláskeresők alacsony fizetésért nem kapkodtak a munkákért. Mindezek következtében a bérek gyorsabban növekedtek a termelékenységnél, ez pedig csökkentette a beruházások megtérülését és a hazai beruházásokat.

Kevesebb fiatal, több öreg

Az alacsonyabb bruttó hazai termék mellett növekedtek a szociális juttatásokra fordított, GDP-arányos kiadások. A fiatalok távozása ráerősít arra a folyamatra, amelyben az idősek a társadalom egyre nagyobb hányadát teszik ki. Ez pedig GDP-arányosan egyre nagyobb nyugdíjjáradékra fordított kiadáshoz vezet. A kormányok az ilyen költségvetési nyomásra általában a munkára rakodó adók megemelésével válaszoltak, ami viszont csökkenti a munkaadók munkahely-teremtési hajlandóságát. A költségvetés szerkezete így még kevésbé lesz munkahely- és növekedésbarát.

A legfiatalabb és legtehetségesebb emberek tömegeinek elvándorlása miatt Kelet-Európa felzárkózása a fejlett Európához még nagyobb kihívássá válik.

Egész Európa jól jár

Milyen hatást gyakorol a kelet-nyugati migráció a befogadó országokra? A nyugati irányú migráció valószínűleg ráerősített a nyugat-európai növekedésre, és a folyamattal az Európai Unió egésze jól járt. Ebből a szemszögből a gazdasági migráció annak az uniós politikának a sikerét jelenti, amely a munkaerő szabad áramlására a gazdasági integráció – és végső soron a mindenki számára elérhető magasabb jövedelem – zálogaként tekint. A Kelet és Nyugat között továbbra is fennálló, jelentős jövedelmi és intézményi különbségek miatt a keletről induló kivándorlás ösztönzői valószínűleg még egy jó ideig fennmaradnak. A trend ráadásul újabb országok csatlakozásával tovább erősödhet.

Mindenki számára jó megoldás

Az uniós tagság összességében lényeges előnyökkel járt Kelet-Európa számára. Hogyan érhető el az, hogy a munkaerő szabad áramlása is mind a küldő, mind a befogadó országok számára vonzó legyen? A helyben elvégzendőkön túl összeurópai feladatok is vannak.

Stiller Ákos

Kelet-Európa feladatai

 Az ott élő emberek számára a jobb intézményi és gazdaságpolitika tehetné lényegesen vonzóbbá az otthonmaradást, ami ugyanakkor a kivándorlók visszatérését és kelet-európai munkakeresését is ösztözné. A bevándorlási rendszerek további liberalizációja szintén megfontolandó, különösen a szakképzett munkaerő tekintetében. A kormányok jobban együttműködhetnének a külföldi diaszpórával annak érdekében, hogy hatékonyabban kiaknázzák a kintiek szakértelmét és forrásait, illetve ösztönözhetnék, hogy a diaszpórában élők inkább befektessenek, mint pénzt küldjenek haza. Sokat lehetne tenni a meglévő munkaerő megtartása és jobb alkalmazása terén például úgy, hogy jobban összehangolják az oktatást a foglalkoztatási igényekkel, és bővítik a munkahelyi képzési lehetőségeket. A kivándorlás miatti költségvetési nyomásra adott szakpolitikai válasz szintén sokat számít: a beruházásokat és a hosszú távú növekedést leginkább a munkára rakódó terhek elkerülése és a fogyasztást terhelő adók növelése ösztönzi.

Az EU feladatai

Tekintettel arra, hogy a kelet-nyugati migráció az Unió egészét tekintve hasznos, érdemes átgondolni ennek a haszonnak az újraelosztását. Az EU strukturális és kohéziós alapjai (a gazdagabb EU régiókból a szegényebbek felé irányított források) például méretükből és felépítésükből adódóan a jelenleginél hatékonyabban kompenzálhatnák a kivándorlásnak a küldő országok gazdasági potenciáljára gyakorolt kedvezőtlen hatását. Ez azzal az uniós céllal is összhangban állna, hogy csökkenjen a régiók közötti gazdasági és szociális egyenlőtlenség és fenntartható módon fejlődjön a térség. Az IMF jelentése arra nem tér ki, hogy a felzárkóztatást szolgáló uniós alapok 2020-től tervezett elsorvasztása után milyen eszközökkel lehet elérni ezeket a célokat.