„Rettentő dühös lettem. Rosszul esett, hogy amiért rengeteget szenvedtem és dolgoztam – hogy Londonban tanulhassak –, most még nehezebb lesz, és ez rajtam kívül álló okok miatt történik” – emlékezett vissza első reakciójára a másfél éve Londonban tanuló Hoffmann Frida. Majd miközben a magyar és angol internetes hírportálokat böngészte, érkezett egy email az egyetem dékánjától. Ebben biztosított minden EU-s diákot arról, hogy a helyzetüket a népszavazás eredménye nem fogja befolyásolni.

Ez valamelyest megnyugtatta a 22 éves diákot: „Kicsit úgy érzem, hogy sokan beleesünk abba a hibába, hogy előre aggódunk és spekulálunk. Pedig egyelőre csak elképzeléseink vannak arról, hogy mi fog történni.”

A Queen Mary University of Londonon másfél éve jogot tanuló Frida szerint a legnagyobb problémát például nem a munkahelykeresés és beilleszkedés, illetve az egyetemi élet fogja jelenteni, hanem az a tudat, hogy egy olyan országban fog élni, ahol nem látják szívesen. „Lehet, hogy sarkosan fogalmazok, de ezek lelkileg mélyen érintenek, legfőképpen azért, mert szeretem Londont, megtaláltam azt, ami érdekel, mentálisan kielégít és barátaim is vannak. Már alig várom, hogy megtapasztalhassam a változás hatásait az egyetemi közegben” – írta kérdésünkre.

London belvárosában

Stiller Ákos

Valószínűleg összetettebb lesz elintézni bizonyos dolgokat, mint például lakhatás, utazás és munkavállalás, amik egy ember életének tulajdonképpen az alappillérei. De hozzáteszi, hogy ha az egyetem elvégzése után sikerül olyan munkát találnia Londonban, ami minden igényét kielégíti, akkor nem fog visszaretteni azért, mert drágább lesz a repjegy, netán vízumot kell intéznie. Sőt, pozitívumot is lát a referendum eredményében: „Jó hatása lehet olyan szempontból, hogy a velem egy cipőben lévő diákoknak kiszélesedik a látóköre, és nem kizárólag a túltelített brit munkaerőpiacban fognak gondolkodni. Más európai célországokat is fontolóra vehetnek.”

Nem gondoltak bele igazán

A szavazás eredménye szerinte annak köszönhető, hogy az angolok alapvetően patrióták, szeretik a szigetet, ragaszkodnak a fontjukhoz, büszkék a történelmükre és a függetlenségükre. „Ezzel semmi baj nincsen, sőt követendő példa lenne más országoknak is. Csakhogy a kilépés gondolata megmámorosította őket és nagyon sokan nem gondoltak bele igazán, hogy milyen hosszú távú és nagy ívű következményei lesznek ennek.”

Frida Nagy-Britannia előtt Dániában tanult két évig, majd egy utazás során szeretett bele Londonba, ahova aztán az említett egyetemre is felvételt nyert. „Az anyagi támogatást nehéz volt megteremteni, mert az első tanévemre nem kaptam diákhitelt. Más támogatási formához kellett folyamodnom, amit nagy huzavona után kaptam csak meg, megkésve.” Az egyetem egyik Student Advisor (egyetemistákat segítő tanácsadó) kollégája segített neki megigényelni egy hitelt a Student Finance Englandtől, amiből így már ki tudta gazdálkodni a tandíjat.

Az időjárás nem zavarja és „baloldalon is meg lehet tanulni bringázni”

Ha Magyarországon marad, anyagilag valószínűleg most még ugyanott tartana, csak éppen ugyanazért a pénzért többet dolgozna, és folyton csak méltatlankodna az otthoni helyzet miatt. Persze így is méltatlankodik, csak messzebbről.

Angliában szerinte a jobban megfizetett munkával, sokkal magasabb színvonalon lehet élni, viszont a kiadások is borzasztó magasak, legfőképpen a lakásbérleti-díjak, illetve a szórakozás. „Magyarországon, ha nem vagy valakinek a valakije, szinte esélyed sincs érvényesülni. Londonban is kell kapcsolatokat kötni, viszont nem attól függ az életed” – mondja és hozzáteszi, hogy a munkáltatók tapasztalatai szerint sokkal liberálisabbak és nyíltabbak, legyen szó bőrszínről vagy nemi identitásról.

Brexit után: "És akkor Szarumán átveszi a hatalmat"

A legtöbb kommentelő úgy látja, hogy a brexites riportunkban szereplő - 22 évesen emigráló, ma egy 20 millió fontos bevételű cégcsoportot vezető - Rácz Mihályhoz hasonlók itthon nem jutnának sehova, ezért is mennek el. „Egyszerűen nálunk nem vállalkozásbarát a környezet, hanem sógor-koma-mutyi rendszer van, aki pedig nem alkalmazkodik ehhez, azt lehúzzák a mocsárba.

„Nekem az egyetem és a munkahely kettősége megadja a sokszínű és érdekes baráti kör lehetőségét: a világ minden pontjáról érkezett emberek megtalálják a közös hangot, hisz közösek a nehézségeik és az örömeik is.”

Jövőjével kapcsolatban Fridának még nincsenek határozott tervei, azt mondja, még azt sem tudja, mit csinál és hol lesz egy hét múlva, nemhogy tíz év múlva. De reméli, egy olyan helyen, ahol mindent és mindenkit szeret és olyat csinál, amivel adhat valamit a közösségnek, bármennyire elcsépelten és közhelyesen hangzik is ez.