Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Az uniós szint mindössze felét teszi ki a magyarországi átlagfizetés – derül ki a Tárki most kiadott Társadalmi Riport 2016 kiadványából. Ez az ötvenszázalékos arány ráadásul a vásárló erőhöz viszonyítva – vagyis a megélhetési költségeket figyelembe véve – jön ki, ha csak az összegeket nézzük, a magyar bérek nem az európaiak átlagát, hanem a harmadát érik el csupán.
A magyarországi bérfelzárkózásról szóló, Palócz Éva által jegyzett tanulmány arra is rámutat: a nyomott nettó bérekhez képest magasabb az az összeg, amelyet egy munkáltató egy alkalmazottra költ. Ugyan a kormány a személyi jövedelemadó egykulcsossá tételével és fokozatos csökkentésével dicsekszik, a bérre eső adó- és járulékterhek valójában igen magasak. A bérköltség (vagyis az az összeg, amennyibe egy dolgozó a munkáltatónak kerül, beleértve a bruttó keresetet és az arra terhelt munkáltatói járulékokat is) az EU-átlag 56 százaléka volt 2014-ben.
MTI / Mohai Balázs
Még ez a szint is alacsony az uniós átlaghoz képest, ám nemcsak attól marad el, hanem akkor is, ha összevetjük a termelékenységgel. A szakirodalomban leginkább ennek (egy dolgozóra számított termelési érték) az alacsony szintjéhez kötik azt, miért nem tudnak növekedni a bérek. Merthogy ez a mutató az EU-átlagnak a 71 százalékán állt 2014-ben, amivel csupán a horvátokat, a letteket és az unió két örök utolsóját, a bolgárokat és a románokat tudtuk megelőzni – ráadásul 2008 óta jelentősen romlott is a pozíciónk.
És a kép tud még sötétebb lenni, ha egy munkaórára számolunk: úgy az EU-átlag 66 százalékát produkáljuk. Magyarul: hiába hosszabb a magyarok munkaideje, az sokat nem tesz hozzá a termeléshez.
Multik és kormányközeliek
Az érem másik oldalát sokszor hallhattuk már: a Magyarországon befektető multiknak pont az a vonzó, hogy itt kevesebbet kell fizetni a dolgozóknak. A teljes képhez azonban hozzá tartozik még egy szempont: éppen ezek azok a cégek – a feldolgozóiparban működő, nagy méretű multicégek –, amelyeknél a termelékenység jelentősen meghaladja a belföldiekét. A különbség ráadásul szédítő: 2014-ben 222 teljesen vagy részben külföldi tulajdonban levő, 250 fő feletti feldolgozóipari nagyvállalat működött Magyarországon, ezek a teljes feldolgozóipari hozzáadott érték 60 százalékát adták. A 109 magyar nagyvállalat pedig mindössze kilencet.
Összességében a külföldi cégek a teljes hozzáadott érték több mint 50 százalékát adják Magyarországon, ezzel pedig elsők vagyunk az EU-ban. A visegrádi országokban is alacsonyabb az arány: még a szlovákoknál is csak 40 százalék körül van, pedig ott is a multik, különösen az autógyártók adják az export jelentős hányadát.
Képünk illusztráció.
AFP / Jacques Demarthon
A hazai és külföldi cégek közötti szakadékot a Társadalmi Riport szerint nem a mostani kormány gazdaságpolitikája magyarázza. Ebben közrejátszhat az, hogy alacsony a cégvezetés bizalma, a vezető visszavonulásával például sokszor eladják vagy szétdarabolják a társaságot. Fontos a magas adóteher is, amely a szürke és feketegazdaság növekedéséhez vezetett. Az is közrejátszott, hogy a válság után különösen visszaeső belső kereslet miatt azok a cégek tudtak erősödni, amelyek exportra termelnek – az ehhez szükséges tudás, lehetőség viszont a magyar cégeknél korlátozottan volt meg.
És az sem segített, hogy a meggazdagodó magyarok megítélése sokat romlott az utóbbi években – különösen a „kormányközei vállalkozók” megjelenésével – jegyzi meg a tanulmány.
Beledöglenének a cégek
A külföldi és magyar cégek közötti szakadék miatt drámai hatása lenne gazdaságra, ha a bérek radikálisan emelkednének. Egyfelől azért, mert sok pénzről lehet szó: 2014-ben 1,2 millió dolgozó regisztrált keresete volt mélyen az átlagbér alatt – egy részük valóban keveset kapott, egy részük viszont bére bizonyos hányadát zsebbe kapta.
Az egyre nyomasztóbb munkaerőhiány azonban kikényszeríti a bérek növekedését, ami viszont így komolyan átrendezheti a magyar gazdaság szerkezetét. A gyengébb – magyar – cégek ugyanis csak akkor tudnak alkalmazkodni, ha az emelkedés lassú és fokozatos lesz – írja a tanulmány, amelynek szerzője megjegyzi: "a gazdaság, amely kizárólag a külföldi befektetőktől várja a növekedést, a beruházásokat és a modernizációt, miközben belföldi vállalati szektora nem fejlődik, az nem számíthat tartós növekedésre”.
| A Társadalmi Riportról szóló korábbi cikkeink |
Surányi György emelné a béreket
A tanulmány közzétételét követően lépett a színre a jegybank egykori elnöke egy konferencián. Surányi György ott fejtette ki, hogy gazdasági növekedés egyik akadálya ma Magyarországon a kereslet hiánya, ezért sokat segítene, ha a keresetek évekig a hazai össztermék növekedési ütemét 2-3 százalékponttal meghaladó mértékben emelkednének. Egyben egészen új gazdaságpolitikai keretet ismertetett, amivel nyomban komoly vitát indított el közgazdász körökben. A részleteket az alábbi cikkben megtalálja.
Surányi György keresetemeléssel rázná fel a magyar gazdaságot
A gazdasági növekedés egyik akadálya ma Magyarországon a kereslet hiánya, ezért sokat segítene, ha a keresetek évekig a hazai össztermék növekedési ütemét 2-3 százalékponttal meghaladó mértékben emelkednének - ezzel, és egy egészen új gazdaságpolitikai keret ismertetésével lepte meg hallgatóságát Surányi György.
