Julienne Stroeve a coloradói National Snow and Ice Data Center, valamint Dirk Notz, a német Max Planck Intézet munkatársa alaposan megvizsgálta az északi sarkköri felmelegedést. Az 1953-tól 1978-ig terjedő időszak adatait az 1979-2015 periódussal vetette össze. Erről az utóbbi időszakról már precízebb, műholdas vizsgálatok alapján szerzett adatok állnak rendelkezésre. A közvélemény hatékonyabb mozgósítása érdekében számították ki, hogy egy, valamelyik nagy nyugat-európai reptérről New Yorkba tartó járat, amely kb. egy tonna széndioxidot bocsát ki, három négyzetméternyi északi sarki jeget olvaszt el. Azt pedig még az amatőr természetrajongók is tudják, hogy a jégtáblák eltűnése, sok egyéb hatalmas környezeti kár mellett, a jegesmedvék kipusztulásához is vezet.

 Márpedig, állítják a Science című folyóiratban megjelent cikk szerzői, ha minden így megy tovább, 2045-re, a nyári időszakban, eltűnik a jég az északi sarkvidéken. A párizsi egyezményt aláíró környezettudatos államok vállalása alapján a következő években 1,5 fokos felmelegedés engedélyezhető az iparosítás előtti korszakhoz képest, ez esetben talán megmarad az északi jégtakaró. Ha viszont, ahogy ezt a megválasztott amerikai elnök ígéri, az USA, a világ egyik legjelentősebb környezetszennyező államaként kihátrál a párizsi egyezményből, az északi sarkkör jégtakarójának eltűnése vészes tempóban folytatódik.