Manapság matematikusok és statisztikusok hada állapítja meg, hogy bizonyos tulajdonsággal rendelkező emberek csoportja milyen kockázati besorolást kapjon. Egyszerűen fogalmazva: a biztosító mindig egy népesség átlagos értékeit veszi alapul a díjkalkulációnál. Ez jó üzlet a biztosítóknak és azoknak, akiknek a tényleges kockázatuk magasabb annál, mint a csoportjuk átlaga. Rossz üzlet viszont azoknak, akiknek az átlagnál alacsonyabb a tényleges kockázatuk, és így magasabb díjat fizetnek, mint kellene – olvasható a friss HVG-ben

Az óriási adathalmazok kezelhetővé válásának és a viselhető technológiák fejlődésének köszönhetően azonban a biztosítók egyre tisztább képet kaphatnak ügyfeleik tényleges kockázatáról. Ahelyett, hogy egy csoport tagjainak átlagos rizikóját mérnék fel, képesek lesznek gazdaságosan felbecsülni az egyének egészségügyi kockázatát. Ehhez megbízható és jó minőségű viselhető elektronikai eszközökre, például okosórákra és -karperecekre van szükség. Az ilyen eszközök érzékelői által begyűjtött adatok elemzése alapjában változtatja meg a jövőben a biztosítók árazási modelljét. Ha kíváncsi arra is, hogy egy 40 éves, napi 9 óra ülőmunkát végző férfi életében és biztosításai díjában mennyit ér tízezer lépés, olvassa el a cikket a HVG-ben.