Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Ez a szatirikus hetilap a leleplezéseiről híres, és általában az elit gazdasági manipulációit, svindlijeit hozza nyilvánosságra. Az 1915-ben alapított újság hitelét erősíti, hogy valóban független. Olyannyira, hogy semmilyen hirdetést nem közöl, kizárólag az eladott példányokból származó bevételből él, és anyagi helyzetéről minden évben részletes beszámolót tesz közzé. Ez a mai világban kuriózumnak számít, hiszen reklám nélkül a nyomtatott és az elektronikus sajtó nagy része ellehetetlenülne.
A párizsi Le Figaro összesítése szerint a „Leláncolt Kacsa” eddigi leghíresebb áldozata Valéry Giscard d’Estaing, volt államfő. Róla 1979-ben jelent meg egy cikk. Ebben az állt, hogy hat évvel korábban, még pénzügyminiszterként nem mindennapi ajándékot, egy 30 karátos gyémántplakettet fogadott el Bokassa, akkori közép-afrikai elnöktől. Az ékszer akkori értékét 1 millió frankra becsülték, mai áron tehát kb. 150 ezer euróra. Az ajándék fejében a francia gazdasági tárca sok mindent elnézett a legendásan korrupt afrikai elnöknek, aki nem sokkal később császárrá koronáztatta magát, a francia állam riasztóan közömbös asszisztálása mellett. Giscard-t viszont 1981-ben nem választották ismét elnökké, nagyrészt azért, mert a gyémánt ügyben sokáig hallgatott, majd amikor megszólalt, több, egymásnak ellentmondó magyarázatot is adott.
Még korábban De Gaulle egyik legendás, ellenállásbeli harcostársa, Jacques Chaban-Delmas is a „Kacsának” köszönhette karrierje megtörését. Ő 1971-ben kormányfő volt, és mindenki tudta, hogy elnöki ambíciói is vannak. De a Le Canard Enchainé megszerzett egy adóhatósági dokumentumot, amelyből kiderült, hogy Chaban-Delmas három éven át nem fizetett jövedelemadót. Igaz, ezt legálisan tette, mert egy speciális törvény felmentette az adófizetés alól. De az ügy akkora morális veszteséget okozott számára, hogy le kellett mondania elnöki ambícióiról.
A mai nagymenők közül Alain Juppé is szerepelt már a „Kacsa” címlapján. 1995-ben például azért, mert nevetségesen alacsony bért fizetett egy párizsi, önkormányzati luxuslakásért akkor, amikor politikai „főnöke”, Jacques Chirac Párizs polgármestere volt. Chirac kedvenc női politikusáról, a több miniszteri posztot is betöltött Michele Alliot-Marie-ról pedig azt írta meg a „Kacsa”, hogy férjével együtt rendszeresen ingyen nyaralt egy tunéziai luxusvillában, Ben Ali, akkori tunéziai államfő vendégeként. És ezt a kétes vendégszeretet akkor is élvezték, amikor a tunéziai nagyvárosokban már Ben Ali távozását követelték a tüntetők. A tunéziai elnök meg is bukott, menekülésre kényszerült, és visszavonhatatlanul megtört Michele Alliot-Marie karrierje is, pedig neki is voltak elnöki ambíciói.
Most Francois Fillon van a célkeresztben felesége fiktív parlamenti állása és az ebből származó, csaknem kilencszázezer eurós összjövedelme miatt. A dolgok jelenlegi állása szerint Francois Fillon lesz a „ragadozó madár” újabb áldozata, pedig két hete még úgy látszott, ő a legesélyesebb francia elnökjelölt.
